Már sokszor elmondtam, hogy a magyar egĂ©szsĂ©gĂĽgy alapbaja a biztosĂtás rendezetlensĂ©ge. Most Ăşgy látom valaki, lehet a gazdaság szereplõinek nyomására, vagy, mert gazdasági valĂłs tapasztalatai vannak, felismerte, lehet maga a miniszterelnök is, lehet gazdasági minisztere, hogy mirõl szĂłl a törtĂ©net. VĂ©gre, mondhatjuk. VĂ©gre, mert nincs más Ăşt. A rendszerváltáskor a gazdaság kĂ©pes volt azonnal igazodni a helyzethez, mert mást nem tehetett. Aztán pedig, amikor a pĂ©nzĂĽgyi helyzet megkĂvánta, a rendszerváltĂł Ă©rtelmisĂ©g kĂ©pviseletĂ©ben Bokros Lajos már asztalra tette a megoldásokat. Vagyis nem a rendszerváltĂł Ă©rtelmisĂ©gen, a szakembereken mĂşlott, hogy mi sem törtĂ©nt a szakpolitikákban. Sokkal inkább a politika nem vállalta el a döntĂ©s Ăłdiumait, sõt a jobbközĂ©p idõszakban mindent visszájára fordĂtottak, elátkozván azokat, akik államfĂ©rfi mĂłdjára gondolkodtak a legnehezebb idõszakban. Sõt a Medgyessy - Kovács tandem sem a Horn - Bokros által kikerekezett Ăştra tĂ©rt vissza.
VĂ©gre, mondom, mert azt látom, hogy jobbrĂłl, balrĂłl mintha most belátnák, amit elõdeik elmulasztottak, egyĂĽttesen kell helyrehozniuk. ValamifĂ©le tĂ©tova közmegegyezĂ©si kompromisszumra hajlást Ă©rzĂ©kelek. Ezt ĂĽdvözölni lehet, mert nem a rendszerváltĂł Ă©rtelmisĂ©g gondolati kifulladását látom ebben, hanem Ă©ppen a visszatĂ©rĂ©s lehetõsĂ©gĂ©t ahhoz a társadalompolitikához, benne egĂ©szsĂ©gbiztosĂtási politikához, amelyet egyszer már asztalra tettek. Ez visszaadja remĂ©nyeimet, az emberi jĂłzanságba vetett hitemet, mert igen is, az egĂ©szsĂ©gĂĽgy alapbaja a biztosĂtás megoldatlansága. Az egĂ©szsĂ©gbiztosĂtási alapcsomag az, ami minden embert, minden polgártársat megillet, lett lĂ©gyen ágrĂłlszakadt vagy gazdag, vagy ki tudja milyen besorolásĂş. Aztán a normál ellátás csak azt illetheti meg, aki járulĂ©kot fizet, Ă©s aki mĂ©g többet akar magának, mĂ©g nagyobb biztonságot szeretne, hát vásárolja meg, kĂĽlönbiztosĂtás, kiegĂ©szĂtõ biztosĂtás formájában.
VĂ©gre, mondom, mert látom azt a felismerĂ©st, hogy az önkormányzatiság lĂ©nyegĂ©nek átgondolásával egyĂĽtt jár mindez. A dán pĂ©ldát hozom fel. Valaha náluk is több ezer volt a helyi önkormányzatok száma. Egy napon aztán Ăşgy határoztak, hogy helyesebb a pĂ©nzeket helyben, de koncentráltan felhasználniuk, Ă©s ekkor leszámoltak azzal a mĂtosszal, hogy a legkisebb közsĂ©g önkormányzata egyenĂ©rtĂ©kĂ» a nagyváros önkormányzatával, Ă©s kĂ©pesek voltak tizedĂ©re redukálni a helyi autoritások számát. Ugyanezt megtehetnĂ©nk mi is. A város Ă©s tĂ©rsĂ©ge egyĂĽtt kĂ©pez szerves egysĂ©get. Erre az egysĂ©gre kell, hogy felĂ©pĂĽljön az Ăşj intĂ©zmĂ©nyi struktĂşra, az egĂ©szsĂ©gĂĽgytõl az iskolákig, egyetemekig.
És e különös pillanatban kéretik a politikában együttmûködni, nem egymásnak behódolni, csupán együttmûködni, érdekünkben, magyar emberek érdekében. És kéretik az egyéni érdekeket kissé a közérdeknek alárendelni.
(kelá)
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!