Jól értesült források arról informálták szerkesztõségünket, hogy a közeli napokban Szeged polgármestere, Botka László fontos bejelentést tesz városunk egészségügyi pályáztaival kapcsolatban. Ugyancsak jól értesültek arról beszélnek, hogy a pályázatot a tudományegyetem Orvosi Centruma és Szeged város Önkormányzati Kórháza, másképpen a II. Kórház nyújtja be annak céljából és érdekében, hogy a párhuzamosan mûködõ kórházi és klinikai osztályokat a gazdaságosság és az ésszerûség elvei alapján összevonva, azok immár új formájukban és helyükön kiválóan mûködhessenek. Azt is többen tudni vélik, hogy a parti már "le van játszva" és teljesen nyilvánvaló, hogy a pályázatot megnyeri a két szegedi egészségügyi intézmény. Ennek akár örülni is lehetne, mégsem teszi ezt mindenki - legfeljebb a bejelentõk.
S miért is nem ünnepel minden orvos, ápoló és beteg ? Úgy vélem, több oka is van. Elõször is, mert hónapok óta bizonytalanságban él és dolgozik mindenki és minden munkanapjának, minden munkaórájának úgy örül, mintha az az utolsó lenne. Mert a másnap már jó ideje bizonytalan. Tudja, ahogy eladták az I. Kórházat, úgy eladhatják a kettest is. Ahogy felújították a Pszichiátriát és másnap ismét "bontották" egy másik osztálynak, ugyanúgy a holnap felújított másnap már lehet elégtelen mûködésû egy új osztály új vezetõjének. Szóval, semmi sem állandó, semmi sem szent! Még a betegek sem! Lesz majd Klinikai Pszichiátria a II. Kórház összes "termében", az a néhány alkesz meg, aki ebben a megyében képviselteti magát legnagyobb számban az országban, az majd másutt detoxikál vagy delirál vagy/és hal meg. Mert a városban megszûnik majd létezni ilyen módon az addiktológia.
És megszûnik majd a több évtizede ott dolgozó orvosok és szakképzett nõvérek, ápolók, szakemberek munkahelye is. Hacsak nem kapnak helyet az addiktológus-pszichiáter szakorvosok és szakápolók a II. Kórház szülõszobáiban, ahonnan viszont a kórházi nõgyógyászok mennek a Klinika Nõgyógyászatára, már akit átvesznek. Végül is egy jól felszerelt szülõszoba jól jön a delirálásnál! Lehet mibe kapaszkodni!
A kórházi traumatológusokat szintén repesve várják a Klinikán. Általuk csak gyarapodhat a kórházi osztályról távozó orvosok számával egyenes arányban növekvõ beteglétszám és férõhely - az ágyakban és a folyosókon.
Másodszor pedig a betegnek is kijut mindebbõl, hiszen az orvos és a nõvér is ember. S nem elég, hogy továbbra is visszük a kötszert a mûtéthez, a gyógyszereinket a napi ellátásunkhoz, a WC papírt meg a saját dolgainkhoz, még kiszolgáltatottabnak fogjuk érezni magunk mint eddig.
Harmadszor meg azért nem örül senki, mert minden megint, és újra zárt ajtók mögött zajlik, s így még nagyobb a félelem és a létbizonytalanság az emberekben. Meg a türelem. Meg a hit a tudásban. Meg az orvosban. Meg az egészségügyben. Meg a demokráciában.
Én azért annak örülök, ha tényleg lejátszott már ez a pályázatosdi, mert akkor talán nem valósul meg ez a rémálom ! Annak is örülnék persze, ha elõbb gondolkodnának a felelõs vezetõk, aztán bontanának falakat és idegeket! Lehet, talán jobban is tisztelném õket! Még tán azt is elhinném, hogy komoly emberek.
G.R.
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!