VegyĂ©l kĂ©t jĂł Ă©s nĂ©pszerĂ» szĂnĂ©szt, vonulj be egy fehĂ©r falĂş barlangba, vegyĂ©l fel nĂ©hány prĂłfĂ©tikus ihletĂ©sĂ» párbeszĂ©det, majd adj hozzá egy korábban felvett musicalt 1956 esemĂ©nyeirõl, Ă©s máris kĂ©sz az Ăşj, fogyszthatatlan, magyar zenĂ©s film. Egyetlen jĂł hĂr, hogy ehhez a mixelt mozihoz valĂłszĂnĂ»leg nem kellett sok pĂ©nz. (Bár, ki tudja?)
A kĂ©t jĂł szĂnĂ©sz mindenesetre megkĂĽzd a produkciĂł kihĂvásaival, hiszen Alföldi RĂłbert Ă©s a Lõrinc barátkĂ©nt utolsĂł mozialakĂtását nyĂşjtĂł Kaszás Attila valĂłban fontos kĂ©rdĂ©skere keresi a választ. Meddig mehetĂĽnk el a zsarnokkal kötendõ kompromisszumokban, megvĂ©d-e bármitõl is a hit, a szerelem vagy a szabadság fontosabb az Ă©letben? Sajnos rendkĂvĂĽl sablonos válaszokat kapunk a film alkotĂłitĂłl, hiszen a forgatĂłkönyv nem más, mint a RĂłmeĂł Ă©s JĂşlia '56-ra mixelt butĂtott változata.
KitelepĂtett osztályidegenek Ă©s a hazánkban ideiglenesen itt tartĂłzkodĂł szovjet katonák Ă©s a szövetsĂ©ges magyar bolsik kĂĽzdenek a szĂnpadon egymással, hol szavakkal, hol ököllel, hol gĂ©pfegyverrel. Sajnos Marxot a feje tetejĂ©rõl a talpára állĂtották a musical alkotĂłi, hiszen Ă©pp olyan antagonisztikus ellentĂ©tek hĂşzĂłdnak e kĂ©t csoport között, mint azt a nagy dialektikus állĂtotta korábban a munkásosztályrĂłl Ă©s a burzsuáziárĂłl.
Nincs lacafaca, itt vagy nagyon gonosz valaki, vagy nagyon jó. Farkas küzd a báránnyal, brutális erõ a jószándékkal, sötétség a fénnyel. Azok a kis árnyalatok, hogy valaki esetleg egyszerre hordoz angyali és ördögi tulajdonságokat, már nem férnek bele egy ilyen fekete-fehér képbe, úgyhogy a jellemrajzok enyhén szólva határozott tónusúak.
Persze, ha nem is a Dosztojevszkij-regĂ©nyek mĂ©lysĂ©geibe akar ereszkedni a musical, akkor sem ártana ragaszkodni a törtĂ©nelmi hĂ»sĂ©ghez. A Moszkva felĂ© menekĂĽlõ szovjet tiszt alakja pĂ©ldául borzasztĂł hiteltelen, de a szerelem helyett a szabadságot választĂł RĂłmeĂł (PalcsĂł Megasztár Tomi) sem az a kiköpött Ă©letszerĂ» fazon. Igaz, ilyen a zenĂ©s mĂ»faj. A volt omegás Mihály Tamás zenĂ©jĂ©re nehĂ©z lenne metafizikus szellemisĂ©gĂ» szöveget Ărni, de azĂ©rt valami kis lelki gebaszt bele lehetne vinni a sztoriba. Már persze, ha nem csak azt akarja ĂĽzenni a film, hogy tapossuk meg a komcsik fejĂ©t, az most Ăşgy is tuti siker.
Persze, az igazi hõs mĂ©gis Lõrinc barát, aki igyekszik vĂ©delmezni a nyáját, mĂ©gis minden Ă©s mindenki elpusztul körĂĽlötte. Az Alföldi RĂłbert kĂ©pĂ©ben megelevenedõ lekiismerete sem tud azonban adekvát választ adni arra a kĂ©rdĂ©sre, mit kell tennĂĽnk akkor, amikor a gyĂ»lölet az emberi Ă©rtelmet felĂĽlĂrja. Azonban mĂ©g ezt a jĂł jelenetet is elrontja a kissĂ© komikus finálĂ©. Ezután vĂ©gre elindul a stáblista, Ă©s ekkor már biztosak lehetĂĽnk abban, hogy több megválaszolatlan kĂ©rdĂ©st már nem tesz fel nekĂĽnk ez a film. A lĂ©nyeg, hogy RĂłmeĂł becsajozott, de aztán jött JĂşlia kegyetlen bátyusa, meg a vĂ©rengzõ apĂłs, Ă©s mindent elrontott. MĂ©g a filmet is.
Szincsok GyörgyÂ
   Â
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!