Vannak, akiken kĂśnnyĂť segĂ­teni. MĂĄsok meg akkora tĂźskĂŠket meresztenek, hogy magukhoz sem engednek. IsmĂŠt mĂĄsok bajĂĄt meg ĂŠszre sem venni, belĂźl hordjĂĄk.
Kinek jĂł?

* * *

VĂŠlhetĂľ: a kĂźlĂśnbĂśzĂľ korszakokban mĂĄskĂŠnt tekintettek az IdĂľre. Amikor szaladt a szekĂŠr, olyankor talĂĄn a JĂśvĂľre figyeltek. A sĂźllyedĂľkben a MĂşltat idĂŠztĂŠk. A bizonytalan, veszĂŠlyektĂľl terhelt idĂľszakokĂŠ a Jelen. Mi most ezt ĂŠljĂźk.
MostansĂĄg a MĂşlt megszĂŠpĂźl, hiĂĄba voltak a szĂśrny ĂŠvek, MĂşltunk mĂŠgis szĂŠp volt, Ă­gy mondjĂĄk. A JĂśvĂľ veszĂŠlyt Ă­gĂŠr, kapaszkodĂłnak marad a Jelen. Nem tĂşl rĂłzsĂĄs helyzet, de ez jutott nekĂźnk. VigasztalĂĄs: talĂĄn nem oktalanul vagyunk itt ĂŠppen mi...

* * *

NekĂźnk kell alkalmazkodni hozzĂĄjuk, mondja a TanĂĄrnĂľ, bennem nĂŠmi megdĂśbbenĂŠst keltve, ugyanis diĂĄkjairĂłl beszĂŠl. NemzedĂŠkeket nevelt, most mĂŠgis ezt mondja, szemĂŠben kis huncut mosollyal. NekĂźnk kell alkalmazkodni hozzĂĄjuk, mert Ăľk nem tudnak.
Rendben van, fogalmazom meg késõbb, de vajon az Élet is hozzájuk, jövõnk örököseihez igazodik majd?

* * *

KĂŠrĂŠsre ĂĄtveszek egy mĂĄsnak szĂłlĂł ajĂĄnlott levelet, amit hĂĄrom helyen kell alĂĄĂ­rĂĄsommal igazolnom. SzĂłvĂĄ teszem. A kĂŠzbesĂ­tĂľ egy helyen mĂŠg nyomtatott nagybetĂťvel is kiĂ­rja nevemet, de ezen mĂĄr Ăľ is mĂŠltatlankodik. De mĂŠg ugyan azon hevĂźlettel hozzĂĄteszi: ezĂŠrt nem a Posta a felelĂľs. Ez a TĂśrvĂŠny!
VĂŠlhetĂľen ez mĂĄr neki is sok, de sajĂĄt hivatalĂĄt fĂślmenti.

(trĂĄser)