Van a reform-nekibuzdulás, amely azonban ellentmondásos. Nem abból a szempontból, hogy mit fogadnak el a szocik és mit támogatnak a szadeszesek. Sokkal inkább abból, mit akar a kormány.
Ilyen körülmények között nem lehet reformálni. Kormány, mint anya, csak egy van. Koalíción bévül nincs, nem lehet egymásra mutogatás. Vagy együtt, vagy sehogyan sem.
Bokros Lajos százszor is egyértelmûvé tette, nincs kiút több biztosításos átalakulás nélkül. Legutóbbi felszólalásában érthetõen mátrixról beszélt, amely a több csatornás egészségügyi finanszírozást mutatja meg. E mátrix egyenlõ a több biztosításos rendszerrel. Magyarul forrásmegosztásra van szükség, mert másként nem megy. Csak adóból, járulékból és vizitdíból a teljes szükséglet finanszírozhatatlan. Kell még az üzleti biztosítás, a kiegészítõ pénztári takarékosság, mert az egészségügy drága mulatság.
Bokros Lajos mondandójához mérten mi történik ma? Ha valódi reform volna, konzisztens lenne. De nem konzisztens. Ezért mondjuk, hogy ami van, kizárólag nekibuzdulás. Joggal kérdezheti bárki, hol van az eb elhantolva?
Ebelhantolási problémák akadnak. Leginkább ott, hogy Molnárt nekiengedték az egészségügyi betonnak, de nem döntötték el, mi legyen hosszú távon. Az egynemû reformból ezért ki kellett vennie olyan elemeket, amelyek önmagukban megállhatnak. Ilyen volt a vizitdíj. De nem volt ilyen a kórházi ágystruktúra. A RET helyzetbe hozása pedig, kifejezetten a "déja vue" élményét idézte fel a szemlélõben. Az utóbbi ötlet származhatott Molnár Lajostól csakúgy, mint Gyurcsány Ferenctõl. A történészek dolga ma már a csomó kibogozása.
Vizitdíjra, önrészre - Bokros szerint is - szükség van. Ez nem jelenti automatikusan, hogy a vizitdíj bevezetésekor mindent jól is tett a kormány, és benne Molnár miniszter. A vizitdíj kapcsán jobb lett volna a kormányfõt delegáló nagyobbik koalíciós párt javaslatait jogszabályba foglalni. Nem ez történt. A számlaszázalék megoldást portaszolgálati díjra cserélték. Molnár? Gyurcsány? Mondjuk, közös a sár. Horn Gyula pedig ezt a primitív megoldást vetette el. Kóka azonban fiatalos, nagy-nagy, sõt elnöki ambíciós hevülettel ugrott neki a korábbi miniszterelnöknek. Feleslegesen.
Ágyszám-háborúról Bokros egy szót sem szól. Legfeljebb kapacitás-bõségrõl. A konzisztens rendszerben a biztosítók szabják meg, hány ágyra, és mely struktúrában, mely kapacitás-jellemzõkkel kötnek szerzõdést a biztosítottak érdekében. Ide értve a társadalombiztosítást is. Ha volna neki ilyen felhatalmazása. Nincsen. Tehát a miniszter kezd szorgoskodni az OEP helyett. Noha inkább azon szorgoskodhatott volna, hogy a szükséges passzus betétessék az Egészségbiztosítás Törvénybe.
E helyzet nem alakulhatott volna ki, ha a miniszterelnök nem prolongálja, a biztosítási reformról szóló döntést. De kitolta az idõpontot a múlt évrõl ez évre. Vélhetõen saját frakciójának kedvezve. Ugyanis a korábbi egészségügyi miniszter Kökény sosem volt olyan koncepciózus, hogy ne az OEP átalakítás, és ne az egy ország, egy kárközösségi szolidaritás elve mellett tört volna lándzsát. Igazolván ezzel fontolva haladó mivoltát. Valószínûleg ebbéli tekintélye a frakcióban véleményformáló is volt. Vagyis Gyurcsány kezét megkötötték. A reformon belül így ugyanazon borzasztó reflexek mûködését támogatta Gyurcsány maga is - a bokrosi etalonhoz képest - amit elkúrásos hevülettel ítélt el balatonõszödi beszédében. Vagyis a valódi törésvonal nem a koalíciós pártok között húzódik az egészségügyi reform miatt, hanem talán a nagyobbik kormánypárt berkein belül.
Mindez arra enged következtetni, hogy itt mégis a koalíció alapkérdésérõl van szó. Hogyan lehet úgy koalíciót kötni, hogy egyik oldal majd eldönti, mit akar, a másik oldal pedig majd megvárja e döntést. Miközben lázas látszattevékenységre kárhoztatottak az emberek a frontokon.
Másfelõl pedig a kommunikáció gyengeségeit ostorozzák, mintha valóban csak a köztájékoztatás volna defektusos, nem a kormány ebbéli magatartása.
Jó lenne, ha egészségügyi reform kérdéseiben végre tisztázni lehetne, beadja-e a derekát a nagyobbik kormánypárti frakció, vagy inkább az etatista jobboldal felé kacsingat. Mert élvezni, és szûzen maradni nem lehetséges - miként azt a népi bölcsesség is tartja. Ha minden így marad, a dolgokat "elkúrni lehet" csupán - hogy egy nagy ember, böszmeséget ostorozó szavaival éljünk.
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!