- Szegeden születtem, elég régen. A Dózsa iskolába jártam, akkor az volt a legjobb Szegeden. Természetesen, mint minden akkori gyerek én is focizni kezdtem, osztálytársammal Reményik Lacival. A Szegedi haladás kölyökcsapatában játszottunk. A Felsõ Tisza-parti stadionban csodálhattuk, Mészárost, Zallárt, Czirákit, Csákyt, Baráthot. Ötvenhatban megnyertük az országos úttörõ bajnokságot. Én balösszekötõt, tízest játszottam.
Hogyan lett ebbõl Jugoszlávia?
- Negyvennégyben Apám, Zentán ragadt, a szülõvárosában. Én Szegeden éltem a Tó utcában. Mikor Tito „láncos kutya" lett a szocialista táborban, engem Apám a Vöröskereszt segítségével magához vett ötvenhat augusztusában. Pristinába kerültem, ahol Õ orvosként dolgozott. Mivel egy szót sem tudtam a magyaron kívül, visszakerültem Zentára, s ott jártam középiskolában. Fociztam a helyi csapatban, bekerültem a jugoszláv ifi válogatottba, pont a magyarok ellen. Mivel Apám útját akartam követni, Belgrádban tanultam tovább. Mivel érettségi után keresett a Vojvodina és az OFK Beograd, az utóbbit választottam.
Három évig, amíg a gyakorlatok megengedték, profi labdarúgó voltam. Olyan csapattársam volt, mint Josip Skoblár, Akit késõbb Franciaországban Mr.Gólnak hívtak. Õ lõtte Európában a legtöbb gólt.Egyetem után hazamentem Zentára, ahol én lettem a klub elnöke, sportorvosa és balösszekötõje. Az összes zentai sportoló járt hozzám, így Jugoszlávia legerõsebb birkózó csapatának tagjai is. Például kezeltem Törtely Jóskát, Aki Gáspár Tamást legyõzve lett Európa bajnok.null
Mikor került az asztalitenisz válogatotthoz?
- Mivel Ljubljanában elvégeztem a sportorvosi fakultációt is, hetvenkettõben felkértek a válogatott orvosának. Öt évig én mentem szinte mindenhova velük. Akkor volt a jugó asztalitenisz fénykora. Surbek és Sztipancsics világbajnok lett, a csapat Calcuttában, éppen Jónyeréktõl vereséget szenvedve, második. Érdekes szimbiózis alakult ki a két válogatott között. Dr. Eiben Ernõvel, a magyar csapat orvosával elláttuk a két csapatot. Aki éppen kint volt a világversenyen, ápolta a másik csapat embereit. Így jutott nekem például az edzõ, Sáth Sándor válla, Prágában.
Merre járt a világban?- Európa összes országát bejártam, de Ázsiában is sokszor voltam. Talán még érdekes lehet, hogy nyolcvannyolcban átvettem a jugoszláv nõi kézilabda válogatottat is. Kiticséket egészen az olimpiáig én kezeltem. Szöulba, viszont már a munkám miatt nem mehettem. Osztályvezetõ fõorvos voltam a zentai korházban.
Hogy lett ebbõl újra Magyarország?- Kilencvenegyben, miután a fiam leszerelt, érezhetõ volt a háború szele. Így fogtuk magunkat és visszatelepültünk. Orosházán kerestek rheumatológust, mivel nekem olyan szakvizsgám is van, ott ragadtam. Szerencsére a gyermekgyógyász feleségem is kapott állást. Késõbb a szívem miatt rokkantnyugdíjas lettem. De továbbra is praktizálok. Ráadásul Dr. Gyetvai György felkért az orvosi tárgyak oktatására a fõiskolán. Így újra a sportolók között vagyok, igaz most anatómiát és élettant tanítok nekik. Szegeden élek, így a kör bezárult.
A cikk megjelenését támogatta:
Indóház magazin
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!