HĂrfolyam |
---|
14:42
| 14:41
| 14:40
| 14:38
| 14:36
| 13:44
|
| |
Elmentél most közülünk
Tráser
2006 October 27, Friday
Nagy mackĂł voltál sokunknak, amolyan szĂvember. ElmentĂ©l most közĂĽlĂĽnk, Ă©s mi itt maradtunk, hiányoddal is. TĂ©nyleg kevesebben lettĂĽnk fogyatkozásoddal. Nem találkozhatunk utcán, vagy csak az Ă©letben.
|
66 Ă©v nem olyan nagy idõ. Hova tovább megerõsĂthetem. Csak annyira elĂ©g, mint 66 Ă©v, mely elszelelt. Talán azt remĂ©lted, majd jut mĂ©g nĂ©hány esztendõ a vĂ©gĂ©re, egy Ă©vtized is talán, amikor mást sem teszel (Ăł, Arany János vágyakozása egy kis fĂĽggetlen nyugalom után) mint elmĂ©lkedsz, merengsz a hĂvságokon s töprengsz a lĂ©nyegen... Te is ezt remĂ©lted, de neked sem adatott meg. A 66 Ă©vbõl mondjuk az utĂłbbi 40 elröpĂĽlt a szĂĽntelen kĂ©szĂĽlĂ©s, tanulás, prĂłbák Ă©s persze a mindezt koronázĂł fellĂ©pĂ©sekkel. Hány helyĂ©n is jártál, Ă©nekeltĂ©l, játszottál a világban... EmlĂ©kszem, hogy bámultunk, amikor a Metropolitán szĂnpadán... Elõtte is, amikor mondták, hogy a Gregor naptára már Ă©vekre betelt, elõre... De hiszen ez volt az Ă©leted! És közben segĂtettĂ©l! Nem felejtetted el a kicsiket, akik soha mĂ©g csak nem is láthattak a szĂnpadokon, pláne nem a világszĂnpadokon! Már Ă©vtizedekkel ezelõtt is adakoztál olyan szegĂ©nyotthonoknak, amelynek lakĂłit nem ismerted soha. Hallottuk. Tudtunk rĂłla, mert mindenki ismert. Szeretted az embereket Ă©s szerettĂĽnk mi is. SzĂvbõl, sokan. LehettĂ©l volna kĂ©pviselõnk, polgármester vagy királyunk, megszavaztuk volna. Tudtad ezt, de soha sem Ă©ltĂ©l vissza bizalmunkkal. Énekes-szĂnĂ©sz voltál Ă©s a szĂved mĂ©lyĂ©n már rĂ©gtõl fogva nem is akartál más lenni. Szeretted a tapsot, a sikert, de Ăşgy, mint aki az Életet szereti, mások örömĂ©t. NĂ©ha láttalak örĂĽlni Ă©telnek, bornak s a bölcsessĂ©gnek... Nagy mackĂł voltál sokunknak, amolyan szĂvember. ElmentĂ©l most közĂĽlĂĽnk, Ă©s mi itt maradtunk, hiányoddal is. TĂ©nyleg kevesebben lettĂĽnk fogyatkozásoddal. TöbbĂ© nem találkozhatunk utcán, villamoson vagy csak Ăşgy az Ă©letben Ă©s nem szĂłlĂthatunk a kicsik bizalmával. Valamit magaddal vittĂ©l ebbõl a világbĂłl, aminek tudtad Ă©rtĂ©kĂ©t, Ă©s hiányozni fog. Kiismerted világunk, Ă©rtetted törvĂ©nyeit. MĂ©gis szeretettel fordultál felĂ©nk, Ă©s mosolyod szĂvbõl fakadt, mint a virág. VĂ©red kiontott harmatával, Ăł irgalmazz nĂ©kĂĽnk JĂ©zus herceg!   (tráser)
|
|
|
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!