| Hírfolyam |
|---|
14:42
| 14:41
| 14:40
| 14:38
| 14:36
| 13:44
|
|
|
|
Sportarckép: Bélteki Pál
Munkatársunktól
2005 September 04, Sunday
 Talán nem túlzás azt mondani, hogy nélküle már nem létezne Szegeden a torna. Legalább is a diák torna.
|
Talán nem túlzás azt mondani, hogy nélküle már nem létezne Szegeden a torna. Legalább is a diák torna. Az egyetemisták, másért ismerik. Õ volt az egyik megteremtõje, s mai napig mûködtetõje az egyetemi kispályás labdarúgó bajnokságnak. Ahol idõnként még pályára lép kedvenc hallgatói között, bár már túl van az ötvenen.  - Nagykõrösön, mint szinte minden fiú én is focizni kezdtem, hatévesen. Általános iskola végéig meg is maradt fõ sportomnak. Megyei I osztály úttörõ bajnokságában szerepeltünk. Az általános iskola utolsó évében, azután torzóban maradt a focista karrierem. Letévedtem ugyanis a tornaterembe, ahol Medve Laci bácsi és a torna elbûvölt. Egyértelmûen az edzõ személyisége határozta meg a további sorsomat. Tíz évig voltam „Medvebocs", vagyis még fõiskolás koromban is visszajártam versenyezni a Nagykõrösi Pedagógus SE-be.Nem voltam nagyon nagy menõ, de a másodosztályú összetett magyar bajnoki címemre a mai napig büszke vagyok. Csakúgy, mint a nyújtó aranyamra. Sõt érdekesség képpen megjegyzem, hogy amikor a TF-re jártám, másoddiplomás képzésre, nyújtón megnyertem a Budapest bajnokságot is. Ez utóbbit a Fradis Limperger elõtt. Fõiskolás bajnoki cím nem jött össze, azt hiszem elég, ha csak felsorolom az ellenfeleimet. Sivadó, Donáth Feri, Magyar Zoli mellett nem tudtam „labdába rúgni"
- Mikor kezdte el az edzõsködést?
- Gyakorlatilag a fõiskola befejezése után, azonnal. A JATE Testnevelés Tanszékén kezdtem dolgozni, s mellette a SZEOL sportiskolájában lettem edzõ, a lány tornászoknál Leghíresebb tanítványom Kovács Kriszta, egykori válogatott versenyzõ volt. Õt még általános iskolás korában átvittük Békéscsabára, ahol jobb volt összetettben Ónodi Heninél, indult Világ Kupán, de egy súlyos sérülés miatt tizenhét évesen abba kellett hagynia.
A SZEOL megszûnése után, a közép és általános iskolákkal foglalkoztam. A Makkosházi általános iskola fiú csapatával nyertünk diákolimpiát, ilyet még soha sem nyertek Szegeden. A Széchenyi Gimnázium lányaival tízszer végeztünk dobogón, ebbõl négyszer megnyertük. Sajnos a Makkosháziban már megszûnt a torna. - Újabban megint versenyezni szokott.
- Valóban. Tíz éve indult útjára az „Old Boys, Old Girls" verseny, nem túlzok, világsztárokkal. Magyar Zoli, Borkai Zsolt, Fajkusz Csaba, rendszeres induló. Szomorú dolog, hogy a nosztalgia versenyen többen vannak, mint egy serdülõ másodosztályú versenyen. - És mi a helyzet a hallgatói foci bajnoksággal?
- Hetvennyolcban szerveztük meg elõször, három csoportban. Most tizenkét csoportban, százhúsz csapat játszik rendszeresen. Lenne több induló is, de a pályák ennyit bírnak. Ja, és az egykor Ady téri bajnokságnak már a neve sem a régi. Én még rendszeresen játszom a hallgatók és a dolgozók között is. Amelyik csapat bevesz, abban szívesen focizom. - Gyermekei sportolnak?
- Nati lányom tornázott. Pali triatlonozik, most ismét visszatért egy kicsit, a tornához, Péter a legkisebb pedig, négyévesen indult élete elsõ tornászversenyén, szegváron, az óvodások között. Szóval a torna öröklõdik.
Barok István
A cikk megjelenését támogatta: Indóház magazin
|
|
|
|
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!