Mese |
---|
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, ahol a kis kurta farkú malac túr, volt egyszer egy szegény ember, annak felesége és három leánya. Tavasszal a malacból nem volt egyéb, csak a kis gömböc. |  |
|  |
|  |
|  |
|  |
|
Könyv |
---|
 | HĂrlevĂ©l |
| |
Az aranymozsár
-külsõ-
2004 July 26, Monday
 Volt egyszer a világon egy szegény öregember, annak a szegény öregembernek egy szép és erõsen okos leánya.
|
Meghallgatom  Volt egyszer a világon egy szegĂ©ny öregember, annak a szegĂ©ny öregembernek egy szĂ©p Ă©s erõsen okos leánya. De olyan szegĂ©nyek voltak, mint a templom egere, talán mĂ©g annál is szegĂ©nyebbek. Mikor volt kenyĂ©r az asztalfiában, mikor nem. S amikor volt, akkor is csak hamuban sĂĽlt kenyĂ©r volt. Elmegy egyszer az öregember szántani, s amint kettõt-hármat tĂ©rĂĽl-fordul a földön, nagyot csendĂĽl az ekevas, s kivet egy szĂnarany mozsarat. Hej, megörĂĽl az öregember, fĂ©lbehagyja a szántást, indul haza, de meggondolja magát: ha mozsár van itt, törõnek is kell lenni, s turkálni kezdi az eke-vassal a földet, hátha megtalálja a mozsártörõt. De bizony hiába turkálta, nem találta meg. Hiszen, gondolta, sokat Ă©r ez törõ nĂ©lkĂĽl is. Azzal hazament, s mutatta a leányának nagy örvendezĂ©ssel, hogy mit talált. - Na, Ă©des leányom, többet nem Ă©hezĂĽnk, viszem ezt a mozsarat a királynak. Tudom, megveszi jĂł drága pĂ©nzen. Mondja a leány: - Ne vigye el, Ă©desapám, mert meglássa kegyelmed, hogy a király majd megkĂ©rdi, hol a mozsár törõje. MĂ©g azt hiszi, hogy lopta kegyelmed, s tömlöcbe vetteti. BeszĂ©lhetett a leány, elment az öreg, s meg sem állott, mĂg a királyhoz nem Ă©rt. Köszön illendõkĂ©ppen, a király fogadja, s kĂ©rdi: - Mi járatban vagy, te szegĂ©ny öregember? - Én bizony, felsĂ©ges királyom, amint a földecskĂ©met szántottam, egy aranymozsarat találtam, s elhoztam felsĂ©gednek ajándĂ©kba. - Na, ez igazán szĂ©p portĂ©ka - mondja a király, s jĂłl megnĂ©zte kĂvĂĽl-belĂĽl, hogy igazi szĂnarany-e. Az volt biz' az, igazi szĂnarany. - Hát a törõ hol van? - kĂ©rdi a király. Mondja az öregember: - Kerestem Ă©n azt is eleget, felsĂ©ges királyom, de nem találtam meg. - Bezzeg, hogy nem találtad meg, ilyen-olyan teremtette - pattogott a király -, mert bizonyosan loptad a mozsarat is. Hiába mondta a szegĂ©ny öregember, hogy Ăgy meg Ăşgy, hogy a világon valĂł Ă©letĂ©ben soha senkinek mĂ©g egy kötejĂ©t sem lopta el, hĂvatta a király a katonákat, ezek közrefogták a szegĂ©ny embert, s vittĂ©k a tömlöcbe. Amint kĂsĂ©rtĂ©k a katonák az öregembert, elkezdett sĂrni keservesen: - Hej, Ă©des leányom, lelkem leányom, miĂ©rt nem hallgattam a te szavadra! Nem hiába mondtam mindig, hogy nincs több olyan okos leány a világon, mint te. Hallotta ezt a király belsõ inasa, fut a királyhoz, s jelenti, hogy mit mondott az öregember. Egyszeribe parancsolja a király, hogy hozzák fel az öreget. Viszik az öreget a király szĂne elĂ©, s kĂ©rdi a király: - MifĂ©le okos leányod van neked? Igaz-e, amit mondtál, hogy nincs több olyan okos leány a világon, mint a te leányod? - Mondtam, felsĂ©ges királyom, s meg sem is másolom. - Na, jĂłl van - mondja a király -, majd meglátjuk. Hozd ide a leányodat, s ha megteszi azt, amit mondok neki, felesĂ©gĂĽl veszem. Hazamegy az öregember, a leánya után, mondja neki, hogy mi törtĂ©nt, s hogy mer-e szerencsĂ©t prĂłbálni. - Csak gyerĂĽnk, Ă©desapám - mondja a leány -, majd megsegĂt az Isten. Fölmennek a királyhoz, s a király azt mondja a leánynak: - No te leány, hallottam, hogy a legokosabb leány vagy a világon. Hát ha Ăşgy elmĂ©gy elõttem, hogy se felöltözve, se levetkõzve, se kocsin, se gyalog ne lĂ©gy, felesĂ©gĂĽl veszlek: - JĂłl van - mondja a leány -, megprĂłbálom, felsĂ©ges királyom. Azzal elment haza az apjával. Otthon levetette a ruháját, s magára vett egy hálĂłt. Ennek a hálĂłnak nĂ©gy sarkát szĂ©pen odakötötte a kocsisaroglyához. ĂŤgy indult el a királyhoz. Jött a király is hatlovas hintĂłn, szemben a leánnyal, s amikor meglátta, felĂĽltette a hintajába, vitte a palotába, ottan felöltöztette szĂ©p aranyos ruhába. Mondta neki: - Amit kĂvántam, megtetted: te az enyĂ©m, Ă©n a tied, ásĂł-kapa s a nagyharang válasszon el minket. Mindjárt papot hĂvtak, nagy lakodalmat csaptak. A cigányok hĂşzták, a legĂ©nyek rĂşgták. Táncolt az öreg is, táncolni kellett nekem is. ĂŤgy volt, mese volt.  Továbbbi Ărásaink: Mátyás király meg az igazmondĂł juhász | Az aranymozsár | A lyukas zokni | Az öregek | Bundavásár | A bĂşzaszem | Melyik Ă©r többet? | A kisgömböc
|
|
Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor egy kattint�ssal nyithat a cikkhez f�rumos t�m�t. |
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!