A tévéfilm csakúgy, mint Alföldi Róbert munkája, Bartis Attila A nyugalom címû regényének adaptációja, ám némileg másképp közelíti meg az alapmûvet. Vizi Mária Weér Andor ellentmondásos személyiségébõl a szenvedélyesség helyett inkább a szenvtelenséget hangsúlyozza, mivel úgy gondolja, hogy egy teszetosza alakról jobban elhihetõ, hogy 15 éven keresztül nem volt bátorsága kilépni az anyjával fenntartott idegtépõ viszonyból. A probléma azonban ezzel az, hogy így az hat némileg furcsán, mikor Eszterrel kapcsolatban egy érzelmileg túlfûtött énje kerül elõtérbe. „Ha nem találkozhatnánk, abba mindketten beledöglenénk" - mondja Eszter idegorvosának, ám hangja nem cseng meggyõzõen, és egész karakterébõl árad a rezignáltság.
A regényben jobban kidomborodik, és hiteles egységet alkot Andor mindkét oldala, ami abból is fakad, hogy esetében a befogadási idõ hosszabb, így a váltás a szélsõséges megnyilvánulások között nem tûnik átmenet nélkülinek. Vizi Mária koncepciója éppen az alapmû összetettsége miatt az volt, hogy egyetlen cselekményszálat emelt ki a regénybõl, mely az anya-fiú kapcsolat, és ennek árnyalt bemutatására törekedett. Emellett egy kerettörténettel is bõvítette: a regény cselekménye ugyanis Bartis Attila fotóiból elevenedik meg. Ezzel utalva arra, hogy a regény írója (aki emellett valóban fotógráfus is) egyben a film „alkotója" is, és jelenlétével mintegy a nevét is adja az elkészülõ alkotáshoz. Másrészt ez a szál átemeli a filmbe azt, a regényben inkább csak sejtetett momentumot, hogy az olvasó azt a könyvet tartja a kezében, melynek megírása a regény története. Ott a könyv íródásának folyamata, itt a film forgatásáé rekonstruálódik.
Hallgassa meg Vizi Mária rendezõvel készült interjúnkat:
A nézõ tehát tömény drámát kap abban az egy órában, amit a filmre áldoz. Két ember vergõdésének lehet a tanúja, akik épp annyira gyûlölik, mint szeretik egymást. A hosszú és pontos kameramozgások Andor kegyetlen belsõ monológját a legtöbb esetben enyhítik, néha azonban mintha ellenpontoznák: a belsõ feszültséggel a táj nyugalma áll szemben. A feszültség amúgy is inkább Andor kommentárjában jelenik meg, az elbeszélés ugyanis igyekszik minden olyan jelenetet utalás szintûre redukálni, ami a filmet egy késõbbi mûsorsávba utalta volna. A káromkodások és a szexualitás így szinte teljes mértékben hiányzik belõle, amit a rendezõnõ azzal indokolt, hogy elsõsorban az volt a célja, hogy a történet minél több emberhez eljuthasson, akik ezáltal talán a regényt is kézbe veszik majd.
Sajnos ezáltal a regény nagyon fontos részletei sikkadtak el, néha a kép mintha csak egy hangoskönyv aláfestése lenne. Ezért annak, aki ismeri és szereti a regényt, hiányérzete lehet - bár ez szinte minden adaptáció esetében elmondható...
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!