Programajánló
M�jus 2024
H K S C P S V
29301 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31 1 2
Ebben a h�napban
HĂ­rfolyam
14:42 
Csongrád megyében is támogatják a Mintamenza program terjedését
14:41 
Ukrán válság - Az oroszok hajók elsüllyesztésével foglyul ejtették az ukrán flotta egy részét
14:40 
Ukrán válság - Orosz lap: Viktor Janukovicsot állítólag infarktussal kórházban kezelik
14:38 
Versenyuszoda épül Gödöllõn
14:36 
Ukrán válság - Magyar katona vezeti az EBESZ katonai megfigyelõit
13:44 
Diszkótragédia - Fenntartotta a korábbi jogerõs ítéletet a Kúria a West Balkán-ügyben
Szeged
Szegedi hĂ­rek
Vízilabda ob I - Molnár Tamásék Diapolo Szeged VE néven folytatják
Pingvinfiókák születtek a Szegedi Vadasparkban
Választás 2014 – Bajnai: áprilisban hosszĂş távra eldõl, az ország merre halad tovább
Szabó Gábor akadémikust javasolja rektornak a Szegedi Tudományegyetem szenátusa
Elindult az utastájékoztató-rendszer tesztüzeme a szegedi megállókban
Magazin
Uccai dumák
Kapcsolati zûr
Játék
Kivirágzás vezényszóra
AutĂłk
Bugatti EB110 SS gumifüstölés
Jegyzet Jegyzet
Világok harca: az elveszett történet
MunkatársunktĂłl   2005 July 06, Wednesday  

Az, hogy milliók fogják már az elsõ hetekben megnézni Steven Spielberg legújabb filmjét egyáltalán nem volt kétséges. Mint ahogyan az sem, hogy egy újabb látványorgiát tár majd elénk a Világok harca, hasonlóan a rendezõ korábbi munkáihoz. Az viszont már igencsak kérdéses volt, hogy Spielberg, a Hálivúdot már önmagában megtestesítõ sztárrendezõ képes-e a speciális effektek hadán túllépve egy igazán jó, tartalmas filmet adni a nézõknek.
  Hozzászólások Nyomtat E-mail PDF
Mint azóta már kiderült: nem képes. Ezzel a filmmel legalábbis.

A látványáradaton túl persze a készítõk igyekeztek a film sikerét még jobban bebiztosítani, így a fõszerepet természetesen csakis egy igazi szupersztárra bízhatták, persze mindenképp olyanra, akinek már csak puszta jelenléte miatt lányok ezrei váltanak majd jegyet a mozikba. Így hát a Tom Cruise-zal feltuningolt film biztos sikerként indult neki a filmvászonnak.

A történet nem mai, nagyon nem mai, hiszen Spielberg forrásaként H. G. Wells 1898-as sci-fije szolgált, természetesen jelen korunkba oltva.
Ez az a Wells-mû, ami már többször is frászt hozott a békés amerikaiakra, hiszen 1938-ban elõször Orson Welles adaptálta rádiójáték formájában, olyan sikeresen, hogy többen - figyelem, a második világháború elõtt járunk! - komolyan elhitték, hogy megtámadtak bennünket a marslakók. Aztán eltelt 15 év, és film is készült belõle, természetesen már a hidegháborús hangulatnak megfelelõen.
Az ötvenes évek horror-mániájának kezdetén még ez is igencsak lázba hozta a nézõket, sõt a ma már erõsen megmosolyogható látvány akkor Oscart is ért. Nos, 2005-ben Spielberg a Világok harcával komolyabban valószínûleg senkire sem fogja a frászt hozni, és jelen korunk filmjei között minden bizonnyal Oscart sem fog kapni a látvány.
Talán joggal gondolhatjuk, hogy ezt maga a sokat tapasztalt rendezõ is, már filmje elkészülte elõtt belátta, így aztán logikusnak tûnhet a gondolat, hogy minden bizonnyal másra, talán a tartalom részletgazdagabb kivitelezésére szánta inkább erejét. De errõl sajnos nincs szó.
Spielberg és a sztori elveszett valahol a látvány modernizálása és a hatalmas számú statiszta koordinálása között. Az a kevés, amit történetnek nevezhetünk, teljes egészében megmaradt az eredeti, s mára valljuk meg igencsak naivnak tûnõ logikai síkon.

A helyzet nagyjából a következõ: az idegenek már évmilliók óta figyelnek bennünket, jártak is errefelé már korábban, jól elrejtették hatalmas háromlábú halálosztó gépeiket a föld alatt, s azóta várják a megfelelõ pillanatot, hogy lecsapjanak, hogy elpusztítsanak minket, földi lényeket.
Hogy miért? Csak úgy. Biztos irigyek ránk, vagy ilyesmi. Választ erre nem kapunk, mint ahogyan több másra sem.
A földön kívüliek hatalmas villámokon át érkeznek. A villám oda csap, ahol a föld alatt elrejtve várják õket gépeik. Ezeket persze soha senki, egyszer sem fedezte fel, bányák sem épültek és kõolajkutat sem fúrt az emberiség az elmúlt egymillió évben, naná!
Megérkezésük után nem sokkal az idegenek feltörnek szépen a föld mélyébõl és megkezdik a népirtást. Az emberek pedig fejvesztve menekülnek.
Visszavágási lehetõség nincs, hiszen az evolúció sokkal magasabb fokán álló lények gépei úgy verik vissza minden támadásunkat, mint ahogyan mi a szúnyogokat hessegetjük el magunkról egy átlagos nyári estén.

Ilyen helyzetben Tom Cruise, az igencsak gyenge tekintélyû hétvégi apuka is mi mást tehetne, mint menekül két gyermekével, tízéves lányával és a kamasz fiával.
Nem is gondolkozik azon, hogy népvezér legyen és az emberek élére állva vágjon vissza az idegeneknek, hiszen már a tizenötödik percben akkora sokkot kap a pusztítás tökéletesen kivitelezett spielbergi látványától, hogy sokakkal ellentétben õ rögtön tisztában van vele: esélyük semmi.
Kamasz fia persze ezt nagyon nem így gondolja. Valószínûleg túl sok Rambo-filmet nézhetett, hiszen õ minden áron szembe akar szállni a támadókkal, vissza akar vágni, sõt a film egyik lelkileg felkavarónak szánt jelenetében szinte már a masírozó hadsereg egyik harckocsijára is felkéredzkedik apja szeme láttára.
Aztán mégsem, mert Cruise rábeszéli, hogy talán nem kellene belépni abba a nagy amerikai seregbe, hiszen van velük egy kislány is, aki történetesen a srác húga, és az õ lánya.

A tízéves, szõke kislány szerepét korunk az egyik legtehetségesebb gyermekszínészére, Dakota Fanningre (Nevem Sam, Tûzben edzett férfi, Bújócska, stb.) bízták, ám sajnos olyan karaktert már nem írtak neki, amiben ismét megcsillanthatná azon jó tulajdonságát, hogy filmjeiben rendszerint kisujjból lejátssza Hálivudi, nagyágyú partnereit.
Így hát marad neki ez esetben a folyamatos sikongatás, visítás, megijedés, amit viszont sikerült olyan élethûen prezentálnia, hogy azzal a nézõnek már a film nagyjából közepén tökéletesen az agyára megy.

Tomnak tehát nehéz helyzete van: hátuk mögött a háromlábú, erõsen mátrixos idegen-gépek, elõttük a menekülõ tömeg, ölében a lánya, mellette pedig a folyamatosan hõsködni vágyó fia. Így kell megmenteni a családot.
Menekülnek. És ezen kívül túl sok minden nem is történik.
Egymáshoz csupán lazán fûzött eseményeken keresztül vergõdnek elõre útjukon: a gyerekek anyához tartanak, aki - logika? - minden bizonnyal a nagy világírtás közepette otthon ülve várja õket.
Spielberg nem sokat vergõdik az epizódok kimunkálásán, semmilyen téren.
A legemlékezetesebb jelenet is csupán annyit üzen nekünk, amit már megannyian hasonló filmekben: a megrémült tömeg kegyetlen, mint Darth Vader, és nem hogy egymás, de még kisgyermekek életét sem kímélnék a túlélés reményében.

Miben különbözik ez a film mégis igazán az eddig megismert hasonló témájúaktól?
Csak látásmódját említhetjük, de valójában azt sem, hiszen azzal a megoldással, hogy a világméretû megszállásról csupán csak annyit tudunk és csak azt látjuk, amit a szereplõk hányattatásaik közben átélnek, hallanak, látnak, már találkozhattunk például a Jelek címû filmben is.
Az erre a filmre legjobban emlékeztetõ pincés részben amúgy még Tim Robbins is szembe köszön egy rövid idõre, aki szokásához híven profin alakítja az õrület határán álló férfit, kinek egyre elhatalmasodó agybaja mind nagyobb veszélybe sodorja az addigra már csak lányával menekülõ Cruise-t.

A történet menetében egész film alatt nem sok változás áll be. A szereplõk részérõl folyamatos a menekülés, a nézõ részérõl pedig folyamatos az érzés, hogy olyan az egész, mintha tényleg egy 40-50 évvel ezelõtti film remake-jét látnánk, amiben fikarcnyi figyelmet sem fordítanak a logikai elemekre. Amennyiben pedig mégis, az mára már megmosolyogtató bájosságú naivitás csupán.
A film egyetlen igazi pozitívuma Janusz Kaminski zseniális operatõri munkája.

Akár mennyire is próbáljuk szépíteni, a Világok harca sablonokból, sztereotípiákból épül, mind az emberi, családi kapcsolatokat nézve - neveléssel bajban lévõ apa, lázadó kamasz, rémült kislány, hisztérikus tömeg - mind pedig az idegenek megjelenítésében, kik természetesen gonosz szándékúak, pusztítani jöttek, és E.T-re hasonlítanak.
De E.T-re is úgy, hogy Spielberg még egy kis öniróniát sem engedett meg magának ezzel kapcsolatban.

A színészi alakítások nagyjából elmennek: Cruise és Robbins csuklóból, a kis Fanning kisujjból hozza szerepét, a többiek pedig tökéletesen jelentéktelenek. Tom kamasz fiának karaktere már annyira, hogy valójában nem is kellene, hogy szerepeljen a filmben.

Lényegi fordulat a történetben csupán az utolsó percekben következik, amikor is - és ebben Spielberg tényleg tökéletesen tartotta magát az eredetihez - a nézõ szembesülhet azzal a - váratlan - befejezéssel, aminek láttán és hallatán minden bizonnyal elgondolkozik jegyárának visszakövetelésén.
A logikai kidolgozottság itt is csõdöt mond, bár nem olyan erõsen, mint a korábbiakban, ám ahhoz mindenképpen elég nyomatékosan, hogy a nézõ azt érezze, hülyét csináltak belõle.

Azért pedig, hogy ezzel az érzéssel gazdagodjunk, talán nem feltétlenül érdemes több száz forintos mozibelépõt váltani.
Ha viszont mindenképpen át szeretnénk élni ezt, akkor is bõven elég tévé képernyõ elõtt megtenni, nagyjából egy év múlva, amikor úgyis mûsorra tûzi például az HBO.

                                                                                Kovács M. Norbert

Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!



Webradio.hu - Szegedi, orsz�gos �s sport h�rek a nap 24 �r�j�ban!:Hírek



Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player


Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player