Mese |
---|
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, ahol a kis kurta farkú malac túr, volt egyszer egy szegény ember, annak felesége és három leánya. Tavasszal a malacból nem volt egyéb, csak a kis gömböc. | |
| |
| |
| |
| |
|
Könyv |
---|
| HĂrlevĂ©l |
| |
A bĂşzaszem
-külsõ-
2004 August 08, Sunday
Volt egyszer egy gazdag ember. Egész életében megvolt mindene. Három fiát szépen felnevelte. Hanem azért a kincsesláda kulcsával mégsem lehetett a betegséget kizárni a házból. Az bizony õt is utolérte. Nagy bajában, öregségében csak a legkisebb fia ápolta.
|
Meghallgatom Volt egyszer egy gazdag ember. EgĂ©sz Ă©letĂ©ben megvolt mindene. Három fiát szĂ©pen felnevelte. Hanem azĂ©rt a kincsesláda kulcsával mĂ©gsem lehetett a betegsĂ©get kizárni a házbĂłl. Az bizony õt is utolĂ©rte. Nagy bajában, öregsĂ©gĂ©ben csak a legkisebb fia ápolta. A másik kettõ ezalatt Ă©lte világát: szĂ©p felesĂ©get, jĂł cimborákat szereztek. MĂ©gis, mielõtt meghalt volna a gazdag ember, Ăşgy rendelkezett, hogy sok-sok aranyát a legidõsebb fia kapja. SzĂ©p, tornyos házát, száz hordĂł borát a közĂ©psõnek ajándĂ©kozta, a legkisebbnek pedig nem hagyott egyebet egyetlen bĂşzaszemnĂ©l. Alighogy eltemettĂ©k, a kĂ©t nagyobbik fiĂş hamarosan megvigasztalĂłdott a kincseken. KinevettĂ©k az öccsĂĽket: - No, te ugyan elmehetsz az öröksĂ©geddel! Hiába kedveskedtĂ©l, hĂzelegtĂ©l az apánknak, mĂ©gis minket szeretett jobban! Azzal el is kergettĂ©k a háztĂłl. Futott szegĂ©ny fiĂş, amĂg csak látott, Ă©s estĂ©re egy rozoga csõszkunyhĂłban hĂşzta meg magát. FájĂł szĂvvel gondolt az apjára. Sehogyan sem tudta megĂ©rteni, miĂ©rt bánt vele ilyen mostohán. Mihez kezdjen ezzel a bĂşzaszemmel?... KeserĂ»sĂ©gĂ©ben el is hajĂtotta, s elhatározta, hogy másnap világgá megy. Hát, amint reggel felĂ©bred, Ă©szreveszi ám, hogy a bĂşzaszem kikelt az Ă©jjel, Ă©s szemlátomást nõ a szára. Ăšgy nõtt, ahogy nĂ©zte. Mire a nap delelõre Ă©rt, gyönyörĂ», dĂşs kalász ringott a szĂ©lben. - Ennek fele se trĂ©fa! - gondolta a fiĂş,Ă©s leakasztotta vállárĂłl a vándortarisznyát. A kalászbĂłl a tenyerĂ©be pergette a magokat, Ă©s mind egy szemig Ăşjra elvetette. - Másnap virradĂłra azok is kikeltek, szárba szöktek, dĂ©lre gazdag kalászokat hoztak. A fiĂş akkorát fĂĽttyentett örömĂ©ben, hogy a rigĂł is elcsodálkozott a fán. Most már annyi bĂşzája volt, hogy vetett is, maradt is. A maradĂ©kot kĂ©t kõ között megõrölte, Ă©s kicsi cipĂłt sĂĽtött belõle. Éppen bele akart harapni, amikor arra jött egy vándor, de olyan fáradtan, hogy már alig vánszorgott. - Ennek nagyobb szĂĽksĂ©ge van a kenyĂ©rre, mint nekem - gondolta a fiĂş, Ă©s jĂłszĂvvel odaadta a cipĂłt az öregnek. Igaz, õ maga Ă©hes maradt, de a csodálatos bĂşzaszemek másnap mĂ©g több termĂ©st hoztak, Ă©s kĂ©tszer akkora cipĂłt sĂĽthetett magának. Ez Ăgy ment naprĂłl napra. Egyre több dolga lett a fiĂşnak, de szomorĂşsága elmĂşlt, arca jĂłkedvtõl piroslott. Minek is szaporĂtsam a szĂłt? - Hamarosan jĂłmĂłdĂş ember lett belõle. Mindig annyit vetett Ă©s annyit aratott, hogy minden rászorulĂłnak adhatott a kenyerĂ©bõl. Meg is szerettĂ©k hetedhĂ©t országban. - Esztendõk mĂşltak el, mĂg egyszer, egy zimankĂłs estĂ©n toprongyos ember kopogtatott be az ajtaján. - KönyörĂĽlj meg rajtam egy falat kenyĂ©rrel, mert Ă©hen halok! - kĂ©rlelte panaszosan. A fiĂş mindjárt az asztalához ĂĽltette. Alig ettek, egy másik didergõ vándor is bezörgetett Ă©jjeli szállásĂ©rt. Azt is megvendĂ©gelte Ă©s megkĂ©rdezte tõlĂĽk: - Ugyan milyen nagy szerencsĂ©tlensĂ©g Ă©rt benneteket, hogy Ăgy kell a világban vándorolnotok? FelsĂłhajtott az elsõ: - Volt nekem sok aranyam, de mind elköltöttem. SzĂ©p felesĂ©gemnek cicomára kellett. Elfogyott az arany - elhagyott mindenki! A másik lehorgasztotta a fejĂ©t, Ă©s nagy bĂşsan mondta: - Volt szĂ©p házam, száz hordĂł tĂĽzes borom. A sok bort megittuk, a tornyos ház oldalát kirĂşgtuk a cimborákkal a nagy mulatozásban. - Én pedig csak a bĂşzaszemmel kezdtem - mondta csendesen a házigazda. Elkerekedett erre a szeme a kĂ©t idegennek. Felugráltak az asztaltĂłl: - Hiszen akkor te vagy a mi öcsĂ©nk! Hát nem mentĂ©l világgá bánatodban? - Nem bizony - mondta boldogan a legkisebb fiĂş. - És most már mindent Ă©rtek. Te, Ă©des bátyám, csak holt aranyakat kaptál; te másik bátyám, elmállĂł köveket Ă©s az elfolyĂł borban hamis melegsĂ©get. De nekem egyetlen bĂşzaszemben örökĂĽl hagyta apám a megĂşjulĂł Ă©letet, a munka örömĂ©t, a másokon valĂł segĂtĂ©s boldogságát. Most már tudom, hogy az apám nagyon szeretett engem.  Továbbbi Ărásaink: Mátyás király meg az igazmondĂł juhász | Az aranymozsár | A lyukas zokni | Az öregek | Bundavásár | A bĂşzaszem | Melyik Ă©r többet? | A kisgömböc
|
|
Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor egy kattint�ssal nyithat a cikkhez f�rumos t�m�t. |
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!
cyagpkcdkf 2011 March 04, Friday, 02:01:29
5tDA5N fwptsdvcfevx, [url=http://lybsctfficbc.com/]lybsctfficbc[/url], [link=http://sxnpdlinydez.com/]sxnpdlinydez[/link], http://oarwqmqactvl.com/