Elõzmény:
Lezajlott a Gyurcsány-Orbán-vitaAhhoz kĂ©pest mennyit szerencsĂ©tlenkedtek vele az elmĂşlt hetekben, hĂłnapokban, egĂ©sz gyorsan eltĂ»nt a kĂ©pernyõrõl ez a szĂłcsata. MĂ©g egy gyenge vasárnap dĂ©lutáni vĂgjátĂ©k Whoopi Goldberggel is hosszabb, mint 82 perc.
Persze attĂłl tartani azĂ©rt nem kell, hogy a miniszterelnök-jelöltek emiatt szinte Ă©szrevĂ©tlenĂĽl távoztak volna a nappalikbĂłl, hiszen a legnĂ©zettebb csatornák kivĂ©tel nĂ©lkĂĽl gondoskodtak rĂłla, hogy este hĂ©t Ă©s negyed kilenc között semmi mást se nĂ©zhessenek a szerencsĂ©tlen kábel-alapcsomag birtokosok, mint jobb Ă©s bal verbális bokszmeccsĂ©t. Emiatt leginkább amĂşgy VágĂł István Ă©s Gundel Takács Gábor idegeskedhet, hiszen az már elõre borĂtĂ©kolhatĂł, hogy elmĂşlt negyedĂ©v legnĂ©zettebb mĂ»soráért járĂł cĂmet lopta el elõlĂĽk karöltve Gyurcsány Ă©s Orbán.
Aztán amiatt is valĂłszĂnĂ»leg csak Deutsch-FĂĽr Tamás Ă©s Gál J. Zoltán izgul jelenleg, hogy melyik vezĂ©r nyerte a mĂ©rkõzĂ©st, a kĂ©nyszernĂ©zõk javarĂ©sze már Ăgy is alig várta, hogy elkezdõdjön vĂ©gre a BerĂ©nyi klán következõ epizĂłdja.
El is kezdõdött rögtön. Még jó, hogy Viktor utolsó szavaira nem keverték rá, hogy új élet vár, meg felejts el mindent, mindent, ami bánt.
AmĂşgy meg, a törtĂ©nelemnek ugye van az a rossz tulajdonsága, hogy a gyõztesek Ărják, Ăgy, hogy ki volt a vita nyertese, azt Ăşgyis az mondja meg, aki majd az utolsĂł szavazat-Ăşjraszámlálás után a magasba emelheti a kezĂ©t.
A szabályokat amĂşgy legközelebbre javasolt erõsen gatyába rázni, mert egy isteneset vitázni nem lehet stopperrel a fejĂĽnk felett, sem olyan szabályok mellett, amelyek hosszĂş perceket Ă©kelnek egy-egy merĂ©sz állĂtás, gátlástalan pofátlanság Ă©s az arra adott válasz közĂ©.
SzĂłval gyanĂşs, hogy nem is vitának kĂ©szĂĽlt ez, hanem egy kampányprogram-felolvasĂł estnek. Azokkal meg az a baj, hogy volt belõlĂĽk már egy rakás. Igaz, olyanokra a bizonytalan szavazĂłk nem járnak - ez meg ugye nekik szĂłlt - szĂłval be kell vetni a csodaládát, meg el kell venni a FĂłkuszt Ă©s az AktĂvot, hogy odafigyeljenek, de mĂ©g akkor sem biztos, hogy sikerrel jár a hadmĂ»velet.
Ettõl függetlenül Orbán beleélte magát, fel is olvasta a programot, azt pedig igyekezett szinte észre sem venni, hogy szemben ott áll egy másik, akinek viszont juszt sem tetszett ez az egész rendszer, aki vitázni akart, megküzdeni a trónjára pályázó ellenséggel, sõt, látszólag már szinte abba is bele ment volna, hogy ott, rögtön, kard, ki kard intézzék el, kié legyen a következõ négy év. Orbán hátra húzódott a három és fél millió, lázas munkával megkérdezett magyar állampolgár fedezékébe, elmondta azt, ami a polgári körösök elõtt bõven elég a vastapshoz, és úgy gondolta, ez itt is elég lesz. Talán csak egyszer mert komolyabban elõ ugrani a védvonalak mögül, de akkor is inkább ne tette volna, mert ezzel az egész este legmerészebb megnyilvánulását produkálta, ami még a szolidaritás jegyében meghirdetett százezer forintos minimálbérnél is meredekebb. Csodálkoztam is, hogy nem remegett bele a kamera az operatõrrel együtt, amikor bõszen kikérte magának a panelprolizást a maga és az ország nevében.
Ezzel szemben Gyurcsány a vitához valĂł görcsös ragaszkodásában mĂ©g a legbiztosabb fideszeseknek is igyekezett megmutatni, hogy kidönti helyĂ©rõl a plexi-pĂłdiumot Ă©s most fĂ©l kĂ©zzel lesöpri Orbánt, mert hogy az nem kĂ©szĂĽlt, nem tudja a számadatokat, Ăşgyhogy itt a remek alkalom beolvasni neki mindenĂ©rt, számon kĂ©rni akár a lassan egy Ă©vtizedes ĂgĂ©reteket is, meg mindent ami csak eszĂ©be jut. NĂ©ha közben azĂ©rt visszavett a lendĂĽletbõl pár pillanatra, de csak, hogy elhitesse, megfontolt higgadtság Ă©s igazi szociáldemokrata Ă©leslátás kell ahhoz, hogy lássuk, Orbán olyat mond, ami nem stimmel.
Nem biztos, hogy jó taktika volt Orbánnak minden hevesebb retorikai képességét az öltözõben hagynia, mint ahogyan az sem biztos, hogy jó ötlet volt ennyire megrohanni Gyurcsánynak ellenfelét, mert ugye a nézõ hajlamos megsajnálni a gyengét, akit bántanak.
Egy dolog viszont mĂ©gis biztos, már most: megjelenĂ©sĂ©ben hatalmasat lĂ©pett elõre hazánkban ez a televĂziĂłs mĂ»faj. TessĂ©k csak megnĂ©zni, mĂ©g 2002-ben is a barna fĂĽggöny, meg a szobanövĂ©ny volt az uralkodĂł látványelem, s olyan kĂ©pet festenek a jelenlegi vita kapcsán felidĂ©zett pár Ă©ves kĂ©psorok, mintha minimum a rendszerváltás környĂ©kĂ©rõl származnának. Most meg, igazodva a trendekhez, Viktor Ă©s Ferenc egy közvetlenĂĽl a Parlamentre nĂ©zõ Ă»rbázison ĂĽtköztethettĂ©k az ország állapotárĂłl, jövõjĂ©rõl alkotott elkĂ©pzelĂ©seiket. Csak azt sajnálom, hogy nem a sĂşlytalanság állapotában.
                                                     Â
Kovács M. Norbert
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!