(MTI) - CsalĂĄdtagjai, barĂĄtai, kollĂŠgĂĄi ĂŠs tisztelĂľinek sokasĂĄga kĂ­sĂŠrte utolsĂł ĂştjĂĄra Garas DezsĂľ Kossuth-dĂ­jas szĂ­nmĂťvĂŠszt, a Nemzet SzĂ­nĂŠszĂŠt, a Nemzeti SzĂ­nhĂĄz tĂĄrsulatĂĄnak tagjĂĄt a FarkasrĂŠti temetĂľben szerda dĂŠlutĂĄn.

    "A magyar színjåtszås egyik legnagyobb egyÊnisÊgÊtþl búcsúzunk most, mÊly fåjdalommal, megrendßlve" - mondta RÊthelyi Miklós nemzeti erþforrås miniszter a 77 Êves koråban, hosszan tartó betegsÊg utån december 30-ån elhunyt színÊsz ravatalånål.
    Mint mondta, Garas Dezsþ teljes Êletet Êlt, alåzattal Ês szakmai tÜkÊllyel jåtszotta szerepeit, Ês mår ÊletÊben halhatatlannå vålt.
    A mÝvÊszre emlÊkezve felidÊzte: Garas Dezsþ azt mondta szerÊnyen, hogy tÜbb volt a szerencsÊje, mint az esze, Ês a hullåmok Êpp oda raktåk fel, ahol kezdte magåt jól Êrezni. "A legtÜbb nem a szerencsÊbþl, hanem a tehetsÊgbþl Ês az embersÊgbþl jutott ki neki, a hullåmok csak a lehetþsÊgeket jelentettÊk, de þ navigålta hajójåt a felfedezÊsre våró tåjak felÊ" - fogalmazott RÊthelyi Miklós, hozzåtÊve, hogy olyan szÊp Ês fÊlelmetes tåjak voltak ezek, mint amilyen az emberi termÊszet.
    Garas Dezsþt a Nemzeti Színhåz tårsulatånak nevÊben AlfÜldi Róbert igazgató búcsúztatta, aki arról beszÊlt, hogy senki nem tudja majd elfelejteni Garas Dezsþt. "Egyikßnk sem, akik veled lehettek, dolgoztak veled, beszÊlgethettek veled ott a bßfÊben, az ajtó melletti asztalnål" - tette hozzå. Mint fogalmazott, a Nemzeti tårsulata elhagyatva, egyedßl maradt Garas Dezsþ nÊlkßl.
    "VÊgtelenßl hiånyozni fogsz, fþleg most, amikor talån soha nem volt nagyobb szßksÊg arra a bizonyos csapatra" - mondta, hozzåfÝzve, hogy megtisztelþ, felemelþ volt Garas Dezsþvel egy csapatban lenni, Ês az egÊsz tårsulat szåmåra az Êlet nagy ajåndÊka, hogy elfogadta þket csapattårsnak.
    "Soha nem hazudtål, soha nem beszÊltÊl mellÊ, Ês azt hiszem, gyÝlÜlted a hamissågot, az ålsågos viszonyokat, a nem egyenes helyzeteket, a tehetetlensÊget Ês a tehetsÊgtelensÊget" - emlÊkezett AlfÜldi Róbert, hozzåtÊve, hogy talån ezÊrt gondoltåk a mÝvÊszrþl, hogy nehÊz ember. Mert csak az igazsåg Ês a valósåg volt fontos szåmåra.
    Baråtja emlÊkÊt megidÊzte TÜrþcsik Mari színmÝvÊsz is, aki - mint mondta - a tårsulat Ês mindazon színÊszek Ês színhåzi emberek nevÊben búcsúzott, akiket szeretett Ês akikkel egyßtt dolgozott Garas Dezsþ.
    Az orszåg egyik legnagyobb Ês legizgalmasabb színÊsze voltål vagy Ês maradsz - fogalmazott a pålyatårs, hozzåfÝzve, hogy Garas Dezsþ azon kevesek kÜzÊ tartozott, akiket nemcsak a kÜzÜnsÊg, hanem kollÊgåi is szerettek. Nemcsak a színÊszetedÊrt rajongtak, hanem azÊrt az emberÊrt, akit ez a nÊv takart, Garas Dezsþ - mondta.
    TÜrþcsik Mari felidÊzte a mÝvÊsz humoråt, ironikus låtåsmódjåt, Üniróniåjåt. Szólt arról is, hogy Garas Dezsþ a színpadon nem jåtszott, hanem ugyanúgy "lÊtezett", mint az Êletben. "MeggyþzþdÊsem, hogy azÊrt tudunk ennyire szeretni, mert te alapvetþen tudtål szeretni".
    "Összhangban léteztünk a pályán, legtöbbet veled játszottam és erre büszke vagyok" - mondta a színésznõ, hozzáfûzve, hogy mindketten tudták, csak akkor fénylenek a színpadon, ha igazi mesterrel dolgoznak, és büszkék lehetnek arra, hogy nekik nyolc-tíz nagy mester jutott.
    Brecht Galilei Êlete címÝ darabjånak Major Tamås åltal rendezett elþadåsåt idÊzte fel, amelyben Garas Dezsþ fiatalon a påpåt jåtszotta. "LÊlegzetelållító volt, ott megÊrezte mindenki, hogy igen, ezÊrt Êrdemes színÊsznek lenni" - emlÊkezett TÜrþcsik Mari. "Amíg egy ember Êlni fog, aki szemÊlyesen låtott Ês ismert tÊged, addig ha þ belÊp egy színhåzba, ott rólad lesz szó Ês råzkódik majd a nevetÊstþl az Êpßlet. Hiånyozni fogsz Garas, a síromig" - zårta beszÊdÊt TÜrþcsik Mari.
    Såndor Pål filmrendezþ Garas Dezsþrþl szólva úgy fogalmazott, boldog, hogy ismerhette, tårsåvå fogadta þt, dolgozott vele Ês "kÜzÜsen kalapålhattåk ki halhatatlansågånak egy rÊszÊt". "Dezsþ, boldog vagyok, hogy amíg Êlek velem maradsz" - mondta a RÊgi idþk focija Ês a Ripacsok címÝ film rendezþje.
    Garas Dezsþ ravatalånål Tamkó Sirató Kåroly Tengerecki Pål címÝ verse hangzott fel felvÊtelrþl a mÝvÊsz elþadåsåban.
    A mûvész sírjánál Gordon Gábor, az Élet Menete Alapítvány elnöke, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége és az alapítvány képviseletében tartott beszédet. Garas Dezsõre emlékezve elmondta: a színész sok régi történetet mesélt el neki a háború idejérõl, gyerekkoráról, majd a késõbbi Goldmark teremben lezajlott fellépéseirõl.
    "Azt mondtad, tulajdonkÊppen mindig ÜrßltÊl a hitkÜzsÊg megkeresÊsÊnek, de minden alkalommal rossz ÊrzÊsekkel lÊptÊl be a Síp utcai szÊkhåzba, kísÊrtettek 1944 borzalmas emlÊkei" - idÊzte fel Gordon Gåbor.
    Legutóbbi talålkozåsukra emlÊkezve arról beszÊlt, hogy akkor Garas Dezsþ azt mondta neki: ha szßksÊg lesz rå, csak telefonåljon. "AzÊrt vagyok itt, mert szßksÊgßnk lenne råd, nekßnk is, az orszågnak Ês az egÊsz mÝvÊszetkedvelþ vilågnak" - mondta. A beszÊd vÊgÊn a zsidó liturgiåból a búcsúztató zsoltår egy rÊszlete hangzott el.
    A mûvészt többek között Avar István, Kern András, Tordy Géza, Básti Juli, Zsámbéki Gábor, Szirtes Ági, Kulka János, Eperjes Károly, Rudolf Péter, Nagy-Kálózy Eszter, Margitai Ági, Szilágyi Tibor, Rátóti Zoltán, Gálvölgyi János, Mertz Tibor, Balázsovits Lajos, Almási Éva, Eszenyi Enikõ, Szarvas József, Hegedûs D. Géza, Ragályi Elemér, Závada Pál és Varnus Xavér, valamint számos politikus, köztük Csomós Miklós fõpolgármester-helyettes, valamint Magyar Bálint és Petõ Iván, az SZDSZ volt vezetõi is elkísérték utolsó útjára a Farkasréti temetõben.