NĂ©hány Ăłrát nem volt villany a lĂ©pcsõházban, Ăgy gáz sem a fĂĽrdõszobában. Hideg vĂzben mostam meg a hajam. Folyamatosan aggĂłdtam, nehogy mĂ©g az áramot is kikapcsolják! VĂ©gre este 7 Ăłrakor (!) helyreállt a rend. Megkönnyeb-bĂĽltem: kiszolgáltatottságomnak vĂ©ge.Â
* * *
Azután majd egy lánynak el akarnád mesĂ©lni az Ă©leted, de neked nincs sajátod! Csak vele egyĂĽtt Ă©ltĂ©l. Rájössz, hogy minden mondatodban ott van: amikor a felesĂ©gem... De mi törtĂ©nt Veled? Mirõl álmodtál egyedĂĽl? Akartál magadnak Ă©s senki másnak, titkos jelet hagyni egy ránccal a terĂtõn? Soha? Mindent ketten? Pedig egyedĂĽl halsz meg.Â
* * *
IsmĂ©t felbukkanĂł kĂsĂ©rtĂ©s Ă©s rejtett dĂĽh, mert Isten igenis felelõs hogy az Ember utat vesztett, gödörbe jutott. Mert ott vagyunk, ezĂşttal tán fehĂ©rek, feketĂ©k, sárgák ritka egyĂĽvĂ© tartozásban. TermĂ©szet-pusztĂtás, gyĂ»lölködĂ©s Ă©s megosztottság, hamis látszatok kergetĂ©se, az AranyborjĂş imádása...
JĂłzanabb hangulatban: de hiszen mit tehetne? Napestig fogná a kezĂĽnket? Hová lenne EgyĂ©nisĂ©gĂĽnk, Szabadságunk, Választásunk joga? MĂ©gis, milyen boldogan hajtanĂ©k Elõtte fejet. ĂŤgy csak tömegĂ©vel hányĂłdunk Ă©s kĂłborlunk tudatlanul. Már a Szentek sem segĂtenek.Â
* * *
fehér Hold fénye
társnak ágyamon
fölriadtam érkezésére
félem hatalmát
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!