93 éves a bácsi. Itt szoktunk találkozni a sarkon. Most is integetek, válaszol.
De közben magyaráz valamit. Mutogat, hogy itt. Közelebb jön. Elmondja, sokadszorra is. Tegnap délelõtt a boltban fizetett, majd hazaindult. Nehezen jár, csoszog. Két lány figyelte ki, szerinte már a boltban. Azután megvárták, amíg a lakótelepi járdára ér, el a sugárúttól. Egyikük átkarolta, mintha ölelné. A másik kivette a tárcáját. 22 ezer forint, meg valamennyi apró volt benne. Csak azt sajnálom, mondja most, utóbb a járdán, hogy meg sem tudtam mozdulni... 93 éves.
***
Nézegetem már egy ideje Dante portréját. A vörös sipka, inkább fityula. Alatta valami hajfogó féle, melynek fehér fityegõi mélyen lenyúlnak, egészen a mellkasig. Mégsem nevetséges. És a tekintete. Túlnéz a láthatón. Az orra nem evilági. Homlokán a redõk vízszintesre gyûrõdtek. Így már elhiszem amit írt. Járhatott a Pokolban. De maga a gondolat is: a bûnhõdõk szenvedésérõl írni... Mi lenne a Költõbõl ma? Terrorista. Élete végére fölrobbantaná a világot. Vagy megváltaná? Isten kegyelmébe ajánlaná lelkét és... De miért küldte közénk az Úr?
***
Az utca túloldaláról kiabál. Valamivel 70 fölött van, Õ a Nagy Fehér Tanár. A nemzetközi és hazai munkásmozgalom történetét, jelesül a Szovjet Kommunista (bolsevik) Párt kongresszusait tanította, évtizedekig. Kérdésére mondom neki, most hogy pártod és kormányod a helyén, jól vagy, bizonyára. Ó, hogyne, válaszolja. Sõt, neki már a Bethlen Pistával is kiváló volt a viszonya, mint minden kormánnyal. Válasza letaglóz. Ki ismeri manapság még Bethlen István nevét? De minek is tennék... a 20. kongresszus is kimaradt. És mi nem? Gyökértelen nemzedékek sora jött. Mi meg matuzsálemek, holmi sámánok, még vagyunk...
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!