„A szó elszáll, az írás megmarad." Manapság ezt az elterjedt mondást inkább úgy fordíthatnánk, hogy: „ A szó elszáll, de ha lemented a winchester-en megmarad." A mai informatikus és információs társadalomban már nem divat könyvet bújni a könyvtárban vagy költészettel foglalkozni. Ezért volt számomra olyan meglepõ a hír, hogy a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi karán tanuló egyik hallgató saját verseskötetet adott ki múlt év decemberében, amit jelenleg a Sík Sándor könyvesboltban meg is lehet vásárolni.
Garzó Márk 1988-ban látta meg a napvilágot és saját elmondása szerint azóta tudja, hogy írni szeretne. Több vers, novella és könyv is született már a tollából, de az elsõ kiadványát most foghatta a kezébe. Az Üzenetek egy elsüllyedt világból címû verseskötetben mûveit nagymamája illusztrálja, Tóbiás Klára szobrász és tûzzománc mûvész. A több generációra visszamenõ mûvészcsaládban Márk könnyen megtalálta saját hangját és hamar meg is követelte magának a figyelmet.
Három évesen már diktált édesanyjának, mióta pedig tollat ragadott csak úgy serceg a papír a hegy alatt. Legnagyobb kritikusai, azóta is az édesanyja és a nagymamája, amikor elkészül egy írással elõször nekik mutatja meg. A versekkel önmagát valósítja meg, az írás lételeme. Gyakran fordul elõ, hogy akár utcán tör rá a késztetés, hogy papírra vessen pár gondolatot. Ilyenkor nem várja meg, hogy hazaérjen, ha elég erõs a késztetés ott a helyszínen rögzíti is azokat.
Az írásban fontos tényezõ, hogy az ember képes legyen egy olyan pillanatot megragadni, ami új, amit még nem igazán írtak le. Verseiben így fõként egy-egy adott állapot, egy érzés manifesztálódik, tehát hangulatában nem lehet egyértelmûen meghatározni a kötetet. Mindenki megtalálhatja benne azt, ami épp a szívéhez közel áll. Stílusát fõleg a szimbolistákhoz közelíti. Kedvencei Ady Endre, és Petõfi Sándor, de József Attila Nagyon fáj címû versét emeli ki.
Hallgassák meg Garzó Márkkal készült interjúnkat:
Kérdésünkre mi szerint meg lehet-e ebbõl élni borúlátóan felelt, nem hiszi, hogy fõállásban lehet írni. Mindenképpen kell mellé állás, de ez a szomorú tendencia nem szegi kedvét, karrierjében mindenképp látja az írást. Meglepõ ezt egy ilyen korban, az õ szájából hallani, hiszen a mai fiatalok érdeklõdése a mûvészetek iránt, nem olyan elsöprõ, de Márk erre rácáfol. Kíváncsiak voltunk õt hogyan fogadják az iskolatársak és barátok. Bár elsõre meglepõdnek rajta és gyakran változatos a fogadtatás, azért többnyire pozitív. Ilyenkor elmond egy két verset, vagy megmutatja, amiket szívesen fogadnak. „Ha nem lenne menõ, én akkor is csinálnám."
Szeretné megmutatni a világnak, azt a kis többletet, amire úgy gondolja, hogy más is kíváncsi lehet. Átadni magából egy darabot a publikumnak, megosztani azokat a pillanatokat, amik fontosak. Kérdésünkre, hogy mit tervez a jövõben elmondta, hogy az iskola után, a munkán kívül, természetesen az írás. Fõmûvének tekinti, az Ankileii és Ismia címû regényt, amit várhatóan a közeljövõben, már a könyvesboltok polcán is megtalálhatunk.
„[...]Kísértet lengi be a parkot,
Elhagyottak a néma fák,
Föléjük lombkoronát tartok,
Ujjamban feszül a világ[...]"
/részlet: Árnyak tánca címû vers/
,
Gyûjtemény
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!