25 év elõtt... Ezen a napon! Egy nõ és egy férfi, már 40 körül. Ott a szikin, egy kisházban.
FĂ©lig nyĂlt bazsarĂłzsa a pohárban, s miközben önfeledten csĂłkolĂłztunk, Ă©n szĂłltam: csukjuk be az ajtĂłt. Édes Ăšr, Te segĂtettĂ©l. ValĂłjában prĂłbára tettĂ©l? Jövõnk felõl tudatlanul, ezĂ©rt is boldogan, elindultunk rejtõzõ, mĂ©gis titkolhatatlan, szĂvĂĽnk közös Ă©letĂ©be. Amit kaptunk, egy Ăşj idõszámĂtás. Amit veszĂtettĂĽnk? De ki veszi számba az elhullott szirmokat...
Most egy bizonytalan reggeli telefoncsörgetés, és utána a csönd. 25 év után. Nem is vártál mást. De a cserépben egy vörös liliom, és éppen ma, kibontotta bársonyos szirmait.
Különös egybeesés.
* *Â *
 Megkövetõ üzenet, már odaátra, Pista Karcsi Tanár úrnak.
Nem a jĂł Ăşton robogtál, de tehetsĂ©ged csillapĂthatatlanul követelte az Ă©leted, lobogtatta gyertyád Pista bátyám! Igaz, a hybris mibenlĂ©tĂ©t azĂłta sem fejtettĂĽk meg, talán közelebb sem jött hozzánk, hajdani szegedi bölcsĂ©szekhez. De mĂ©gis, ma már legalább sejtĂ©sĂĽnk van rĂłla.
Egyszer magyaráztad órán. Nem értettük. Azt mondtad, sunyin röhécselünk, miközben Te a katedrán küzdesz miattunk. Magadért küzdöttél, bár mi is részesei voltunk a partinak.
Elõbb sört ittunk rummal Veled, (micsoda óriási megtiszteltetés!) Te rövidke életed végéig maradtál, az utóbb már nyilvánosan is vállalt vörös bornál. Késõbb meghaltál bele. A hybris utolért. Nem tett kivételt Veled sem. Most már értünk jöhet.
(tráser)
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!