Délután napsütötte fényességben világítanak a sárga falevelek. Ragyogásuk utolsó állapota életüknek. Tavaszi zsenge zöldtõl, õszi sárgulatig. Közben túlélték a perzselõ nyári fény és hõség poklát, hiszen a fa mozdulatlanul maradni kényszerül, nem húzódhat árnyékba... Folyvást féltem, ága törik, törzse szakad, villámcsapás, fergeteg... De eddig túlélte. Most már készülhet a télre. Ha megéljük, a tavaszi napsugár majd ismét életre cirógatja. Ha megéljük. Felriadok ha közelít?
***
Demokráciánk õrei, egyben elmaradottságaink nem szûnõ ostorozói, egyszóval „a szellemi elit" figyelmébe ajánlható, hogy mifelénk még a családfa-kutatás is gyanús, ezért tilalmazott volt a rendszerváltásig. Hozzátehetném, az egyik napilap rovatcímét: Hihetetlen, de igaz. Jámbor vagy éppen megszállott érdeklõdõk nem kutathatták a nagypapa, szépapó felmenõit, csak vágyakozhattak erre. Kinek tudnánk ezt elmagyarázni? Ki értené meg, teszem azt a gazdag Amerikában, vagy csak itt a szomszéd Bécsben, ahol akkoriban kóklerektõl óvták a családfájuk iránt érdeklõdõket, hogy mifelénk még a felmenõk iránti személyes érdeklõdés is tiltó listán volt? Igaz, a genetikát is burzsoá áltudománynak nyilvánító szovjet tudósoknak (Liszenkó, Olga Lepesinszkája... és magyar tanítványaik, mert voltak!) nyilván magyarázható volt a döntés. Talán még ma is vannak, akik ezt így vélik... elvégre minek a magyaroknak ez a nagy érdeklõdés családi múltjuk iránt? Még a végén kiderítik, hogy milyen nagy emberek voltak az õseik... az meg csak elégedetlenséget szül jelenükkel...
,
Szines
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!