2. lap. �sszesen 2.
Az utolsó nagyszínpados koncert után a már megszokott helyeken folytatódott a bulizás, bár a korábban minden este szép számú embert vonzó a JATE Klub sátra mintha kicsit mellé lõtt volna az utolsó estével: míg például a Red Lounge-ba alig lehetett beférni és a karibi medencénél is sokan voltak, addig itt hajnal fél kettõ tájban alig lézengtek páran. Persze ha elõtte, vagy utána esetleg ide zsúfolódott be az egész Kínai Népköztársaság, akkor bocs, de mi ebben az idõben jártunk arra és ezt láttuk.
A JATE sátrában amúgy korábban a Besh o droM és a Superhiks, míg a Malátabárban a Roy & Ádám Trió zenélt, de róluk - fõleg a Besh o droMról - sajnos lemaradtunk.
Annak ellenére, hogy a Red Lounge-ba tényleg csak komolyabb sorban állás után lehetett bebocsátást nyerni, nem tudtuk megállni, hogy ne hallgassunk bele az angol Freestylers csapat produkciójába, még annak ellenére sem, hogy nem koncerttel, csupán DJ-szettel készültek a SZIN-re és ráadásul nem is teljes létszámban jelentek meg: csupán egyetlen freestylert láttunk a pultban. Õ viszont igen komoly hangulatot teremtett, igencsak tudta, hogy mi kell a fesztiválközönségnek: egy bulizásra, ugrálására, részegen táncolásra tökéletesen alkalmas breakbeat-szett, olyan, minek lehetõleg minden második száma valami rendkívül ismert szám remixe. Meg is kapták hát a bulizók amire vártak: nyomhatták hajnalig. Kiállásban, felpörgésben, szétesésben nem volt hiány.
Így az utolsó este beszámolójának végéhez közeledve, és ha már a Freestylers-nél jártunk, idõszerû megjegyezni, hogy bár nyilván a szervezõk elsõdleges szempontja, hogy a szórakozni vágyó közönség jól szórakozzon és önfeledten bulizzon a fesztiválra meghívott külföldi fellépõk zenéjére, azért talán 2007-ben illene valamivel aktuálisabb neveket is meghívni. Nem vitatjuk, lehetne az olcsóbb, kevésbé idõszerû fellépõk közül sokkal rosszabbakat is elhozni Szegedre, és bár a többi, nagyobb hazai fesztivál (a Szigetet is ideértve) sem arról híres, hogy olyan marhára rajta tartanák a kezüket a modern könnyûzene pulzáló ütõerén, azért jó lenne törekedni rá, hogy ne csupa olyan fellépõbõl álljon a húzó nevek listája, akiknek utolsó igazán nagy dobása valamikor az ezredforduló környékén volt, vagy még annál is sokkal régebben. (Khm, mondjuk Alphaville két éve, hogy mást ne mondjunk.)
Kiverekedve magunkat a Red Lounge embermasszájának közepérõl az este végét a karaoke-sátornál töltöttük, ahol mindig különleges élmény meghallgatni, hogy fesztiválozó közönség mit képes kihozni egy eleve borzalmas, vagy egy amúgy azért egész hallgatható számból. Idén a legsúlyosabb Coolio Gangsta's Paradise címû gigaslágere volt. Ennek még a refrénjét sem tudta senki egy kicsit sem elénekelni, az egyéb részeknél pedig mindenki csak nézelõdött. Mi pedig jót nevettünk. És belátjuk, gonoszak vagyunk, mert persze, hogy mi sem tudtuk volna elrappelni, azt a sort 1 másodperc alatt, ritmusra, hogy "
I take a look at my life and realize there's nothing left", pláne abban az állapotban, amilyenben a sátor közönsége nagy átlagban volt.
Az elõzõ napokhoz hasonlóan a buli nagyjából hajnal négy körül fejezõdött be a SZIN-en, bár pont a karaoke-részleg még egy kicsit ráhúzott, de lassan minden sátorban elhallgatott a zene.
Hazafelé felmerült bennünk a kérdés: az elmúlt éveket tekintve a SZIN vajon egy sikersztori-e? Bár nem látunk bele a szervezõk bukszájába, de ami a látogatók számát illeti, úgy tûnik igen. Érdekes elgondolkozni azon, mennyien voltak amikor újrakezdõdött és mennyien idén. Ha ebben az ütemben növekszik a fesztivál az elkövetkezõ években is, hamarosan a szervezõk elkezdhetnek gondolkozni, hogy hova lehetne áttenni a rendezvényt, ugyanis még pár év és a Partfürdõ kicsi lesz.
Feltehetõen erre viszont még 2008-ban nem kerül sor, úgyhogy: reméljük jövõre ugyanitt!
|< Kezd�
< El�z�
1
2
K�vetkez� >
Utols� >| 
,
Szines
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!