Amikor hajdanán, még egyetlen zászlóért és tábori logikáért dobogott a lelkünk, egy alkalommal felröppent a kósza hír: diplomáciai erõfeszítések történnek arra nézvést, hogy útlevél nélkül utazhassunk a baráti Csehszlovákiába. Nagykorúak módján léphessünk által kis és nagy Trianoni határfolyókon. Tehessük ezt tán oly könnyedén, akárcsak egy francia teszi az olasz határon, vagy német, a belga végeken. Úr, vagy proletár mindegy, semmilyen extra passzust nem kell elõrángatnia a zsebébõl, hogy más honban is gond nélkül érezhesse otthon magát.
 Hírlett, nÊhåny båtor magyar is megÊlhette, micsoda ÊlmÊny rokona, baråtja kocsijåban, vízumos pecsÊtek fedezete nÊlkßl åtgurulni a bÝvÜs nyugati ållamhatårokon. Velem is megesett egyszer a Karolingok koronåzó vårosban, Aachenben, hogy bizony mindenfÊle åtlÊpÊsi engedÊly nÊlkßl vitt magåval nagybåtyåm egynapos fßrdþzÊsre a szomszÊdos Belgiumba. Akkor is eszembe jutott, mint utåna szåmos alkalommal, de jó lenne az Alacsony Tåtrånak Mikszåthot, Krúdyt vagy Mårait idÊzþ kedves vÜlgyei Ês våroskåi felÊ menet nem megakadni a csomagtartókat nyitogató, ingerßlt kÜzegektþl vezÊrelt sorompókban. Hanem csak úgy, mint szokås volt ez a tÜrtÊnelmi idþkben: lassítani, ßdvÜzlÊst inteni a såtorozó kÜzegeknek majd a lovak kÜzÊ csapni, hejjjj!!!
 De -diplomåciai erþfeszítÊsek ide, vagy oda- valahogy mÊgsem akarózott a testvÊri kÜzÜssÊg ållamainak råållnia erre. MiÊrt, miÊrt nem, maradt az utazói kiszolgåltatottsåg, az Êrtelmetlen vårakozås, a csomagok kÜzÜtti kotoråszås, Ês mÊltósågunk megtapodottsågånak savanykås Êrzete. Meg a lepukkant tÜrtÊnelmi våroskÜzpontok låtvånya a Kårpåtok karÊjåban. Meddig is?...
A mĂşlt hĂŠten arra jĂĄrva tapasztaltam, ĂŠszaki hatĂĄrunkon mĂĄr nem szĂłrakoztatja magĂĄt utazĂłkkal se finĂĄnc, se hatĂĄrĂľr: unott kĂŠpĂźk ĂŠpp oly ĂśrĂśmmel nyugtĂĄzhatĂł, mint hajdanĂĄn a tĂľlĂźnk nyugatabb EurĂłpĂĄban.

* * *