"A magyar egĂŠszsĂŠgĂźgyet legtĂśbben nem elhagyjĂĄk, hanem kimenekĂźlnek. Vannak, akik azt mondjĂĄk, hogy kizĂĄrĂłlagosan anyagi termĂŠszetĂť a motivĂĄciĂłjuk, de legtĂśbbjĂźk a rossz munkahelykultĂşra elĂľl menekĂźl."

Az idĂŠzet egy magyar szakembertĂľl valĂł, aki orvosokat kĂśzvetĂ­t AngliĂĄba. Most kĂśvetkezzen egy tĂśrtĂŠnet egy orvosrĂłl, aki az idĂŠn dĂśntĂśtt Ăşgy, hogy feladja itthon, ĂŠs megprĂłbĂĄlja mĂĄshol.

Fiatal magyar orvos, elvégezte az egyetemet, keményen tanult, szakvizsgát tett, elment dolgozni egy kórházba, a belosztályra. Kollégái szerették, éveket dolgozott ott, aztán a tavasszal, 31 évesen kezdett fogyni az energiája, a hite, a lelkesedése. Havi 115 ezer forintot vitt haza, na meg egy kis hálapénzt: úgy 15-20 ezret kapott az osztályon a betegektõl. Nyaralás, síelés elmaradoztak, szüleitõl kapott garzonlakását alig tudta fenntartani, elkeseredése csak nõtt. Úgy érezte, csak vegetál ebbõl a pénzbõl. És nemcsak a fizetésrõl van szó, legalább annyira a munkakörülményekrõl.
EljĂśtt a nap, ĂĄprilis volt, Ăźlt a szĂĄmĂ­tĂłgĂŠp elĂľtt, ĂŠs beĂźtĂśtte a keresĂľbe: orvosi munka AngliĂĄban. Rengeteg talĂĄlat volt, Ăľ pedig elkezdett olvasni, ĂŠs hamar tett lett a hĂłnapok Ăłta ĂŠrlelĂľdĂľ szĂĄndĂŠkbĂłl: elhagyja MagyarorszĂĄgot.

Ezt nevezik mattnak" - mondja a NyĂ­rĂľ Gyula KĂłrhĂĄz igazgatĂłja, aki amĂşgysikeres nĂľgyĂłgyĂĄsz idehaza. Ruff doktor szerint az AnikĂł ĂĄltal vĂĄzoltakkal sehogy sem lehet versenyezni. "Ha Ă­gy maradnak a dolgok, kilĂĄtĂĄstalan a kĂźzdelem. Minimum ĂśtszĂśrĂśs bĂŠrfejlesztĂŠs kellene az egĂŠszsĂŠgĂźgyben, hogy egy kĂłrhĂĄz legalĂĄbb Ăśt ĂŠvre tudjon tervezni." Az igazgatĂł szerint mĂĄr tĂśmeges elvĂĄndorlĂĄs zajlik, akik tĂ­z ĂŠve kerĂźltek be az orvosegyetemre, kĂŠt nyelv biztos tudĂĄsĂĄval vĂŠgeztek, kĂśrĂźkben egyre kevĂŠsbĂŠ jellemzĂľ a maradĂĄs. "A kĂłrhĂĄzi osztĂĄlyok teljesen elĂśregedtek, nĂĄlunk is van, ahol mĂĄr mindenki fĂľorvos. Az utĂĄnpĂłtlĂĄs megy el, ĂŠs minden szakma veszĂŠlyeztetett, ahol Nyugaton orvoshiĂĄny van altatĂłorvostĂłl belgyĂłgyĂĄszig. Ha pedig itthon is kialakul az orvoshiĂĄny egy szakmĂĄban, jĂśn majd a tĂťzoltĂĄs, betĂŠti tĂĄrsasĂĄgokban szĂĄmlĂĄznak majd a maradĂłk mindenhova, mert a betegeket meg kell gyĂłgyĂ­tani, nincs mese."

Az Ă­rĂĄs teljes terjedelmĂŠben a Webdoki.hu oldalĂĄn olvashatĂł.

SzerkesztĂľi megjegyzĂŠsek:

Érthetõ a doktornõ vágya egy emberi életre. Természetesen nem hagyná el az országot, ha...

A doktornĂľt azonban itthon a magyar adĂłfizetĂľk pĂŠnzĂŠbĂľl kĂŠpeztĂŠk, vagyis a doktornĂľ a magyar adĂłfizetĂľk adĂłsa, ha tudomĂĄsul veszi ezt, ha nem.

A magyar egĂŠszsĂŠgĂźgy azĂŠrt tart ott, ahol tart, mert semmit sem tanult, ĂŠs semmit sem felejtett a rendszervĂĄltĂĄst kĂśvetĂľen. Vagyis a doktornĂľ a magyar kĂłrhĂĄzĂźgy ĂĄldozata, ĂŠs nĂŠmileg a magyar fekete gazdasĂĄg ĂĄldozata.

MegjegyzendĂľ: a doktornĂľ a tĂĄrsadalom piaci tĂśrvĂŠnyeit kĂśveti, hiszen ez a termĂŠszettĂľl valĂł. A baj az, hogy az egĂŠszsĂŠgĂźgy valami Ăłsdi, penĂŠszes szabĂĄlyrendĂŠrt harcol itt - pĂŠldĂĄul Egerben.

Ha mindenki elhagyná Magyarországot, csak egy elárvult Dunántúl, Duna-Tisza köze, Tiszántúl, Észak-Magyarország maradna, hegyeivel, lankáival, síkjaival. - magyarok nélkül, amit a magyarok szeretnének legkevésbé. Vagyis kéretik magyarként viselkedni minden helyzetben. Nem kell a röghöz kötés. Nem kell a bezárkózás. Igen tanuljon mindenki másutt is, hogy másfajta tapasztalata is legyen. De ebbéli tapasztalatait - miként akkoriban a céhlegények - hasznosítsák végül itthon, e vadregényes táj lakói érdekében. 

A haza visszavĂĄrja a doktornĂľt!