Mint azóta már kiderült: nem képes. Ezzel a filmmel legalábbis.
A látványáradaton tĂşl persze a kĂ©szĂtõk igyekeztek a film sikerĂ©t mĂ©g jobban bebiztosĂtani, Ăgy a fõszerepet termĂ©szetesen csakis egy igazi szupersztárra bĂzhatták, persze mindenkĂ©pp olyanra, akinek már csak puszta jelenlĂ©te miatt lányok ezrei váltanak majd jegyet a mozikba. ĂŤgy hát a
Tom Cruise-zal feltuningolt film biztos sikerként indult neki a filmvászonnak.
A történet nem mai, nagyon nem mai, hiszen
Spielberg forrásaként
H. G. Wells 1898-as sci-fije szolgált, természetesen jelen korunkba oltva.
Ez az a Wells-mû, ami már többször is frászt hozott a békés amerikaiakra, hiszen 1938-ban elõször
Orson Welles adaptálta rádiójáték formájában, olyan sikeresen, hogy többen - figyelem, a második világháború elõtt járunk! - komolyan elhitték, hogy megtámadtak bennünket a marslakók. Aztán eltelt 15 év, és film is készült belõle, természetesen már a hidegháborús hangulatnak megfelelõen.
Az ötvenes Ă©vek horror-mániájának kezdetĂ©n mĂ©g ez is igencsak lázba hozta a nĂ©zõket, sõt a ma már erõsen megmosolyoghatĂł látvány akkor Oscart is Ă©rt. Nos, 2005-ben Spielberg a Világok harcával komolyabban valĂłszĂnĂ»leg senkire sem fogja a frászt hozni, Ă©s jelen korunk filmjei között minden bizonnyal Oscart sem fog kapni a látvány.
Talán joggal gondolhatjuk, hogy ezt maga a sokat tapasztalt rendezõ is, már filmje elkĂ©szĂĽlte elõtt belátta, Ăgy aztán logikusnak tĂ»nhet a gondolat, hogy minden bizonnyal másra, talán a tartalom rĂ©szletgazdagabb kivitelezĂ©sĂ©re szánta inkább erejĂ©t. De errõl sajnos nincs szĂł.
Spielberg Ă©s a sztori elveszett valahol a látvány modernizálása Ă©s a hatalmas számĂş statiszta koordinálása között. Az a kevĂ©s, amit törtĂ©netnek nevezhetĂĽnk, teljes egĂ©szĂ©ben megmaradt az eredeti, s mára valljuk meg igencsak naivnak tĂ»nõ logikai sĂkon.
A helyzet nagyjábĂłl a következõ: az idegenek már Ă©vmilliĂłk Ăłta figyelnek bennĂĽnket, jártak is errefelĂ© már korábban, jĂłl elrejtettĂ©k hatalmas háromlábĂş halálosztĂł gĂ©peiket a föld alatt, s azĂłta várják a megfelelõ pillanatot, hogy lecsapjanak, hogy elpusztĂtsanak minket, földi lĂ©nyeket.
Hogy miért? Csak úgy. Biztos irigyek ránk, vagy ilyesmi. Választ erre nem kapunk, mint ahogyan több másra sem.
A földön kĂvĂĽliek hatalmas villámokon át Ă©rkeznek. A villám oda csap, ahol a föld alatt elrejtve várják õket gĂ©peik. Ezeket persze soha senki, egyszer sem fedezte fel, bányák sem Ă©pĂĽltek Ă©s kõolajkutat sem fĂşrt az emberisĂ©g az elmĂşlt egymilliĂł Ă©vben, naná!
Megérkezésük után nem sokkal az idegenek feltörnek szépen a föld mélyébõl és megkezdik a népirtást. Az emberek pedig fejvesztve menekülnek.
Visszavágási lehetõség nincs, hiszen az evolúció sokkal magasabb fokán álló lények gépei úgy verik vissza minden támadásunkat, mint ahogyan mi a szúnyogokat hessegetjük el magunkról egy átlagos nyári estén.
Ilyen helyzetben Tom Cruise, az igencsak gyenge tekintĂ©lyĂ» hĂ©tvĂ©gi apuka is mi mást tehetne, mint menekĂĽl kĂ©t gyermekĂ©vel, tĂzĂ©ves lányával Ă©s a kamasz fiával.
Nem is gondolkozik azon, hogy nĂ©pvezĂ©r legyen Ă©s az emberek Ă©lĂ©re állva vágjon vissza az idegeneknek, hiszen már a tizenötödik percben akkora sokkot kap a pusztĂtás tökĂ©letesen kivitelezett spielbergi látványátĂłl, hogy sokakkal ellentĂ©tben õ rögtön tisztában van vele: esĂ©lyĂĽk semmi.
Kamasz fia persze ezt nagyon nem Ăgy gondolja. ValĂłszĂnĂ»leg tĂşl sok Rambo-filmet nĂ©zhetett, hiszen õ minden áron szembe akar szállni a támadĂłkkal, vissza akar vágni, sõt a film egyik lelkileg felkavarĂłnak szánt jelenetĂ©ben szinte már a masĂrozĂł hadsereg egyik harckocsijára is felkĂ©redzkedik apja szeme láttára.
Aztán mégsem, mert Cruise rábeszéli, hogy talán nem kellene belépni abba a nagy amerikai seregbe, hiszen van velük egy kislány is, aki történetesen a srác húga, és az õ lánya.
A tĂzĂ©ves, szõke kislány szerepĂ©t korunk az egyik legtehetsĂ©gesebb gyermekszĂnĂ©szĂ©re,
Dakota Fanningre (Nevem Sam, TĂ»zben edzett fĂ©rfi, BĂşjĂłcska, stb.) bĂzták, ám sajnos olyan karaktert már nem Ărtak neki, amiben ismĂ©t megcsillanthatná azon jĂł tulajdonságát, hogy filmjeiben rendszerint kisujjbĂłl lejátssza Hálivudi, nagyágyĂş partnereit.
ĂŤgy hát marad neki ez esetben a folyamatos sikongatás, visĂtás, megijedĂ©s, amit viszont sikerĂĽlt olyan Ă©lethĂ»en prezentálnia, hogy azzal a nĂ©zõnek már a film nagyjábĂłl közepĂ©n tökĂ©letesen az agyára megy.
Tomnak tehát nehéz helyzete van: hátuk mögött a háromlábú, erõsen mátrixos idegen-gépek, elõttük a menekülõ tömeg, ölében a lánya, mellette pedig a folyamatosan hõsködni vágyó fia. Így kell megmenteni a családot.
MenekĂĽlnek. És ezen kĂvĂĽl tĂşl sok minden nem is törtĂ©nik.
Egymáshoz csupán lazán fĂ»zött esemĂ©nyeken keresztĂĽl vergõdnek elõre Ăştjukon: a gyerekek anyához tartanak, aki - logika? - minden bizonnyal a nagy világĂrtás közepette otthon ĂĽlve várja õket.
Spielberg nem sokat vergõdik az epizódok kimunkálásán, semmilyen téren.
A legemlĂ©kezetesebb jelenet is csupán annyit ĂĽzen nekĂĽnk, amit már megannyian hasonlĂł filmekben: a megrĂ©mĂĽlt tömeg kegyetlen, mint Darth Vader, Ă©s nem hogy egymás, de mĂ©g kisgyermekek Ă©letĂ©t sem kĂmĂ©lnĂ©k a tĂşlĂ©lĂ©s remĂ©nyĂ©ben.
Miben különbözik ez a film mégis igazán az eddig megismert hasonló témájúaktól?
Csak látásmĂłdját emlĂthetjĂĽk, de valĂłjában azt sem, hiszen azzal a megoldással, hogy a világmĂ©retĂ» megszállásrĂłl csupán csak annyit tudunk Ă©s csak azt látjuk, amit a szereplõk hányattatásaik közben átĂ©lnek, hallanak, látnak, már találkozhattunk pĂ©ldául a Jelek cĂmĂ» filmben is.
Az erre a filmre legjobban emlékeztetõ pincés részben amúgy még
Tim Robbins is szembe köszön egy rövid idõre, aki szokásához hĂven profin alakĂtja az õrĂĽlet határán állĂł fĂ©rfit, kinek egyre elhatalmasodĂł agybaja mind nagyobb veszĂ©lybe sodorja az addigra már csak lányával menekĂĽlõ Cruise-t.
A törtĂ©net menetĂ©ben egĂ©sz film alatt nem sok változás áll be. A szereplõk rĂ©szĂ©rõl folyamatos a menekĂĽlĂ©s, a nĂ©zõ rĂ©szĂ©rõl pedig folyamatos az Ă©rzĂ©s, hogy olyan az egĂ©sz, mintha tĂ©nyleg egy 40-50 Ă©vvel ezelõtti film remake-jĂ©t látnánk, amiben fikarcnyi figyelmet sem fordĂtanak a logikai elemekre. Amennyiben pedig mĂ©gis, az mára már megmosolyogtatĂł bájosságĂş naivitás csupán.
A film egyetlen igazi pozitĂvuma
Janusz Kaminski zseniális operatõri munkája.
Akár mennyire is prĂłbáljuk szĂ©pĂteni, a Világok harca sablonokbĂłl, sztereotĂpiákbĂłl Ă©pĂĽl, mind az emberi, családi kapcsolatokat nĂ©zve - nevelĂ©ssel bajban lĂ©võ apa, lázadĂł kamasz, rĂ©mĂĽlt kislány, hisztĂ©rikus tömeg - mind pedig az idegenek megjelenĂtĂ©sĂ©ben, kik termĂ©szetesen gonosz szándĂ©kĂşak, pusztĂtani jöttek, Ă©s E.T-re hasonlĂtanak.
De E.T-re is úgy, hogy Spielberg még egy kis öniróniát sem engedett meg magának ezzel kapcsolatban.
A szĂnĂ©szi alakĂtások nagyjábĂłl elmennek: Cruise Ă©s Robbins csuklĂłbĂłl, a kis Fanning kisujjbĂłl hozza szerepĂ©t, a többiek pedig tökĂ©letesen jelentĂ©ktelenek. Tom kamasz fiának karaktere már annyira, hogy valĂłjában nem is kellene, hogy szerepeljen a filmben.
Lényegi fordulat a történetben csupán az utolsó percekben következik, amikor is - és ebben Spielberg tényleg tökéletesen tartotta magát az eredetihez - a nézõ szembesülhet azzal a - váratlan - befejezéssel, aminek láttán és hallatán minden bizonnyal elgondolkozik jegyárának visszakövetelésén.
A logikai kidolgozottság itt is csõdöt mond, bár nem olyan erõsen, mint a korábbiakban, ám ahhoz mindenképpen elég nyomatékosan, hogy a nézõ azt érezze, hülyét csináltak belõle.
Azért pedig, hogy ezzel az érzéssel gazdagodjunk, talán nem feltétlenül érdemes több száz forintos mozibelépõt váltani.
Ha viszont mindenképpen át szeretnénk élni ezt, akkor is bõven elég tévé képernyõ elõtt megtenni, nagyjából egy év múlva, amikor úgyis mûsorra tûzi például az HBO.
                                                           Â
Kovács M. Norbert
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!