ĂrĂŒlĂŒnk vagy bĂĄnkĂłdunk miatta: elmĂșlt egy Ă©v. ĂszrevesszĂŒk majd a vĂĄltozĂĄsokbĂłl vagy sem: de szokott naptĂĄrunk fiĂłk mĂ©lyĂ©re, kosĂĄrba kerĂŒl, ha 2007 elmĂșlt. Mire Ă©szbe kaptunk hogy elkezdĂ”dött mĂĄr el is szĂĄllott. MiĂ©rt van Ăgy? Az IdĂ” mĂșlĂĄsĂĄt nem tudjuk sem lassĂtani ha fölöttĂ©bb ritkĂĄn jĂłval kĂ©nyeztet, sem gyorsĂtani ha szokottan gyötör. KĂ©nyszerĂ»n tĂ»rjĂŒk, vagy lĂĄzadozva viseljĂŒk mit rĂĄnk mĂ©r a Sors. EgyikĂŒnk hosszabb, mĂĄs rövidebb szakaszon cipeli terhĂ©t, messzebb vagy csak marad közelĂ©bb Ă©letĂștjĂĄn a kĂ©retlen szĂŒletĂ©stĂ”l. Helyi dicsĂ”sĂ©get aratsz, vilĂĄgraszĂłlĂłt, aprĂł gyĂ”zelmet vagy csak teszed a dolgod, mint eleid is mindig... Emennek mĂ©g tĂĄvozĂĄsĂĄt sem vettĂ©k Ă©szre, mikĂ©nt egĂ©sz Ă©letĂ©t... MĂĄsikrĂłl tudjĂĄk hogy elhaladt, de csak megkönnyebbĂŒlt sĂłhaj kĂsĂ©ri utolsĂł ĂștjĂĄn, mikĂ©nt szomszĂ©dja elmĂșlĂĄsĂĄt Ă”szinte könnyekkel fogadjĂĄk közeli s tĂĄvoli barĂĄti egyarĂĄnt... Egyre megy. MagasbĂłl nĂ©zve: mind halad, bölcsĂ”tĂ”l a sĂrig. Vagy csak helyben jĂĄr. De nem ĂĄllhat ki egyik sem a sorbĂłl. Aki ideje elĂ”tt adja fel, tĂĄn neki is Ăgy volt megĂrva. Az emberĂșt sokfĂ©lesĂ©ge, mely mĂ©gis egy, mĂĄra oly köznapi felismerĂ©s, melyĂ©rt fabatkĂĄt sem adnak a bölcselĂ”k. E szĂŒntelen kavargĂĄsban hogy egy esztendĂ” elszelelt, annyi csak. Miatta Ă©gi s földi verkli meg nem ĂĄll, hisz mĂĄr sarkadba lĂ©ptek utĂłdaid, mikĂ©nt te is ott nyomulsz atyĂĄd mögött. Egy Ă©v az ifjĂșnak olykor hosszĂș idĂ”, az öreg mĂ©g mint kincset szorĂtnĂĄ markĂĄba, hogy vĂ©gre megnĂ©znĂ© alapost, de mint vĂz csurran kezedbĂ”l, a lĂĄthatatlan IdĂ” mĂĄr illan is tova... MosolyĂĄt, bĂĄvĂĄn ĂĄmulĂł hĂveit hĂĄtrahagyva  -  2007 a kĂĄprĂĄzatos fĂ©nybĂ”l homĂĄlyba hull ... MĂ©g intenĂ©k felĂ©, mĂ©g hinnĂ©m, csak mulatsĂĄg tĂĄvozĂĄsa, hiszen most Ă©rkezett! Ăm az óév napja leĂĄldozott s lĂĄm, mĂĄr lĂłdul is tova. Egy Ă©v elmĂșlt, ĂłrĂĄja lejĂĄrt. Majd mondhatjuk, ha adatik: tĂșlĂ©ltĂŒk megint. MĂ©g Ă©szbe sem vettĂŒk a bĂșcsĂșt, de mĂĄr is belĂ©pĂŒnk az Ășjabb esztendĂ” kapujĂĄn, 2008 vivĂĄt! Ăs mĂ©g? Mennyi mĂ©g? De hiszen NĂ©ked magyarĂĄzzam? Most tölts bort a rideg kupĂĄba, orcĂĄdra mosolyt, kezdĂ”dik az Ășjabb fordulĂł. Lesz mĂ©g okod borĂșra elĂ©g. Most örĂŒlj, tudatlanul. Nem vĂĄrva mĂĄst, csak mi közelĂt. A JövĂ”.  Â
|
Hozzïżœszïżœlïżœsok Kedves Olvasïżœ! Jelentkezzen be ïżœs akkor hozzïżœszïżœlhat a tïżœmïżœhoz!