1. lap. �sszesen 2.
Naponta látom az aszfaltban, egy rézlapon Hollender Józsefné nevét. Ismerõsömként kezelem, pedig sokat nem tudok róla. Azt tudom, hogy a 19. században született, 1886-ban és hogy hihetetlen idõket élt át. Babakocsiját fodros napernyõvel, kalapban tologatta a Korzón darázsderekú édesanyja, miközben szenvedett a fûzõ szorításában. A Széchenyi téri vasárnap délelõtti katonazenekar játékát késõbb a Papa kezét szorongatva hallgatta a kislány hugával, miközben fehér fûzõs cipõje orrával a kavicsokat rugdosta. Kicsit meg is szidta érte a cselédlány.
Kislánykorában szívesen ült a szalon félhomályában hallgatva a felnõttek diskurzusát pénzrõl-politikáról és a millenniumi ünnepségekrõl. Gutenberg utcai lakásuk ablakából a közeli zsinagóga szépségét csodálta nappal, és este is, mikor olyan meghitten körbeölelték kupoláját a csillagok. Évtizedekkel késõbb sokat gondolt ezekre a csillagos éjszakákra egy másik égbolt alatt, sok-sok sárga csillagos között.
Tizenegy magyar településen láthatók azok a réztáblácskák,melyekkel Günter Demnig kölni mûvész emlékeztet bennünket a holocaust áldoztaira.
A Stolpersteine akció 2007 nyarán érkezett hazánkba - Németország és Ausztria után - a bipolar német-magyar program keretében. Ezek az emlékezõ "macskakövek" civil adományokból készülnek, s olyan házak bejárata elé kerülnek szerte Magyarországon, ahonnan deportálásra hurcoltak zsidó embereket.
Günter Demning az apró réztáblákba az elhurcoltak
nevét,születésének és deportálásának idõpontját, meggyilkolásának helyét és idejét vési be.
Szegeden is több helyütt találunk ilyen "emlékezõ-emlékeztetõ" táblácskákat az
aszfaltban. |
A 20. század születésnapját nagy reményekkel és vágyakkal ünnepelte a család. A kislányból nagylány lett, zongorázni tanult a Grünwald-kisasszonyoktól, a Hajnóczy utcában Reöck Gizi
nénivel meg franciául és németül társalgott egy héten kétszer. Leérettségizett, szüleivel megcsodálta a "világot" Párizsban és úgy vélte, ennél jobb már nem történhet vele. Pedig történt. Megismerte Hollender Józsefet és vele a szerelmet. Két év jegyegyesség után, 1908-ban hozzá is ment feleségül és férje Bolyai u.2.sz.lakásába költöztek.Nászútra Abbáziába mentek. Féktelen boldogságukhoz csak Európa féktelen forrongása volt hasonlatos. Ám Hollender József és felesége errõl mit sem tudtak, mert hisz 1909-ben született fiuknak, Ábelnek örvendeztek.Épp hogy felocsúdtak Sára lányuk keresztelõjébõl, amikor is a lapok valami Gavrilo Principrõl írtak, meghogy a Sarajevo-i merénylet miatt a Monarchia hadat üzent Szerbiának. S valóban, kirobbant az elsõ világháború.
Hollenderné halkabban járt-kelt a lakásban, ha a történelmi helyzetet boncolgatták a férfiak a szalonban, õ pedig igaz magyar honanyaként igyekezett minél több mellényt, sálat és zoknit kötni a
fronton küzdõknek és nagy boldogan feküdt le minden este, ha aznap nem találkozott a postással. A háború egyszercsak véget ért, Magyarország pedig csonka lett.Össznépi fájdalom járta át a haza szívét, eggyé forrasztva barátot-ellenséget.
|< Kezd�
< El�z�
1
2
K�vetkez� >
Utols� >| 
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!