Hírfolyam |
---|
14:42
| 14:41
| 14:40
| 14:38
| 14:36
| 13:44
|
| |
Ihos József élete legnagyobb terrorjáról
Munkatársunktól
2000 December 13, Wednesday
Maksa Zoltán, Ayala és Ihos József A három terror címû kabaréesttel járja az országot. A Szegedi Ifjúsági Házban tartott elõadás elõtt Ihos József arról beszélt, hogy szerinte az idõ a legnagyobb terrorista.
|
- Ha jól tudom ennek a mai szegedi fellépésnek apropója van.f: - Pontosan húsz évvel ezelőtt jártam itt, mondhatni utoljára és először. Az 1979-es vácrátóti humorfesztivál után megismerkedtem Nagy Bandó András úrral, aki engem ide akkor meghívott. Én egy Kaposváron élő, idézőjelben alkotó, semmiféle humorral nem foglalkozó ember voltam, sose készültem sem előadó művésznek, sem színésznek. Egy egészségügyi intézményben dolgoztam abban az időben. Sose gondoltam volna akkor, hogy nekem egyszer arra adatik lehetőség, hogy színpadra álljak. Nagy Bandó meghívott ide Szegedre az igen nagy sikert aratott Szegedi Kabaré című műsorába. Csak amatőrök voltak benne, nyolcan-tizen nagyon kis klassz csapatot alkottunk ebből a rátóti fészekaljból. Ihos Józse - Milyen érzés viszontlátni ezt a termet? I. J.: - - Ezek szerint akkor még egy nagyon lelkes fiatalember volt. Vajon az élet tette keményebbé, vagy a csalódások, vagy a sikerek? I. J.: - Belül ugyanaz maradtam. Tulajdonképpen itt látja az ember, hogy tényleg létezik lelkivilág. Az első igazi meglepetésemet akkor tapasztaltam önmagammal szemben, amikor olyan húsz éves fejjel sétáltam az utcán, és fóbiám volt, hogy Úristen, engem valaki követ. Ha húsz éves fejjel az embernek követési fóbiája van, az már baj. Érzetem, hogy egy kopaszodó, potrohosabb, tokás, könyvelő típusú úriember szaladgál utánam, és egyszercsak hirtelen szembenéztem vele. S rájöttem, hogy az én vagyok a kirakatban. Rájöttem, hogy én belülről húsz éves vagyok, csak nem vettem észre, hogy közben már negyven. Negyvenöt. Akkor jöttem rá, hogy a külső és a belső mennyire elválik egymástól. Hogy amit belülről érzek, mennyire nem követi a külsőt. Valójában bevallom, nehezen viselem az öregedést. Amilyen könnyen vállaltam Kató néniben, annyira nehezen vállalom Ihosban. Harcolok ellene, küszködöm ellene. Lélekben most is olyan fiatalnak érzem magam, mint amikor itt álltam a színpadon. Tehát nem egy megfáradt, megtört öregember jön ide húsz év után, de kétségtelenül van bennem egy nosztalgia az akkor énemmel, az akkor problémáimmal, gondtalan, szinte azt lehet mondani, hogy lepkeszárnyalású, világmegváltó kontextusrendszeremmel szemben, ami akkor kialakult, és a mai napig háttérként él bennem. De annyiban optimista vagyok, hogy az emberi életnek az értelme az, amit a Földön megteszünk. Azt hiszem, én egy földi ember vagyok, egy keleti típusú ember vagyok, ebben a keleti régióban születtem, itt akarok meghalni. Nekem a problémáim ehhez kötődnek, az élet erről szól. Ezt felvállaltam, vállalom. Gyakorlatilag erről szól a dolog. Ezt csinálom, ameddig lehet, amíg szabad, úgyhogy ennyi. Pont hú. Ihos-interjú RealAudioban Árvai Mara 2000. december 13. Furcsa dolog belépni ebbe a terembe, és kiállni arra a színpadra, ahol húsz éve az ember amatőrként, jókedvűen, felszabadultan, mindenfajta kötöttség nélkül játszott. Érdekes dolog, mert az ember gyermekkorában biztos álmodik ilyenről, én is álmodtam ilyenről. Most jöttem rá "profiként", hogy mennyi hülyeséget összeálmodik az ember. A mostani szemléletem teljesen más, mint az akkori. Teljesen más dolgok vannak bennem, mint akkor voltak. Ha most a kettő közül kellene választanom, sokkal fontosabb a húsz évvel ezelőtti fiatalság, szabadság. Annál nincs is szebb a világon. Ha most Ön egy jó tündér lenne, és azt mondaná, Ihos úr, megteszi - e azt, hogy most feladja az eddigi profiságát, a Kató néni imázsát, az eltelt évek érzelmi, erkölcsi anyagi, értelmi attitűdjeit, és újra visszamegy Kaposvárra, abba a kórházba, csoszogni a faklumpába, és fehér köpenyben járogatni a különböző kórtermeket, mit szólna hozzá? Lehet, hogy azt választanám. A fiatalság miatt. Az nagyon fontos dolog.
|
|
|
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!