Az egészségügyi reform nem létezik, mert legfeljebb csepegtetett információkat lehet tudni róla. Az ügy pikantériája, hogy a szaktárca liberális kézben van, s tudjuk, a szabadelvûség sokat ad arra, hogy a dolgok áttekinthetõek legyenek. Transzparensek. Ezzel szemben, lassan csak a tüntetõk transzparensei láthatók.
Megmondom, jobban szeretném, ha végre az embereket felnõttnek néznék. Méltatnák arra, hogy elmondják, mi a koncepció, és mely úton jutunk el a célig? A reformot, a nép nélkül, aligha lehet megvalósítani. Reformot titkos társaság módjára nem lehet kezelni.
Rosszabb verzió, ha nincs koncepció. Vagy, ha az a koncepció, hogy majd kialakul menet közben. Mégrosszabb, ha az egykoron elvetélt ágyláb törvény módjára, a helyiekkel akarják megvalósíttatni azt, amit központilag nem mernek döntésre vinni.
Mindezt azért írom, mert ma, merõ véletlenségbõl, belenéztem a délutáni parlamenti vitába. Mikola úr nem tett egyebet, mint felsorolta a sajtóban megjelenteket. Adott kérdésének egy blikkfangos címet. Csak a látszat kedvéért. Majd jött az államtitkár asszony válasza. Bár, ne jött volna. A fentebb elmondottakat erõsítette.
Nem szeretnék én sem egyik, sem másik mellett lándzsát törni. Elvégre mindnyájunk bõrére megy a dolog. Sokkal inkább szeretném, ha láthatnánk a fõ csapás irányát, és tudhatnánk, nem csak a miérteket, hanem a hogyanokat is.
Itt az ideje, hogy elmagyarázzák, hogyan jutunk el a boldog állapotba, sõt azt is, mi lenne a boldog állapot? Úgy egyben.
Ezt a kommunikációs vákuumot elõbb, utóbb valaki, vagy valami majd kitölti. Lehet, maga a kormányfõ, és meneszti az egészségügyi tárca vezetõségét.
(CsL)
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!