A lĂŠnyeg ĂŠs a lĂĄtszat a vĂĄrakozĂĄs aspektusĂĄbĂłl

     FÊlelmetes Ês kellemetlen amit most ide leírok, egy fÊlelmetes Ês kellemetlen tÜrtÊnet. SzerencsÊre nem Ên talåltam ki, Ên csak lejegyeztem, nem kell tehåt hibåsnak Êreznem magam a kÜvetkezmÊnyei miatt.
     Ha az enyém lett volna ez a történet, akkor valószínûleg valami olyasféle címet adtam volna neki (!), hogy "Az adóellenõr", vagy "Sunyi Seftelõk" esetleg "A homok titkai". Ezek ugyan elég gyökér kis címek lennének, de a látszatot jól kifejeznék. És különben is, a lényegi cím sokkal brutálisabban hozná ki magát, úgyhogy inkább a téma fent olvasható, tárgyilagos megközelítésénél maradtam. A lényeg és a látszat a várakozás aspektusából. Igen.
     Szóval adott egy illetþ. Kimegy a piacra. A lengyel-piacra. Szoktåk mÊg KGST piacnak is becÊzni, meg biztos van sok mås neve is. Nem lÊnyeges. Szegeden úgy hívjåk : Cserepes-sori piac.
     Megy az illetþ a piacon. Mindent megvizsgål, mindent megnÊzeget. Horgåszbot. Csavarhúzó. Csavarlazító. Magnó, walkman, miegymås. GåzsprÊ. Mjuzik center. Olcsó Pia. Kínai tornacipþ. Zoknik, ruhåk - persze mind hamis vagy valami csempÊszett, måsodik vonalbeli szar. Szåmlåt, azt persze ritkån osztogatnak errefelÊ. Mondhatni soha.
     És csak megy az illetõ a piacon. Kicsi, öreges arc, egyetemista. Annyit még elárulok, hogy hõsünk teológushallgatóból lépett elõ JATE filozófussá. Hogy ez most elõrelépés vagy visszalépés azon persze lehetne vitatkozni, csakhogy nekem szerencsére nem feladatom az ilyesféle távlatok nyitása.
     ElÊg az hozzå, hogy megy az illetþ a piacon, nÊzelþdik, vizsgålgat mindent, ami csak a keze ßgyÊbe kerßl.
     De nem vesz semmit, Ês ez nagyon gyanús.
     Mire gondolhat ilyenkor egy átlag seftelõ? Természetesen arra, hogy ez egy sunyi adóellenõr. Ebben a pillanatban pedig mindenki elkezd mosolyogni. Áááá-áá. Adóellenõr úr. Itt egy üveg konyak. Tegye csak el. Vagy egy csomag kávénak jobban örülne? Óhajt esetleg egy karton csokoládét? Egyen már ebbõl a finom lángosból. Fogadja el ezt a pár cipõt. Próbálja fel ezt a szép nadrágot, de jól áll magának. Egyszóval mindenki meg akarja ajándékozni valamivel a szende filozófust, remélvén, hogy megenyhül adóellenõri szigora.
     Ekkor filozófusunk dråmai egyszerÝsÊggel így szól : "De kÊrem Ên nem is vagyok adóellenþr!" Håt persze, persze, bólogatnak az årusok, hogyan is kerßlne ide egy adóellenþr? Akkor håt megegyeztßnk. Mire az illetþ feljajdul: "De håt Ên tÊnyleg nem vagyok adóellenþr!"  
     Felsóhajtanak az árusok. Jaj-jaj, nehezebb dolgunk van, mint hittük. Gennyes egy adóellenõr ez. Végül maguk elé tolnak egy kis öreg bácsikát. Fiam, mondja az. Én is közületek való vagyok.
     És itt most álljunk meg egy pillanatra. Ezidáig ugyanis nem említettem, hogy filozófusunk homoszexuális.
     Nagyot nÊz tehåt a båcsira. KÜzßlßnk való? Furcsa. MÊg soha nem talålkoztam vele. A båcsi nyugdíjas adóellenþr volt persze, aki a piacon mutyizott nÊha, hogy ne dÜgÜljÜn Êhen.
     A történet igazi tanulsága azonban csak most következik. Nagyon egyszerû. A külvilág szemében mindig azok vagyunk, aminek látni akarnak minket. És ha már korábban is vártak valami miatt, akkor még inkább. Többet nem is merek mondani. Javaslom továbbá, hogy ha még nem láttátok volna, akkor nézzétek meg sürgõsen a Brian élete címû filmet. Mivelhogy ez a témához kapcsolódó legkorrektebb szakmû. És ha még mindig bizonytalanok vagytok, akkor ajánlom figyelmetekbe a Tamás evangélium két passzusát, a tizenketteset és a tizenhármasat. Csak aztán nehogy sírjatok. Vagy legalábbis ne nekem. Ámen. 

 (1997)