Pintyek járnak az erkélyre, tán hónapok óta.
Nevét elõször nem tudtam, csak elegáns, vöröses mellényét, sötét szárnyait és fehér evezõtollait láttam. Milyen madár, kérdeztem szakember rokonaim. Elmondásom alapján, a fejem fölött megkonzultálták és döntöttek: fenyõ pinty.
Egy darabig emésztettem magamban, majd vettem egy madár-határozó könyvet. Saját észleletemet erdei pintyként regisztráltam. Jeleztem a szakembereknek. Lesöpörték: nézzem meg az Interneten, írjam be a www.google.co.hu -ra, klikkeljek a képek mappára. Döbbenten megtettem, elhûlve bámultam madaram, majd megnyugodva a felírást: erdei pinty.
Odaföntrõl lazán megjegyezték: a képhez hang is tartozik, klikkeljek? Személyes szabadságom védelmében, nem tettem!
Pedig megértettem: én még könyvbõl, õk már Internetrõl.
* * *
Szakadó esõben, heves szélben Trianonra emlékezünk a Hõsök kapujában.
Néhány legényke, lányok, egy ifjú anyuka mellén hevederben kisbabája, egy terepszínruhás fiatalember, ködvágó katonasipkáján szál fehér tyúktollal, mellettem székely népviseletben idõs mama, eleinte visszafogva, majd szipogva, késõbb rázkódó zokogással. 86 év után. Kérdem hová valósi? Széki, Kolozsvár, válaszolja tiszta hangon, arcán összefolyik a könny az esõvel. Jószerével ennyien állunk a hideg esõben, Trianonra emlékezve.
És a városlakók? A politikusok? A kormányzati képviselet, a Hatalom? Trianon még mindig tabu? Sovén illetlenség emlegetni? Amikor az egy Románia kivételével már fölbomlottak körülöttünk a gyõztesek?
A maroknyi emlékezõ a halott katona szobrát koszorúzza, oldalfalakon az I. háború hõseinek hosszú névsorai. Róluk már mit sem tudunk?
* * *
T. Miklós bátyám 80 fölött, már csak a szépre emlékezem? De, ha olyan akar elmagyarázni számomra fontos dolgokat, aki még csak nem is élt akkoriban, az engem végtelenül földühít?
Így vagyunk ezzel sokan, ha megöregszünk, morfondírozok kesernyésen.
(tráser)
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!