És hogy áll a tarokk? Kérdi már jóval 80 fölött a hajdan nagy Tanár, most éppen a troli lépcsõjén mászva, ahová elszántan nyomulunk. Elsõre nem is értem kérdését, miféle tarokk? De hát nem játszotok már? Mire leesik, hogy valóban, de tán 20 éve, vagy még elõbb hagytuk abba végleg a tarokkozást, tényleg, akkoriban, a 20. században, az elõzõ évezredben, heti egy alkalommal vertük a blattot, én rendre bizonytalanul, értetlenül, az elsõ óra után unatkozva. János bátyám errõl hallott és ezt emlegeti most, immár az új évezredben.
Amint lejutunk a postánál, szigorĂş õrzõ-vĂ©dõ felesĂ©ge ráförmed: az, miĂ©rt van nyitva! A jĂł öreg megĂ©rti, táskája leffegõ csatjának szĂłl a feddõ parancs, melyet azonban az engedetlen kezek már nem tudnak bekapcsolni, hát hĂłna alá kapja. Közben folyvást abban a rĂ©gi világban Ăşszik, a rĂ©gmĂşlt vizĂ©ben s egyre csak mesĂ©l, mesĂ©l. Bár csapni valĂł pancser játĂ©kos voltam, ám egyszer, egyetlen egyszer sikerĂĽlt elfogni elölrõl a Zolinak a... De mit, kĂ©rdem ösztönözve már a föltámadt sarki szĂ©lben, mit fogtál el? Válasza már nincs, szĂ©tmegyĂĽnk.Â
* * *
Gyermekkoromban, a fürdõben egy mértes sárga szaru fésût kérhettünk a kabinostól, amibe gondos kezek görbe betûkkel beleégették: a fürdõbõl loptam.
Most a Tisza városi rakpartján, mint bohĂłkás sátorozĂłk, sorakoznak a sárga kukák, messzirõl láthatĂłn. Ha szemetelni akarsz, semmi gond: megmászod a lĂ©pcsõket Ă©s az egyik sárga kukába teszed, vagy lemászol a mellvĂ©d mögĂĽl Ă©s szintĂşgy belĂ©helyezed. Azután majd kiveszik-elviszik onnan valahogy. De ha a kukát akarnád elvinni. Bár egynek, az elsõnek már csak kerekei árválkodnak a cement lĂ©pcsõn.Â
* * *
Egy kortárs 50 Ă©vvel a Forradalom után, bevitte akkori, iskolás naplĂłját az M-i mĂşzeum fölhĂvására, melyben egykori dokumentumokat kĂ©rtek.
A naplĂłt korabeli Ăşjságoldalba kötötte Ă©s a kötĂ©s alĂłl most egy röplap is elõkerĂĽlt. Ez a röplap az eredeti kĂ©zzel Ărott másolata volt, vĂ©lhetõen mára az egyetlen, a forradalmi gyĂşanyagbĂłl mĂ©g fönnmaradt pĂ©ldány. A tollal-tintával kĂ©szĂĽlt diákĂrás most olvashatĂł követelĂ©sei a szovjet csapatok kivonásátĂłl, a tisztessĂ©ges munkabĂ©rig terjednek, Ăgy egy rĂ©szĂĽk akár idõszerĂ» is lehetne.
A hajdani diák tehát leadta naplójának a Forradalom idején készült lapjait a múzeumban, egyben megkérte az igazgatót, régi ismerõsét: neve maradjon titokban.
(tráser)
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!