Már Molnár Lajos verbalitása is sokat munkálkodott a reformban érintettek - tehát jobbára az egész társadalom - felhergelésén, és mellette Horváth Ágnes, akkor még államtitkárként, úgyszintén kivette a részét egy alapjában elhibázott kampányból. Molnár távozása után sem lett megnyerõbb a minisztériumi beszédmód, de egy ideig kétségkívül kevésbé idegesítette az embereket.
Ehhez képest Horváth Ágnes, most már miniszteri pozícióban, váratlanul "fellángolt". Nem egészen új fronton indított támadást, hiszen a hálapénz ellen eddig is bevetette teljes retorikai arzenálját, ám ezúttal meglepõ közlést tett. Azt mondta, hogy a paraszolvenciát márpedig meg kell adóztatni. Méltánytalan ugyanis, hogy az orvosok nemhogy korrumpálódnak, de még csak közterhet sem fizetnek utána.
Nos, itt álljunk meg egy percre, és idézzük fel röviden, milyen érvkészlettel indították útjára annakidején az egészségügyi reformot. A fõcsapás kétirányú volt: offenzíva a betegek és az orvosok ellen. Elõbbiek azzal vádoltattak, hogy túl gyakran "találkoznak" az orvosokkal, utóbbiak pedig megkapták, hogy mindennel pazarolnak, ami a kezük ügyébe esik; gyógyszerrel, mûszerrel, vizsgálattal, s ráadásul etikátlanul zsebreteszik a paraszolvenciát. Mindeme bûnök prevenciójaként tehát bevezettetik a vizitdíj és a kórházi napidíj. Hatására az állampolgár majd jobban meggondolja, hogy egyáltalán betegnek érzi-e magát, de ha mégis elmenne a háziorvoshoz, a háromszáz forint lerovása után már esze ágában sem lesz hálapénzt is adni. Fájdalom, a dolog nem így mûködik, és az végképpen nem életszerû, hogy aki korábban úgy tudta, mondjuk ötvenezer forintot illik adnia egy mûtétért a sebész zsebébe, azt a kórházi napidíj kifizetése fogja visszatartani ettõl. Hiszen arról nem értesült, hogy egyszersmind felemelték az operáló orvos fizetését.
Mármost ami a kommunikációt illeti: kezdettõl az a baj ezzel az egész miniszteriális gondolkodással, hogy mind a beteget, mind az orvost olyasmiért vonja felelõsségre, amirõl az nem tehet.
Arról senki nem beszél, hogy Magyarországon a világviszonylatban magasan kvalifikált specialista nem húz annyi fizetést, amennyibõl tisztességesen megélhetne. Hogy a sokat kárhoztatott hálapénz "intézménye" ebbõl a ténybõl meríti társadalmi legitimációját, arról az elhivatott reformátorok nem szólnak. Miért nem? Mert akkor felvetõdne az egészségügyi bérstruktúra teljes képtelensége, és kiderülne, hogy elõbb meg kellene fizetni a gyógyítás személyi költségeit is, aztán lehetne kárhoztatni a kapzsi orvosokat. De a szlogenkedvelõ minisztérium a problémának ezzel az oldalával nem foglalkozik.
Tovább:
http://www.nepszava.hu/default.asp?cCenter=OnlineCikk.asp&ArticleID=938064
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!