<>
Tulajdonképpen a
„keresztapám". Amikor elõször mentem le, 1974 õszén a Szegedi Volán edzésére,
azonnal elnevezett Stílusnak, az óta is ez a becenevem, baráti körben. Annak
idején egymás mellett játszottunk, s ma is tart a barátság. Munkája miatt napi
kapcsolatban vagyunk.- Ózdon éltem, ott jártam iskolába. Fantasztikus
testnevelõim voltak, s szinte minden sportágban tagja voltam az iskola
csapatnak. Tornától, atlétikán át, a labdarúgásig, majd a kézilabdáig.
Hatodikos voltam, amikor Ózdon volt a magyar férfi kézilabda egyik legnagyobb
fellegvára. Én is ott kezdtem a salakos oroszlánbarlangban. A világválogatott
Marosi Pista mellett olyan neves játékosaink voltak, mint Tiba, Noviczki,
Klein. Elsõs gimnazistaként bekerültem az NB I-es csapatba, bal szélre és
beállóba. Az volt a hiányposzt. Nálunk épült meg az ország elsõ mûanyagpályás
stadionja. Nem ritkán ötezer nézõ szurkolt nekünk. Bekerültem az ifi
válogatottba, Fazekas Laci bácsihoz. Buday Feri, a napokban elhunyt, szegedi
Hertelendi „Giga", voltak a társak. De már kerettag volt a két évvel fiatalabb
generáció is, Kovács Peti, Õri „Róka", Kenyeres „Joe" személyében.
-
Meddig játszott Ózdon?- Bevonulásomig. A Honvédba kerültem, ahol még Varga
Pista és Füzesi Gyula volt a vezér. Ott szereztem egyetlen bajnoki címemet. A
Honvédból igazoltam Szegedre, 73-ban. Akkor még NB I/B-s volt a gárda.
Hetvenötben nyertük meg a második ligát. Én közben bekerültem, NB I /B-bõl a
válogatottba, sõt a svédországi Világ Kupán negyedikek lettünk 75-ben. Van még
egy fõiskolás világbajnoki ötödik helyem, ami azért is szép, mert én voltam a
csapatkapitány. Negyvenhétszer játszottam a válogatottban. Hetvenkilencig
voltam Volános, egy Magyar Népköztársaság Kupát nyertem a csapattal, a KEK-ben
kivertük a Barcelonát. A Volánból egy évre, Békéscsabára igazoltam, majd
visszajöttem a második ligás Délép-be. Ott játszottam a csapat megszûnéséig,
nyolcvanöt nyaráig, több mint, 300 NB I-es meccset.
- Mit csinált az aktív sport után?
- Hál' Istennek a sportban maradtam. Zádori Gyula felkért
a focisták technikai vezetõjének a Délépben, majd a Szeol-lal történõ fúzió
után az utánpótlás szakág vezetõje lettem, 91-ig. Akkor kerültem a VSI-hez,
ahol a mai napig dolgozom.
- És a kézilabda?
- Kilencvenhattól másod edzõsködtem a Picknél. Skalával,
Buday Ferivel, Koleszárral, Kõvárival, sõt 99-ben két hónapig én voltam a
vezetõ edzõ. Nyertünk hat bajnokit, s az EHF kupában kivertük a CSZKA Moszkvát.
Hét gyõzelem-egy vereség a mérlegem. Mellette segítettem az ifjúsági válogatott
munkáját. Buday Ferivel Tallinban bronzérmet nyertünk. Tavaly õsszel egy
félidényben a vásárhelyi nõi csapattal dolgoztam.
-
Család?- Nejem, Bitter Ildi és a fiunk Ákos is tanár. Mindketten
a Madách-ban tanítanak. Én meg megköszönöm az Istennek, hogy egészségesek
vagyunk, és azt csinálhatom, amit szeretek.
2004-11-22 Barok István
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!