A 2006-os esztendþ elvette tþlßnk az utolsó illúzióinkat is, melyek mÊg a 90-es Êvek legelejÊn, a rendszervåltås måmoråban telepedtek meg a lelkßnkben. Nyitott, demokratikus, Ês gyarapodó orszågot ígÊrtek akkor mÊg a kÜzÊleten szÊlsebesen åtszåguldó politikai våltozåsok, kÊtsÊget sem hagyva a felþl, hogy jobb idþk jÜnnek az elþzþeknÊl. A szocializmus vesztÊt nem az ellenzÊk kitartó tßntetÊsei, nem a nyugati demokråciåk politikai nyomåsa, mÊg csak nem is a hatalmon lÊvþk szemlÊletvåltozåsa okozta, hanem annak a rendszernek a tovåbbi finanszírozhatatlansåga, amelyet egyszerÝen gulyåskommunizmusnak hívtunk.
  Ennek lÊnyege az volt, hogy a szolgåltatåsok, illetve a szociålis juttatåsok mÊrtÊke nem volt arånyban az orszåg gazdasågi teljesítmÊnyÊvel, Ês, hogy a lakossåg mit se Êrezzen abból, hogy a mÊlyben pÊnzßgyi Üsszeomlås kÊszßlþdik, hitelt hitelre halmozva keltettÊk azt a hamis Êrzetet, hogy nincs semmi baj. Csakhogy a hazugsågok egyszer úgyis leleplezþdnek, a csþd mår nem finanszírozható tovåbb egy bizonyos hatår felett. Ez a bizonyos hatår mår nagyon kÜzel volt, amikor a politika vezetþi arra az elhatårozåsra jutottak, hogy hatalmukat meg kell osztaniuk az ellenzÊk kÊpviselþivel annak ÊrdekÊben, hogy a nagy krach be ne kÜvetkezzen.
  A hatalomról szinte varåzsßtÊsre lemondó szÝk elit ugyanis tisztåban volt azzal, hogy a politikai våltozåsok olyan nyugati tþkÊt vonzanak az orszågba, amely betÜmkÜdheti az ållamhåztartås, illetve a kÜltsÊgvetÊs rÊseit. Szåmítåsuk rÊszben bejÜtt. A szabad vålasztåsokÊrt Ês az új politikai elit tÊrnyerÊsÊrt cserÊbe megkaptuk a nagy bevåsårló kÜzpontokat, nÊhåny gyåripari óriås Üsszeszerelþ ßzemÊt, illetve jelentþs pÊnzßgyi alapok befektetÊseit. Megvåltozott az ållami címer, polgårmestert Ês nem tanåcselnÜkÜt vålasztottunk, nem csak lepiszkåltåk, de be is tiltottåk a vÜrÜs csillagot, a Varsói SzerzþdÊs helyett belÊptßnk a NATO-ba, a KGST-t pedig felvåltotta az Európai Unió, stb, stb...
  A lÊnyeg mÊgsem våltozott. A mÊlyben ugyanis ugyanúgy a jólÊti szocializmus sÊmåi mÝkÜdtek, így a beåramló friss tþke csak arra volt jó, hogy mÊg 15 Êvig elrejtse Magyarorszåg legnagyobb problÊmåjåt. Ez pedig nem mås, minthogy felelþtlenßl elherdålunk mindent, amire szßksÊgßnk lett volna ahhoz, hogy valóban egy nyitott, demokratikus Ês gazdagodó orszågot hozzunk lÊtre. A nagy ellåtó rendszerek tovåbbra is pazarlóan mÝkÜdtek, az ållamhåztartås pedig leginkåbb egy pÊnznyelþ automatåhoz volt hasonlatos. Szåmos apró elemre bontható ez a pazarlås, de a hosszas felsorolås helyett említsßnk meg csak nÊhånyat azok kÜzßl, melyek a kormåny reformkísÊrleteinek kÜvetkeztÊben kerßltek reflektorfÊnybe.