PĂĄlyakezdĂľ kollĂŠganĂľm olykor fĂślsikolt, amikor a MTI hĂ­reket olvassa, pedig azok nem mutatjĂĄk, csak lehetĂľleg tĂĄrgyilagos semlegessĂŠggel leĂ­rjĂĄk a tĂśrtĂŠnteket. Sokan vagyunk ezzel Ă­gy: olyan vilĂĄgba sodrĂłdtunk, magunk sem igazĂĄn tudjuk miĂŠrt ĂŠs mikĂŠppen, ahol olykor jobb elkapni a tekintetet, mert a lĂĄtvĂĄny borzasztĂł.
Vannak más természetû hírek, amelyeknek nem a látványa rémisztõ, mert ezekbe belegondolni ijesztõ, egyébként csak érthetetlenek. Csupán egyetlen példa az érthetetlen világába tartozó hírre, ami pedig az utóbbi hetekben tartja magát. Eszerint Anglia gazdasága a szakadék szélére került. Amikor elõször olvastam, még megdöbbentett, mára csak érthetetlen. Komolyan gondolják a hírszerkesztõk, hogy a legrégibb nyugati demokrácia hazája, az európai civilizáció egyik bölcsõje, a mai világnyelv szülõhazája, a fölmérhetetlen gazdagságú egykorú világbirodalom gazdasága csõdközeli állapotba került? Megtörténhet ez? És senki nem jajveszékel, nem kiabál, hanem az élet megy tovább? Innen nézvést hazai pártpolitikai eseményeink látképe üdítõ forgandó-ság.
Kibogozhatatlan érdekek, szándékok, láthatón növekvõ indulatok s legfõképpen akár már a közeljövõ növekvõ bizonytalansága is. Nem értjük, nem számitottunk még erre is, hallani sokaktól. Igazuk lehet. Életünket hajdanán a nyugalmas mozdulatlanság jellemezte. Mostanság azonban a szûnni nem akaró zaklatottság uralja. Ezért azután kész boldogság szemlélni, hogy a világbíró gesztenyefácska még a rettentõ forróság idején õszi virágot bontott és fürtjeit most körül döngik a szorgos méhek.