1. lap. �sszesen 2.
Úgy tudom, nem Szegeden végezte iskoláit.![](http://www.webradio.hu/images/stories/hirek/szeged/NagyAttilaIKESZ240x191.jpg)
Nem Szegedi vagyok, de az életem nagyobbik részét itt éltem le, a 49-bõl 25-öt. Vásárhelyen, a gépipari szakközépiskolában jártam ki a középiskolát. Szüleim sajnos éppen ebben az idõben váltak el, ezért úgy hozta az élet, hogy dolgoznom kellett és egy darabig meg is ragadtam ezen a szinten.
Aztán fiatalon megnõsültem, de én is korán elváltam, kerültem Szegedre. Ebbõl a házasságból van egy szép lányom, aki velem dolgozik. A második házasságomban kiskorától nevelem feleségem lányát, akit szintén sajátomnak tekintek.
Mi a kötõdése az autókhoz?
Mindig autózni akartam, ez egy gyerekkori álom. Ha jól emlékszem hét éves lehettem, amikor elõször traktort vezettem. Az autókereskedelem a szívem csücske volt, de a középiskola után az építõipar gépészeti ágába csöppentem. Nem sokkal késõbb a CSOMIÉP-hez kerültem egy mérleggyári kitérõ után és ott lakatosiparral ismerkedtem, majd a fejlesztéssel, tervezéssel. Katonaság után a Szegedi Építõipari Szövetkezetnél kötöttem ki.
Korán megértette az idõk szavát és saját vállalkozással próbálkozott.
Tele vagyok szerencsével. Az ötleteket -melyek nem csak tõlem jöttek- meg tudtam valósítani. A 80-as évek elsõ felében eléggé szûkösek voltak a megélhetési lehetõségek középiskolai végzettséggel, ezért mindig azon törtem a fejem, hogyan tudnék elõrelépni. 1987-ben azt mondtam néhány kollégának, ha jöttök velem és vállaljátok a kockázatot, megpróbálunk önállósodni, jobban szolgáltatni és persze többet keresni az építõiparban.
Hogyan lett ebbõl késõbb autó?
A 90-es évek elején alakult az IKESZ Kft. A feleségem testvére magántaxizott, így merült fel a nemzetközi fuvarozás lehetõsége, majd az elsõ fuvar Németországba. Egyszer csak ott találtam magam, hogy a magyarországi fuvarengedélyek között a 80. sorszámút én kaptam meg. Ez már autó volt, de még mellette ment az építõipar is. Ekkor már 5, majd 10 embernek tudtam munkát biztosítani, ez nem kis felelõség volt. Egyre nõtt az építõipar, a fuvarozást is tizenautóval végeztük családi vállalkozásban.
Nem sokkal késõbb azonban újabb tevékenységek következtek.
Jött egy barátom, aki felvetette, hogy vizsgáztatni szeretne, de nincsenek meg a vállalkozói ismeretei hozzá. A tárgyalások után azon vettem észre magam, hogy van egy mûszaki vizsga állomásom, ráadásul ott, ahol évtizedek óta végzik ezt a tevékenységet. Kollegáim szakértelmén múlott, hogy milyen autók kapják meg a minõsítést, és ez egyáltalán nem volt mindegy!
Én olyan "szolga" típusú vagyok. Szeretem, ha aki fizet a munkámért az egy kicsit többet kap. Nem szerettem volna viszont megérni, hogy egy tõlünk kikerülõ autó okozzon mûszaki hiba miatt balesetet, ne adj Isten gázoljon el egy gyereket! Úgy vélem, sok ember megelégedésére tudtunk dolgozni, mert ez az üzletágunk jól megy a mai napig is.
Hogyan került a képbe a Skoda?
1994-ben egy újságban olvastam hogy a Porsche Hungária keres együttmûködõ partnert Skoda gépkocsik értékesítésére. A vizsgáztatással nem használtuk ki a teljes, rendelkezésünkre álló teret, így annak ellenére belekezdtünk, hogy akkor ennek a "szocialista" márkának nem volt a legjobb a hírneve. Látszott azonban, hogy a VW-nel jó felé indul a gyár, hosszú távon érdemes lesz foglalkozni vele. Elsõsorban nem racionálisan, hanem emocionálisan közelítettünk a problémához: ha én ezt akarom csinálni, akkor megoldom! Azonban az világos volt, hogy a Skodának volt és lesz is jövõje a cseh ipari kultúra miatt.
|< Kezd�
< El�z�
1
2
K�vetkez� >
Utols� >|
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!