ElĂľzmĂŠnyek:

• Jazz Napok, pĂŠntek
• MĂťsorvĂĄltozĂĄs lehet a jazz napokon
• PĂŠntektĂľl jazzfeszt

• NĂŠzze meg a fesztivĂĄlon kĂŠszĂźlt kĂŠpeinket!
  

Az elsĂľ koncert elĂľtt kevesen sejtettĂŠk, hogy a Magical Orchestra fantĂĄzianĂŠv egy Ăźgyes billentyĂťs fiĂşt takar, aki valĂłban varĂĄzslatosan tekergette a kĂźlĂśnbĂśzĂľ mĂźtyĂźrĂśket a szintetizĂĄtorĂĄn. Susanna azonban valĂłban egy szemĂŠly, aki Ăşgy toppant az ifjĂşsĂĄgi hĂĄz szĂ­npadĂĄra, mint egy mesebeli hĂłtĂźndĂŠr. Sokak meglepetĂŠsĂŠre egy Depeche Mode szĂĄmmal nyit, Morten Quenold pedig Ăşgy kĂ­sĂŠri, mintha valĂłban egy nagyzenekar lenne. ElbĂťvĂślĂľ pĂĄros, nĂŠhĂĄnyan elĂľre dĂľlnek a helyĂźkĂśn, hogy jobban halljĂĄk SusannĂĄt, vagy, hogy a gyertyĂĄkkal megvilĂĄgĂ­tott szĂ­npadon alaposabban megszemlĂŠljĂŠk a norvĂŠg hĂślgyet. Hangja kristĂĄlytiszta, akĂĄr a norvĂŠg fjordok vize, stĂ­lusa valahol Bjork ĂŠs Susanna Vega kĂśzĂśtt fĂŠlĂşton talĂĄlhatĂł. A fĂľszervezĂľ egyĂŠbkĂŠnt inkĂĄbb ez elĂľbbi kĂśvetĂľjekĂŠnt harangozta be, de azon kĂ­vĂźl, hogy Bjork izlandi, ĂŠs kedveli a kĂźlĂśnleges hangzĂĄsokat, semmi hasonlĂłsĂĄg nincs kettĂľjĂźk kĂśzĂśtt. Nem Ăşgy, mint a mĂĄsik SusannĂĄval, aki ugyanilyen pontosan teszi a hangokat a jĂłl megkomponĂĄlt hangszeres hĂĄttĂŠr bizonyos pontjaira. SzĂłval elbĂťvĂślĂľ pĂĄros volt ez a Zsuzsika ĂŠs a MĂĄgikus Zenekar, de, ha mĂŠg kĂŠt szĂĄmot jĂĄtszanak, sokak szĂĄmĂĄra alvĂĄs lett volna a vĂŠge.
JĂśtt azonban egy mĂĄr majdnem jazzt jĂĄtszĂł banda, az In The Country, amely mĂĄr a formĂĄciĂł ĂśsszetĂŠtelĂŠvel is azt sugallta, hogy most kicsit ĂźtĂľsebb zene kĂśvetkezik. Az imĂŠnt emlĂ­tett Morten Quenold zongorĂĄzott ugyanis, (aki viccesen megjegyezte, hogy csak azĂŠrt jĂśn Ăşjra Ăľ, mert NorvĂŠgiĂĄban nincs mĂĄsik zongorista), Roger Amtzen bĂľgĂľzĂśtt, ĂŠs Pal Hauksen dobolt. MĂŠltĂł kĂśvetĂľi Jan Garbareknek, hiszen ugyanolyan kimĂŠrten, elegĂĄnsan Ăťzik a jazzt, minta nagy szaxofonos elĂľd. Nincs egy vĂĄratlan fordulat, egy vĂŠletlenĂźl odavetett hang, vagy egy ĂśnkĂ­vĂźleti ĂĄllapotban a szegedi ĂŠjszakĂĄba ĂźvĂśltĂśtt yehhh! Az elsĂľ sorbĂłl Ăşgy tĂťnt, hogy meg sem izzadtak a nekik kiporciĂłzott egy Ăłra alatt. KĂŠtsĂŠgtelen, ezek az ĂŠszakiak nem az a csĂťrdĂśngĂślĂľs fajta, de Roger csak simogatta bĂľgĂľje nyakĂĄt, Pal pedig fondorlatos mĂłdon bĂľgĂľvonĂłval ingerelte a cintĂĄnyĂŠrok szĂŠleit, ez mĂŠgsem volt elĂŠg ahhoz, hogy jazzkoncerten ĂŠrezze magĂĄt az ember. MĂŠg a fĂźstgĂŠpeket is beindĂ­tottĂĄk, ĂŠs nĂŠhĂĄny percre Ăşgy ĂŠrezhettĂźk magunkat, mint a kĂŠsei Omega rajongĂłk, akik sokkal inkĂĄbb a szemĂźknek akarnak hinni, mint a fĂźlĂźknek. Pedig a zenei alapok nagyon jĂłk, a derĂŠk vikingek pedig igazĂĄn mindent tudnak errĂľl a mĂťfajrĂłl, de Ăşgy tĂťnt, annyira ragaszkodnak ehhez a hĂťvĂśs stĂ­lushoz, mint mi magyarok a gulyĂĄsleveshez ĂŠs az erĂľs paprikĂĄhoz. Ezt a zenĂŠt szĂ­vesen elhallgatnĂĄm egy rehabilitĂĄciĂłs intĂŠzetben, de most inkĂĄbb instrumentĂĄlis csapongĂĄsra vĂĄgytam.
Aztån jÜtt az utolsó felvonås, amely fÊnyesen bizonyította, hogy a norvÊgok is kÊpesek åtlÊpni a sajåt årnyÊkukat. Ez kßlÜnÜsen fontos volt olyankor, amikor a fßstgÊpek mår turbósítva dolgoztak, a színpadon pedig mår annyi volt az elektronikus kßtyß, hogy az ember mår inkåbb az Alfa Ýrbåzison Êrezte magåt, mint egy jazzkoncerten. A Supersilent azonban nem tÜrþdÜtt a låtszattal, belecsaptak a szåmítógÊpek billentyÝibe, Ês bemutattåk, milyen egy norvÊg banda, amikor kiengedik a fåradt gþzt. A trombitåskÊnt fungåló Arve Henriksen pÊldåul olykor pßfÜlte a dobokat, Ênekelt, Ês kiabålt a trombitåjåba, ami egÊszen sajåtos, leginkåbb a Vågtåzó HalottkÊmekre emlÊkeztetþ hatåst våltott ki. A billentyÝs Stale Storlokken improvizåciói egÊszen båmulatosak voltak, az audiovirus nevÝ hangszernek nevezett computert kezelþ Helge Sten pedig a zene basszusalapjait kevergette boszorkånyos ßgyessÊggel. Ne felejtsßk ki persze az ßtþhangszereken brillírozó Jarle Vesepstadot sem a sorból, aki kemÊnyen megdolgozott a pÊnzÊÊrt ezen az estÊn, hiszen csatakosra dobolta magåt.