Kedves Agáta, úgy gondolom, lévén, hogy van számítógéped, nagyjából fel tudod mérni, mi mennyibe kerül. Csak ez a közszférában háromszor annyi. Az a rendszer nem arra van felkészítve, amit te elvárnál tõle és bizony komoly kiadással jár, ha pl. a program szolgáltatásain kellene módosítani.
Ugyanakkor ha nem terhelnék le mindenféle törvényi (gazdasági) szabályozásokkal akár az egészségügyet, akár bármi mást, akkor ugyanannyi pénzbõl kissé többet lehetne nyújtani.
Megértem, hogy mindenféle azonosítókat adnak nekünk (TAJ szám, adószám, stb.), hogy ne lehessen mindenkirõl mindent egyszerre megtudni (adatvédelmi törvény), de legalább egy vonalon, ami az egészségügyben abszolut indokolt lenne, meg lehetne csinálni. És azt csak egyszer kell megcsinálni. Mert rosszul érintene, ha egy baleset után nem tudná rólam az orvos, hogy penicillinérzékeny vagyok, pl.
Egyszóval az Eü minisztérium írhatna ki pályázatokat, hogy a már meglévõ infrastruktúrákat közelebb hozzák egymáshoz és különbözõ gazdasági/beszerzési követelményeket feloldhatnák.
Naspolya
2001-10-31 16:02 (El�zm�ny n�lk�li.)
Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!
Írásodból feltételezem, hogy nem vagy beteg, mert fogalmad sincs arról, hogy mindkét szegedi Rendelõintézetben és a MÁV rendelõben is belsõ számítógépes hálózat van évek óta. Ha jártál már egyszer ott, akkor a neved, lakcímed, biztosítási számod, édesanyád neve, háziorvosod, stb. mind regisztrálva van. Bármelyik orvos, vagy a kartonozó is hozzáfér az adatokhoz - rendelõintézeten belül, mert intranet van -, sõt, ha pl. egy szakorvosnál ülsz, azt is meg tudja nézni, hogy abban a rendelõben másik szakorvosnál milyen vizsgálaton voltál és mi az eredménye. Tehát a rendszer már mûklödik, ezért írtam, hogy ehhez ne kell egy fillér sem. Egyébként enyhén szólva alulértékelted a szükséges anyagiakat. A meglevõ számítógépes hálózat bizony korszerûsítésre szorulna, mert elég lassúak a gépek, a szerver gép is kis teljesítményû lehet. Az otthoni PC-nk sokkal jobb, mint amiken ott dolgoznak, a munkahelyimrõl nem is beszélve. Ja, és nincs szükség arra, hogy biztosítóhoz csatlakozzon a rendszer, az új beteg, amikor elõször jelenik meg, akkor felviszik az adatait a kartonozóban és idõnként az orvos asszisztense elkérheti a kártyáját ellenõrzésként.
Agáta at http://
2001-10-30 10:22 (El�zm�ny n�lk�li.)
Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!
Az elõ nem jegyzéssel sajnos ott is baj van, ahol ezt a beruházást már megvalósították. A gyógyításban közremûködõk nemtörõdömségébõl, fásultságából, vagy egyszerû emberi gyarlóságukból adódóan a betegek gyakran megalázottnak érzik magukat az ellátás folyamatában. És ennek csak egy aspektusa az elõjegyzés.
Természetesen vannak jó példák is, de az emberben a rosszak mélyebb nyomot hagynak.
Miért kell egy szegedi (Ugye az?) embernek "reménykedni, de nem hinni"? Csak nem azért, mert az egészségüggyel kapcsolatos döntésekbe nem tud sem közvetlenül, sem közvetve beleszólni? Vagyis úgy érzi, nem tudja befolyásolni a döntéseket? Mostanában én is sokszor érzem úgy, hogy ki akarnak hagyni. Persze abban a helyzetben vagyok, hogy ezt többnyire meg tudom akadályozni. Ez történt eddig az egészségügyi privatizációs történet során is. Az önkormányzatiság lényege nem az, hogy a vezetés kihírdeti, mi lesz jó a népnek. Fordítva: olyan mûködés kell, amely képes és akarja számításba venni a lakosság konkrét elvárásait. Elõkészített döntési változatokkal kínálja meg az érintett polgárokat (ebben hatalmas szerepe lenne a mindenkori ellenzéknek), majd képviselõik útján dönt, hivatala révén pedig végrehajtja a döntést. Voltak idõszakok, amikor ez Szegeden is így ment, és vannak még Magyarországon városok, ahol ma is valahogy így intézik az emberek legfontosabb dolgait. Szegediként tudom, Szegeden is lehetne újra így. Hiszem, hogy megvannak hozzá az emberek, a szándékok. Remélem, nem kell már túl sokat rá várni.
Az Ön által írottak jól példázzák, hogy szemléletbeli változásra is szükség van. Ezek azok az "apróságok", amelyek révén némi odafigyeléssel sokat lehetne javítani a betegek közérzetén. Néhol persze mûködik az elõre bejelentkezés rendszere, de - mint egy kedves barátom ezt személyesen megtapasztalta - ott sem feltétlenül a betegek érdekében. A fentiekkel együtt én hiszek abban, hogy a jelenleg gyógyítással foglalkozók zöme elsõsorban hivatástudatból végzi ezt a munkát, és ha jövedelmüket figyelembe vesszük, mondhatjuk: önzetlenül. Ha eljutunk oda, hogy a döntéseknél az õ véleményüket is figyelembe veszik, félig már meg is oldottuk a problémát.
Kozma József at http://
2001-10-29 21:25 (El�zm�ny n�lk�li.)
Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!
Az egészségügy katasztrofális helyzetben van. Ezt mindenki látja, aki egészségügy ellátásra szorul manapság. Ilyen helyzetben különösen fontos pontosan látni, mi okozza a bajokat: mi az, ami rendben van, és mitõl vannak a szörnyû anomáliák. A tisztázatlan körülmények közötti szegedi privatizáció azzal fenyeget, hogy ami eddig legalább még mûködött, az is tönkremegy, mert a privatizátor onnan akar nyereséget kivenni. Arról már nem is érdemes szólni, hogy mi lesz a rosszul menõ dolgokkal: a betegek ápolása, a személyzet munkájának feltételei, fizetése, a felszereltség, stb. Az alapkérdés: miért kívánatos ez a szegedi betegellátás üzleti befektetõnek? Azért, mert ebbõl is lehet üzletet csinálni. Értsd: pénzt kivenni. Rendezni kell tehát az egészségügy dolgait. Szereplõk: orvosok, segédszemélyzet, fenntartó önkormányzat, finanszírozó OEP. Ki hiányzik a felsorolásból? A betegek és az egészségesek, vagyis a város mostani és valaha ellátásra szoruló lakosai: õk a fõszereplõk. A diagnózist azzal kell kezdeni, hogy pontosan meg kell állapítani a lakosság egészségi állapotát. Ebbõl lehet levezetni, hogy milyen és mekkora ellátórendszerre van szükség Szegeden és régiójában. Ezt a szükségletet kell szembesíteni két dologgal: egyrészt a mostani helyzettel; másrészt a rendelkezésre álló vagy megteremthetõ anyagi és humán feltételekkel (egy vagy több biztosító). A pénzzel, szaktudással, ingatlanokkal, felújítási igényekkel, hiányzó mûszerekkel, társadalmi megbecsüléssel kell egyenleget csinálni. Az egésznek lehet az a vége, hogy a rendszer egyes részeibe érdemes bevonni profitérdekelt társaságot. Az egész rendszer mûködtetésének garanciáit azonban az államnak és az önkormányzatnak szavatolnia kell.
Kiindulás tehát az, hogy a lakosságot kell megkérdezni, milyennek látja, érzi, tapasztalja az egészségügyi ellátást, mit vár tõle most és a jövõben (állampolgári jogon járó alapellátás teljes finanszírozással, kiegészítõ ellátások pótlólagos hozzájárulásokkal). Széleskörû párbeszédre, a betegek és a szektorban dolgozók érdekeinek figyelembevételére van szükség. Biztos, hogy íróasztal mögül - bármekkora és bárhol legyen is az - az érintettek megkérdezése nélkül jó megoldást nem lehet találni.
Kozma József at http://
2001-10-29 21:16 (El�zm�ny n�lk�li.)
Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!
Agáta, amikor nincs pénz injekciós tûre, meg gyógyszerre, akkor vajon milyen pénzbõl lehet létrehozni egy ilyen számítógépes rendszert? Mert ugye azon túl, hogy kell hozzá legalább egy gép, kell ahhoz egy hálózat is (technikai eszközöket + árakat biztos ismered), ez eddig legalább másfél millió, ha nem több (ld. közbeszerzéses írásom), ehhez jön még a hálózati kapcsolat a MEP-hez, vagy OEP-hez vagy Isten tudja, hol vagyunk adatbázisban regisztrálva. Szerintem 4-5 millióba biztos belekerülne és még szerény voltam.
Ehhez nem sok reményt fûznék, bár egyetértek veled abban, hogy emberibb lenne az ellátás is.
Kozma Úr!
Ezek tényleg szép szavak és szeretném, ha meg is valósulna, de annyi szépet hallottunk már! Nem az Ön elhivatottságát kérdõjelezem meg itt, hanem a mai magyar politikai életet. Reménykedem, de nem hiszek.
Naspolya
2001-10-29 15:50 (El�zm�ny n�lk�li.)
Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!
Engem az egész nagyon zavar. Korábban kifejtettem a véleményemet. Van még más problémám is, amit korábban már írtam, de lehet, hogy feledésbe merült. A számítógépes rendszer a rendelõintézetekben lehetõvé tenné, hogy idõre bejelentkezzünk. Teszem azt, szemészeti vizsgálatra akarok menni, mert a régi szemüveggel nem látok jól. Vagy más, hasonlóan olyan rendelésre akarok menni, ami nem hirtelen megbetegedéssel, hanem krónikus problémával kapcsolatos. Akkor, ugye, én tudok elõre tervezni, tudom, hogy mikor érek rá. Mégsem teszik lehetõvé a legtöbb rendelésen, hogy pl. bejelentkezzek most december 14-ére telefonon. Még mindig ott tartunk, hogy elvárják, menjünk oda, töltsük ott a fél napot, ráadásul az új Rendelõben székhiány is van. Ez egy árva fillérbe sem kerül, mert ha odamegyek, mindenképpen be kell írniuk, szerintem nekik tök mindegy, hogy mikorra. Ezzel a beteg idejét tisztelnék. Tõlünk nyugatra ez természetes dolog.
Agáta at http://
2001-10-29 09:31 (El�zm�ny n�lk�li.)
Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!
Tapasztalva válaszai tartalmasságát engedje meg, hogy véleményét kérjem az egészségügyi privatizáció egyik aspektusáról.
Szükség van-e egyáltalán állami feladatot, azaz állampolgári jogon járó szolgáltatást magánosítani? Azáltal, hogy magán kézbe ill. nem közvetlen állami-önkormányzati kézbe kerülnek eü. szolgáltatások bizonytalannak, de legalábbis garancia nélkülinek érzem az ellátáshoz való hozzáférést.
Ha meg az önkormányzatnak továbbra is kötelessége az ellátás biztosítása, nagyon kényszeredettnek tûnik a privatizáció. (Kötelesség van, forrás nincs?!)
Nem inkább egy alapvetõ struktúra váltásra van itt szükség. Mondjuk több-biztosítós rendszer, jobban átgondolt (állampolgári jogon járó) alapellátás, ami teljeskörõen finanszírozva van?
dothu at http://
2001-10-29 08:34 (El�zm�ny n�lk�li.)
Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!
,
- a legutols� hozz�sz�l�sokat az �r�asztalra teheti
Fórum