Szépecske lány nyomatja a mobilba a járdán, vizsga után: a prof tényleg énekelt, nekem is, és fölajánlotta, hogy "megfogom azt a kis kezét, ne reszkessen már annyira..." mekkora egy bunkó, összegez a jövendõ tanárnéni, vagy medika? Értelmiségi, na!
***
Másik szĂ©plány, másik mobilba mondja, vĂ©lhetõn mĂ©g vizsga elõtt: be vagyok sz@va mint állat... valaha mĂ©g kĂ©z-láb törĂ©st kĂvántak a vizsgázĂłnak, meg egy nagy kalappal... Hajdani gyermeksĂ©gek.
***
Anya a fiának a körúton, kissé hangosan: neked nem jó a Tibor, a Feri, nem vagyok jó én, nem jó az apád sem a nõjével, neked senki sem jó! Akkor tartsd el magad! A fiú csak áll, hallgat és cigizik.
***
Gesztikuláló egykori vice-rektor a Széchenyi-téren... Két megszeppent asszisztensnõnek magyaráz, karjai mint szárnyak lobognak feje körül. Emlékszem, hasonló mozdulatai mennyire megdöbbentették egykori hallgatóit, amikor a rendszerváltás hajnalán reformerként támadt föl a nép közül. Ha kellett
kukorĂ©kolt, a "sötĂ©tbõl" jött, demokratikus egyetemrõl szĂłnokolt, hol a teljesĂtmĂ©ny a rang Ă©s huncut, aki rosszra, netán hatalomĂ©hsĂ©gĂ©re gondol. A sok okos orvostanár nem ismerte föl benne a sarlatánt, lenyeltĂ©k demagĂłg ĂgĂ©reteit. Vagy csak fĂ©ltek a mindenfelõl Ă©rzõdõ heves földrengĂ©sben... Ă• azután nem volt rest, s korábbi ismerõi-segĂtõi közĂĽl, akit lehetett kitakarĂtott - arrĂłl a hajdani egyetemrõl. Mára ismeretlenĂĽl közlekedik a klinika-parkban, könnyen feledtĂ©k. Egy korszak elmĂşlt vele. De sebaj, a nĂ©pboldogĂtĂłk ideje mindig Ăşjra eljön. El sem ment... FeledĂ©keny a mi nĂ©pĂĽnk is. Â
(tráser)
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!