Volt egyszer egy lyukas zokni. Új korában nem akárki lehetett, mert elõkelõ anyagból készült és hetyke kék minták ékeskedtek rajta. De hát most már megöregedett. S mondom, volt rajta egy lyuk. Amolyan pöffeszkedõ, cafrangos szegélyû. Bent laktak egy rozoga szekrény legrozogább fiókjának legalján.
- AzĂŠrt ĂŠn szebb vagyok nĂĄlad mondta a lyuk a zokninak.
- Mi -csodĂĄlkozott a zokni- mĂŠg hogy szebb?! MitĂľl vagy szebb?
- Mert ĂĄtlĂĄtni rajtam -mondta a lyuk.
- Ugyan -oktatta a zokni- rajtam ĂŠppen az a szĂŠp, hogy nem vagyok ĂĄtlĂĄtszĂł, s nĂŠzd meg a gyĂśnyĂśrĂťsĂŠges kĂŠk mintĂĄimat!
- És piszkos is vagy -folytatta a lyuk, fittyet hányva az oktatásra- én bezzeg sohasem piszkolódom be.
Ezen a zokni elgondolkodott.
- Na ugye! -hangoskodott a lyuk- Te is belĂĄtod. Nem is mĂŠltĂĄnyos, hogy ĂŠn ilyen kicsi vagyok, te meg ilyen nagy.
Fogta magĂĄt, nĂľtt egyet. Most mĂĄr alig maradt valami a zoknibĂłl. Nagyobb volt a lyuk, mint a maradĂŠk zokni.
- Teljesen tĂśnkreteszel -sirĂĄnkozott a zokni.

- Örülj, hogy ilyen gyönyörû lyukkal lakhatsz együtt -fölényeskedett a lyuk, és még nagyobbra nõtt.
- Jaj, megĂślsz! -kiĂĄltott a zokni, ĂŠs akkor a lyuk nagy pĂśffeszkedve akkorĂĄra nĂľtt, hogy a zoknibĂłl nem maradt semmi. De ahogy eltĂťnt a zokni, Ăşgy eltĂťnt a lyuk is. Mert ha zokni nincs, lyuk sincs.
Így aztán a nem létezõ lyuk most siránkozhat a nem létezõ zokni után.

 

TovĂĄbbbi Ă­rĂĄsaink:

MĂĄtyĂĄs kirĂĄly meg az igazmondĂł juhĂĄsz | Az aranymozsĂĄr | A lyukas zokni |

Az Ăśregek | BundavĂĄsĂĄr | A bĂşzaszem | Melyik ĂŠr tĂśbbet? | A kisgĂśmbĂśc