Valamikor nagyon rĂŠgen, amikor mĂŠg hĂ­re sem volt nyusziprĂŠmnek vagy medvebundĂĄnak, az ĂĄllatok csupaszon ĂĄztak-fĂĄztak a kerek erdĂľ kĂśzepĂŠn. Az Ăľzike sĂ­rva fakadt, hogy mi lesz, ha odaĂŠr a tĂŠl csikorgĂł hidege. Megtudta a dolgot egy mesebeli kis szĂťcs. Nosza, nagyot gondolt! LĂĄdĂĄjĂĄt felnyitotta: volt abban fĂŠnyes szĂľrme, tĂźndĂŠrkabĂĄtok puha bolyha. Majd Ăľ varr az ĂĄllatoknak bundĂĄt! TĂźstĂŠnt munkĂĄhoz lĂĄtott. OllĂłja ĂŠjjel nappal csattogott, kezĂŠben ficĂĄnkolt a tĂť, lĂĄtĂĄstĂłl vakulĂĄsig. Amikor elkĂŠszĂźlt, szekĂŠrre rakta a temĂŠrdek bundĂĄt, ĂŠs kihajtatott a kerek erdĂľre. Ott nagy hangon hirdetni kezdte:
- MegnyĂ­lott a bundavĂĄsĂĄr
tessĂŠk, Ăľzek ĂŠs nyuszik!
Annak jut a legszebb bunda,
ki keveset alkuszik! Van itt, kĂŠrem, mindenfĂŠle
nyuszikĂśdmĂśn, rĂłkaprĂŠm,
jĂł meleg a hĂĄta, ujja,
divatosra szabtam ĂŠn.
KifordĂ­tom, befordĂ­tom,
vĂĄllatokra igazĂ­tom,
mĂłkus farka, medve mancsa,
nyuszi fĂźle belefĂŠr!
BĂşjjĂŠk bele, aki fĂĄzik,
s nem ijeszti meg a tĂŠl!

TĂĄmadt is akkora tolongĂĄs, hogy a mĂłkus nem talĂĄlta meg az elejtett mogyorĂłt. Az Ăśreg medve tĂźstĂŠnt odatoppant:
- Örülnék, ha nekem adnád
ezt a szĂŠp, bozontos barnĂĄt.
LĂŠpesmĂŠzzel fizetek!

- Áll az alku - szólt a kis szÝcs -, viheted!
JĂśtt a rĂłka:
- Jaj, de csinos ez a piros,
sima, rĂĄm szabott kabĂĄt!
Adok ĂŠrte egy kacsĂĄt!

Vette, vitte. És mögötte jött a többi. Tolakodtak, furakodtak, könyököltek, veszekedtek, igyekeztek, csak hogy mindnek jusson bunda. Az õz gombát hozott érte, s kapott egy szép, pettyegetett, barna prémet. Bokázott is, olyan szép lett!
BundĂĄt vett a vidra, pocok, Ăźrge, menyĂŠt meg a borz. A zsugori, mĂŠrges hĂśrcsĂśg jĂł sokĂĄig vĂĄlogatott, s nem akarta kifizetni tĂśmĂśtt pofazacskĂłjĂĄbĂłl a marĂŠknyi bĂşzamagot.
AnnĂĄl jobban ugrabugrĂĄlt ĂśrĂśmĂŠben a kis mĂłkus, amikor belebĂşjhatott rozsdabarna kabĂĄtjĂĄba:
- Nem is ĂĄzom, nem is fĂĄzom,
olyan meleg a kabĂĄtom!

FelĂśltĂśzĂśtt a farkas, a vaddisznĂł, a nyĂşl. A mesebeli kis szĂťcs boldogan lĂĄtta, hogy pompĂĄsan sikerĂźlt a vĂĄsĂĄr. MĂĄr ĂŠppen hazafelĂŠ kĂŠszĂźlĂľdĂśtt, amikor vĂĄratlanul megszĂłlĂ­totta egy fĂŠlĂŠnk hangocska.
- Mesebeli kis szĂťcs, ĂŠn is nagyon fĂĄzom. Nem volna mĂŠg egy bundĂĄcskĂĄd?
NĂŠzi a kis szĂťcs, hogy ki az?... HĂĄt, egy szegĂŠny sĂźndisznĂł didergett a fĂťben. A nagy tolongĂĄsban az erĂľsebbek minduntalan hĂĄtralĂśktĂŠk, ĂŠs neki nem jutott bunda.
- Ejnye - vakarta a fĂźle tĂśvĂŠt a kis szĂťcs -, miĂŠrt nem igyekeztĂŠl, ĂźgyeskedtĂŠl jobban? MĂĄr mindent eladtam. - NĂŠzd meg, hĂĄtha mĂŠgis akad valami!
- Mondom, hogy semmim sincsen, hacsak...
- Hacsak???... - kĂŠrdezte remĂŠnykedve a sĂźn, ĂŠs aprĂł szeme Ăşgy csillogott, hogy a kis szĂťcs igazĂĄn megsajnĂĄlta. - hacsak ezt az Ăłcska tĂťpĂĄrnĂĄt nem veszed a hĂĄtadra - mondta.
Mit volt mit tennie a szegĂŠny kicsi sĂźnnek, annyira fĂĄzott, hogy a ronggyal bĂŠlelt tĂťpĂĄrnĂĄt azonmĂłd magĂĄra vette. BeborĂ­totta hĂĄtĂĄt, fejĂŠt. HĂĄt bizony, ezzel nem nagyon dicsekedhetett!
Legelõször a nyúl vette észre. És kacagva hátracsapta a fülét.
- Oda nĂŠzzetek, hogy nĂŠz ki a sĂźn!
- Ó, te ostoba! Hogyan választhattál ilyen csúfságos bundát? - kényeskedett az õz. - Hiszen ez szúr!
- Mondhatom, jĂłl megjĂĄrtad! - kiĂĄltotta hetykĂŠn a mĂłkus, ĂŠs mindjĂĄrt csĂşfolni kezdett: - TĂźskĂŠs disznĂł! TĂźskĂŠs disznĂł!
SzegĂŠny kis sĂźn, akĂĄrmerre fordult, mindenĂźtt csĂşfolĂłdĂł, fintorgĂł pofĂĄcskĂĄkat lĂĄtott. De akkor ijedt meg csak igazĂĄn, amikor mĂŠg a rĂłka is elĂŠje toppant, ĂŠs szemtelenĂźl kĂśtekedni kezdett vele:
- Micsoda bunda! Hahaha!... No, hadd lĂĄssam legalĂĄbb, hogy elĂśl vagy hĂĄtul gombos-e?
- Nem mutatom meg! - mondta a sĂźn, ĂŠs gyorsan ĂśsszegĂśmbĂślyĂśdĂśtt ahogy csak bĂ­rt. Reszketett fĂŠlelmĂŠben, hogy most mi lesz?
RĂłka koma meggondolatlanul odakapott.
- Hååå!... Aúúúú! - ßvÜltÜtt is akkoråt a kÜvetkezþ pillanatban, hogy a cinegÊnek torkån akadt a nóta. A rókåt úgy Üsszeszurkålta a sok kis meredezþ tÝ, hogy rÊmßletÊben futåsnak eredt, Ês a hetedik erdþig meg sem ållt. A csúfolódók elnÊmultak a meglepetÊstþl. Maga a kis sßn is alig akarta elhinni, hogy þ most legyþzte a ravasz, erþs rókåt.
- Ejha! - szĂłlalt meg vĂŠgre a mĂłkus. - MĂŠgiscsak ez ĂĄm a bunda!
- De az ĂĄm! - mondat mackĂł bĂĄcsi. - DerĂŠk fickĂł vagy, ĂścsĂŠm!
Az Ăľz lesĂźtĂśtte a szemĂŠt, a nyĂşl bocsĂĄnatot kĂŠrt, de a boldog kis sĂźn nem haragudott senkire. Sokkal nagyobb volt az ĂśrĂśme!
Meg is hempergett a vadkĂśrtefa alatt, s hĂĄt, kĂŠpzeljĂŠtek, amint felĂĄllt, mind a hĂĄtĂĄra tĂťzdelĂľdtek a lepotyogott kis kĂśrtĂŠk. Mi mindenre lesz mĂŠg jĂł ez a tĂźskĂŠs bunda!...
A sok kĂśrtĂŠt hazavitte. Nekem is adott belĂľle, ĂŠn pedig megĂ­gĂŠrtem, hogy ezt a tĂśrtĂŠnetet elmesĂŠlem nektek.

 

TovĂĄbbbi Ă­rĂĄsaink:

MĂĄtyĂĄs kirĂĄly meg az igazmondĂł juhĂĄsz | Az aranymozsĂĄr | A lyukas zokni |

Az Ăśregek | BundavĂĄsĂĄr | A bĂşzaszem | Melyik ĂŠr tĂśbbet? | A kisgĂśmbĂśc