Úgy ment el, hogy itt sem volt, amikor elment... Másodszorra már.
EmlÊkszßnk, a kezdetben sorra olvastuk fÊlszeg tÝnþdÊseit a metropolisok vilågåban. Aztån megjelent egy tårcåja, amely Amerikåból megjþvÊn, arról tudósított, milyennek is talåltatik szåmåra e honi tåj. 
Hej, irigylettßk is termÊszetesen, mint mindenkit, akit jó szerencsÊje Amerikåba vezÊrel.  Aztån meg, gondoltuk, marad egy idþre kÜztßnk, e Tisza parti porlódiåban. De þ, mint a pletykåk mondjåk, visszament a tengeren túlra, - hiåba, napjainkban mår csak így van ez. Hol itt, hol ott az ember - egyre megy.
MondjĂĄk, New York annak a vĂĄrosnak a neve, ott, pedig valamelyik rangos nevĂť egyetem, college ad otthont a hĂ­rlapĂ­rĂłnak. AkirĂľl az is tudhatĂł, hogy alteregĂłja rĂŠvĂŠn, a magyar irodalom rangos prĂłzai mestere is egyben.
Mindennek ellenére ismételt útnak indulása nem olyan volt, mint máskor: elment, de közben itt maradt. Így tette ezt emlékezetünk szerint Berlinnel, meg Franciaországgal: volt is, meg maradt is... Tolla itt, tûnõdéseinek sora pedig, ott.
Most elment ĂŠs ugyanakkor el is ment. VĂŠgelegesen
Bizonyítja ezt legnépszerûbb napilapunk, amelynek hátlapján ugye, mostanság nincs jelen. És az a tárcaíró, akinek tárcája nincs jelen, az a tények tanúsága szerint nincs is.
A szakmabĂŠliek szerint Ă­gy ĂĄllt be a harmĂłnia a Szeged rangjĂĄt meghatĂĄrozĂł sokkĂŠvtizedes napilapunkban. Az ugyanis, teljes mĂŠrtĂŠkben hasonulva korunk olvasĂłi/tulajdonosi elvĂĄrĂĄsaihoz, menesztette a tĂĄrca fĂŠlĂŠvszĂĄzados tradĂ­ciĂłjĂş rovatĂĄt.
És vele a hírlapírókat.
KĂśztĂźk SzĂ­v ErnĂľt.
BelĂĄthatĂł: ideje volt mĂĄr ennek az elnyĂťtt szenvedĂŠlyekben megrokkant pĂĄrkapcsolat felszĂĄmolĂĄsĂĄnak. Egy sikerorientĂĄlt napilap szĂśvegeinek tĂĄrsasĂĄgĂĄban avĂ­ttnak tĂťntek a tĂĄrcĂĄk mĂ­ves mondat ĂŠs szĂłszerkezetei.
Ha valami bableves, akkor legyen az, elsĂľtĂľl az utolsĂł falĂĄsig - kĂŠpzavaros hasonlatunkban - az elsĂľ oldal legyen ugyanolyan Ă­zĂť, mint az utolsĂł. Nehogy fĂľzĂľ kolbĂĄszba harapunk a kezdĂľ kanĂĄl bekapĂĄsakor, aztĂĄn meg tejszĂ­nhabos mĂĄlnaszemek Ăşsszanak az utolsĂł nyelet tetejĂŠn.
SzĂłval, nem tudni, kinek tĂťnt fel a beĂĄllt Ăşj rend, (nagy csinnadratta bizonyosan nem kĂźrtĂślte vilĂĄggĂĄ): ha PorlĂłd vĂĄrosa olyan szellemi anyagĂş, mint amilyen, akkor SzĂ­v ErnĂľ fĂŠle (Podmanicki, meg Farkas Csaba stb.) tĂĄrcĂĄkat bizony ne kĂśzĂśljĂśn annak napilapja.
A vilĂĄg mĂĄr csak ilyen.
A vilĂĄg ebbĂŠli rĂŠszleteinek tisztĂĄzĂĄsakĂŠnt pedig, illĂľ az illetĂŠkest, SzinbĂĄd, vagy Esti KornĂŠl harmadik ĂŠvezredi unokaĂśccsĂŠt citĂĄlni:

„A vilĂĄg nem szereti, ha minden kiderĂźl rĂłla... - Ă­rja SzĂ­v ErnĂľ.
- A vilåg szereti a titkokat, a rejtÊlyeket, a hangsúlyok tologatåsåt, a vilåg nem magåt szereti, hanem ÜnnÜn ideåjåt, Ês ennyiben neki is igaza van. A vilåg folyton szebb Ês jobb akar lenni, mint amilyen valójåban, Ês ezÊrt mindenre kÊpes. EzÊrt amennyiben a vilåg diktåtor, úgy a hírlapíró forradalmår. Ám minden forradalomnak vannak alaptÜrvÊnyei, melyeket illik megtartani. Az tÜrtÊnt tehåt, hogy Szív Ernþ egy szÊp napon bukott forradalmår lett, Ês tÜkÊletesen råszolgålt a sorsåra.
SzĂ­v ErnĂľ a hĂ­rlapĂ­rĂłknak ama kiveszĂľfĂŠlben lĂŠvĂľ fajtĂĄjĂĄhoz tartozott, kik kizĂĄrĂłlag az emberi ĂŠletet figyeltĂŠk. Ezek a hĂ­rlapĂ­rĂłk sorsokat ĂŠs tĂśrtĂŠneteket lesnek el, hogy nyomban megĂ­rjĂĄk Ăľket, ĂŠs amikor Ă­rnak, meg vannak hatva a sajĂĄt ĂŠrzĂŠkenysĂŠgĂźktĂľl ĂŠs szĂŠpĂŠrzĂŠkĂźktĂľl, kĂśnnyeznek ĂŠs sĂłhajtoznak, s eszĂźkben sem jut, mifĂŠle kellemetlensĂŠgeket ĂŠs kĂ­nos pillanatokat okoznak az Ă­rĂĄsaik.
EzĂŠrt SzĂ­v ErnĂľ vĂŠgtelen hĂĄlĂĄs volt minden tĂśrtĂŠnetĂŠrt, ĂŠs termĂŠszetesen addig volt hĂĄlĂĄs, amĂ­g meg nem Ă­rta azokat.
Ó, pedig a világ hányszor és hányszor odasündörgött Szív Ernõhöz, rimánkodott neki, hogy ezt írja meg, vagy amazt, és Szív Ernõ rendre megírta ezt meg amazt is. A világ azonban hálátlan volt. A világ folyton szemrehányást tett neki, már hogy õ nem is olyan, ahogy Szív Ernõ megírta, meg nem is úgy történt, és Szív Ernõ hiába bizonygatta, hogy éppen olyan a világ, és éppen úgy történt, ahogy a közre lett adva. Ha tehát olyakor hálátlan volt a világ, most súlyosabb dolog történt. Az volt a tendencia, hogy a világ el akarta söpörni Szív Ernõt...
És mint tudjuk, vádat is emeltek ellene - a következõ pontok alapján.
- Ez az ember... visszaĂŠlt a szabadsĂĄggal, az ĂŠlet lehetĂľsĂŠgeivel, s ahelyett, hogy vigaszt, segĂ­tsĂŠget, egyĂźttĂŠrzĂŠst nyĂşjtott volna, inkĂĄbb gĂşnyt ĂťzĂśtt embertĂĄrsaibĂłl. Kiszerkesztette Ăľket, NevetsĂŠg tĂĄrgyĂĄvĂĄ tette Ăľket, eltorzĂ­tva mutatta be Ăľket, ironizĂĄlt ĂŠs parodizĂĄlt, a nem mĂĄssal volt elfoglalva, akkor az ĂŠrdektelen ĂŠs vĂŠgtelenĂźl unalmas szemĂŠlyes Ăźgyeit tĂĄrta a vilĂĄg elĂŠ. Kit ĂŠrdekel, hogy SzĂ­v ErnĂľ szorong, hogy ĂŠjszaka felriad, ĂŠs kit ĂŠrdekel, hogy piros folt van a szĂĄjĂĄn, ĂŠs hogy szereti a fĂŠnyt? EredetisĂŠget vĂĄrunk tĂľle! Holott az Ăśsszes tĂśrtĂŠnete plĂĄgium, olcsĂł hamisĂ­tĂĄs! Ez a SzĂ­v ErnĂľ egy ĂŠrzelgĂľs, rosszindulatĂş, cinikus, nĂĄrcisztikus, ĂśntĂśmjĂŠnezĂľ, ĂŠs ami a legszomorĂşbb, egy roppant korszerĂťtlen alak.
Nem a mi vilĂĄgunkba valĂł...
FertĂĄly Ăłra mĂşlva a bĂ­rĂł ĂŠs az eskĂźdtek Ăşjra megjelentek. NĂŠmĂĄn ĂŠs nagyon komolyan felvonultak, elfoglaltĂĄk a helyĂźket, majd pedig ĂĄllva maradtak.
Akkor mindenki felĂĄllt.
És a bíró nagyot sóhajtott, és kihirdette az ítéletet.
...amelyrĂľl a tĂĄrcaĂ­rĂł egykori (ĂśnbeteljesĂ­tĂľ jĂłslatĂş) tĂĄrcĂĄja, ĂŠrthetĂľen, egyetlen szĂłt sem ĂĄrult el. Akkor.
Mi azonban tudjuk, „tĂśkĂŠletesen rĂĄszolgĂĄlt a sorsĂĄra."
RĂśvid idĂľre kapott - a mĂťfajjal egyĂźtt - felfĂźggesztĂľ hatĂĄlyĂş haladĂŠkot. Hogy aztĂĄn vĂŠgkĂŠpp tĂĄvoznia kelljen. Ami meg is tĂśrtĂŠnt.