Arra, arra, lefelĂŠ, egy kicsit felfelĂŠ, TiszĂĄn tĂşl, DunĂĄn tĂşl, hol a kurta farkĂş malac tĂşr, volt egyszer egy kirĂĄly s annak hĂĄrom fia. Mikor mind a hĂĄrom fiĂş annyira felcseperedett, hogy serkedezett a bajuszuk, azt mondta nekik a kirĂĄly: - No ĂŠdes fiaim, most mĂĄr menjetek, lĂĄssatok orszĂĄgot, vilĂĄgot.
Elindult a hĂĄrom kirĂĄlyfi hĂĄrom szĂŠp paripĂĄn s mentek hegyeken, vĂślgyeken, erdĂľkĂśn, mezĂľkĂśn keresztĂźl, hol lefelĂŠ, hol felfelĂŠ, de mindig csak elfelĂŠ.
Addig mentek, mendegĂŠltek, mĂ­g egyszer csak egy rengeteg nagy vĂĄrosba ĂŠrtek. KĂŠrdik a vĂĄros vĂŠgĂŠn egy fiĂştĂłl: - hĂŠ, fiĂş, mifĂŠle vĂĄros ez a falu? - Feleli a fiĂş, hogy ez a fehĂŠr kirĂĄly vĂĄrosa. MegĂśrĂźltek a kirĂĄlyfik, hogy kirĂĄly vĂĄrosĂĄba ĂŠrtek, mentek egyenest a kirĂĄlyi palotĂĄba, ottan is a kirĂĄly elĂŠ s elmondtĂĄk, hogy kik s mik Ăľk.
Örvendett a fehér király a fiúknak, mert erõs barátságban volt az apjukkal. De hát még a királyfik örültek csak igazán, mikor meglátták a fehér király leányát. Sok szép leányt láttak a hazájukban, de ilyen szépet nem. Bezzeg közrefogták mind a hárman, kellették magukat, s ahogy a vacsorának vége volt, mind a három bement a király szobájába s megkérték a leányát mind a hárman.
- HĂĄt ĂŠn most melyiknek adjam? - tĂŠpelĂľdĂśtt a kirĂĄly. - Hej! Hej! Csak volna mĂŠg kĂŠt leĂĄnyom! Mit csinĂĄljon? Egyiket sem akarta magĂĄra haragĂ­tani, hĂĄt azt mondta: - HalljĂĄtok, fiĂşk, ĂŠn most egyiknek sem adom a leĂĄnyomat, hanem menjetek tovĂĄbb s amelyik mĂĄhoz esztendĂľre a leghasznosabb dologgal tĂŠr vissza, azĂŠ lesz a leĂĄnyom. Itt a kezem nem disznĂłlĂĄb!
A fiĂşk kezet csaptak, s mĂŠg hajnalban Ăştra kerekedtek. EgyĂźtt mentek, amĂ­g egy nagy rengetegbe nem ĂŠrtek, itt az Ăşt hĂĄromfelĂŠ ĂĄgazott, megegyeztek hĂĄt, hogy hĂĄrman hĂĄromfelĂŠ mennek s majd esztendejekor talĂĄlkoznak ezen a helyen.
ElvĂĄltak bĂŠkessĂŠggel, s ment ki-ki az ĂştjĂĄra. Sok orszĂĄgot bejĂĄrt mind a hĂĄrom fiĂş, mindent jĂłl megnĂŠztek, vizsgĂĄltak, egy s mĂĄs dolgot megvettek, aztĂĄn ismĂŠt eldobtĂĄk, mert mĂŠg tĂśbbet ĂŠrĂľre akadtak. Hanem telt, mĂşlt az idĂľ, vissza is kellett mĂĄr fordulni, egy-egy dologban mĂŠgis csak megĂĄllapodtak mind a hĂĄrman s mire az esztendĂľ letelt, visszakerĂźltek abba a rengeteg erdĂľbe, ahol egymĂĄstĂłl elszakadtak.
Bezzeg, hogy mindjárt azt nézték, melyik mit hozott. A legidõsebb mondta: -Nézzétek, én egy olyan messzelátó üveget vettem, hogy a világ végére lehet vele látni. A középsõ azt mondta: - Én egy olyan köpenyeget vettem, hogy csak belé kell csongolyodni, s oda repít egy szempillantásra, ahova parancsolod. A harmadik azt mondta: - Én meg egy olyan narancsot vettem, hogy a halottnak, ha még nem telt el huszonnégy óra a halála után, csak az orra alá kell tartani, s egyszerre fölébred. Ahogy ezt mondják egymásnak, a legidõsebb belenéz a messzelátóba s hát Uram Jézus, csak kiejti a kezébõl ijedtében.
- TalĂĄn bizony valami rosszat lĂĄttĂĄl? - kĂŠrdettĂŠk a testvĂŠrei.
- Jaj, ne is kĂŠrdjĂŠtek - halva fekszik a kirĂĄlykisasszony.
BelenĂŠz a mĂĄsik kettĂľ is a messzelĂĄtĂłba s hĂĄt csakugyan igaz: halva fekĂźdt a szĂŠp kirĂĄlykisasszony. - Hamar, hamar - kiĂĄltott a kĂśzĂŠpsĂľ kirĂĄlyfiĂş - bĂşjjatok a kĂśpenyegembe, egyszeribe ott leszĂźnk s hĂĄtha mĂŠg fel lehet tĂĄmasztani.
BelebĂşjtak a kĂśpenyegbe s hopp! mĂĄr ott is voltak a kirĂĄly palotĂĄjĂĄban. A legkisebb kirĂĄlyfi elĂŠveszi a narancsot, a kirĂĄlykisasszony orra alĂĄ tartja s lĂĄm, egyszeribe felpattan a szeme, mosolyog a szĂĄja!
Na, volt nagy ĂśrĂśm. Volt ĂĄm, de nem sokĂĄig. Mert a kirĂĄlyfiak Ăśsszevesztek a leĂĄnyon. A legidĂľsebb azt mondta: - Engem illet, mert ĂŠn lĂĄttam meg, hogy meg van halva.
A kĂśzĂŠpsĂľ azt mondta: - Azt bizony meglĂĄthattad volna, ha nincs az ĂŠn kĂśpenyegem, mĂŠg most is az erĂľben volnĂĄnk. Engem illet a leĂĄny.
- Ugye-e? - mondĂĄ a legkisebb. - HĂĄt aztĂĄn mit ĂŠrtĂźnk volna azzal, az egyik meglĂĄtta, a mĂĄsik ide rĂśpĂ­tett, ha nincs az ĂŠn narancsom?
Nem tudott igazsĂĄgot tenni a kirĂĄly kĂśztĂźk, Ăśssze kellett hogy hĂ­vassa az orszĂĄg bĂślcs embereit, hadd tegyenek azok igazsĂĄgot. Ezek aztĂĄn ĂśsszeĂźltek, hĂŠt nap hĂŠt ĂŠjjel tanakodtak, az egyik erre beszĂŠlt, a mĂĄsik arra, mĂ­g a hetedik ĂŠjjel mĂŠgis megegyeztek, hogy a legkisebb kirĂĄlyfit illeti meg a kirĂĄlykisasszony.
Ebbe megnyugodtak az idĂľsebb fiĂşk is s Ăşgy jĂĄrtĂĄk a kĂĄllai kettĂľst az ĂśccsĂźk lakodalmĂĄn, hogy dĂśngĂśtt belĂŠ a palota fĂśldje. Egyszerre csak, a nagy vigassĂĄg kĂśzben, elĂŠveszi a legidĂľsebb fiĂş a messzelĂĄtĂłjĂĄt s belĂŠje kukkint.
Gyere csak, gyere - mondja a kĂśpenyeges ĂśccsĂŠnek -, nĂŠzz belĂŠ s mit lĂĄtsz?
- LĂĄtok - mondja ez - kĂŠt szĂŠp leĂĄnyt, mint kĂŠt ragyogĂł csillag.
- No ha lĂĄtsz, bĂşjjunk a kĂśpenyegbe s nĂŠzzĂźk meg Ăľket kĂśzelebbrĂľl.
MĂŠg meg sem gondoltĂĄk jĂłl, mĂĄr ott is voltak. Az ĂĄm, kirĂĄly leĂĄnya volt az a kĂŠt leĂĄny is. MegkĂŠrtĂŠk a kezĂźket: adtĂĄk, vittĂŠk a kĂśpenyegben. Meg sem ĂĄlltak hazĂĄig. HazaĂŠrt ekkorra az ĂśccsĂźk is a felesĂŠgĂŠvel.
MĂŠg csak most volt a vĂ­g lakodalom. A sĂĄntĂĄk is rĂşgtĂĄk a port, ahogy tudtĂĄk. TĂĄl, tĂĄnyĂŠr elĂŠg volt, ĂŠtel, ital kevĂŠs volt, mĂŠgis minden jĂłl volt.

TovĂĄbbbi Ă­rĂĄsaink:

MĂĄtyĂĄs kirĂĄly meg az igazmondĂł juhĂĄsz | Az aranymozsĂĄr | A lyukas zokni |

Az Ăśregek | BundavĂĄsĂĄr | A bĂşzaszem | Melyik ĂŠr tĂśbbet? | A kisgĂśmbĂśc