A Tömörkény gimnázium művésztanára harminc válogatott munkáját állította ki: nemrégiben született alkotások éppúgy szerepelnek a kollekcióban, mint néhány mű pályája korábbi szakaszából. "Útkeresés nélkül lépett a pályára, és ma sem térítik el őt járt útjáról divatos irányzatok, sikerrel kecsegtető, de múlékony szobrászi mutatványok" - mondja róla találóan a katalógusa előszavában Tóth Attila művészeti író. A tárlaton Bánvölgyi László lírai érzékenységű, klasszikus szépségű szobrai mellett érmeit, valamint a restaurátori munkáját és a köztéri alkotásait bemutató fotókat is megtekintheti a közönség.
- Hogyan lett szobrász?
- Kora gyerekkoromban kezdődött a vonzalmam a rajz iránt. Szegediként nyilvánvaló volt, hogy a művészeti gimnáziumba kell jelentkeznem, ahová végül kisebb agyagplasztikáimat is látva szobrász szakra vettek fel. Fritz Mihály, Kalmár Márton, valamint a néhány éve elhunyt Magos Gyula és T. Nagy Irén voltak a mestereim, tőlük tanultam meg a szakma alapjait. Az érmeimen például ma is látszik Fritz Mihály hatása, hiszen rajzosak, mégis plasztikusak. Érettségi után a Magyar Képzőművészeti Főiskola kőszobrász-restaurátor szakán folytattam a tanulmányaimat, ahol az első két évben ugyanazt a képzést kaptuk, mint a szobrászok. A realista, figurális szobraival számomra példát jelentő Kő Pál foglalkozott akkor velünk. Aktot, domborműveket, portrékat mintáztunk, hiszen ezzel az alapvető tudással a restaurátoroknak is rendelkezniük kell. 1988-ban szereztem diplomát, majd örömmel tértem vissza művésztanárnak szegedi alma materembe. Kitűnő kollektíva dolgozik ott ma együtt, sokat segítünk egymásnak.
- Azt a fajta egyértelműen természetelvű, figurális, realista kifejezésmódot, ami az ön művészetét is jellemzi, általában azok az alkotók választják, akik biztos, klasszikus szakmai alapokkal rendelkeznek...
- Úgy érzem, az akadémián sikerült jól elsajátítanom az anatómiát, az ábrázolás művészetét, és a többi szakmai alapismeretet is. Sohasem tértem le arról az évezredes útról, amit a nagy, klasszikus elődök tapostak ki. Valószínűleg ezen is fogok tovább haladni, mert ez él a lelkemben, ezt szeretem csinálni. Roppant fontosnak tartom, hogy a munkáim őszinte kinyilatkoztatások legyenek. A szobraim érthetőek, a mitológiai tárgyúakat sem kell megmagyarázni. A mai modern művészetben különböző stílusirányok keverednek egymással, különböző divatirányzatok bukkannak fel és tűnnek el hirtelen. Számomra az a fontos, hogy maradandó, minőségi, igazi művészi értékkel bíró alkotásokat készítsek, ezért is dolgozom kizárólag időtálló anyagokból, bronzból, márványból, gránitból. Úgy hiszem, annak ellenére, hogy szobraim realisták, figurálisak, emberközpontúak és humánusak, nem kommerszek.
- Mit gondol, a XXI. század küszöbén hogyan tükrözheti a valóságot a szobrászat?
- Kétféle alkotói hozzáállást is el tudok képzelni. Van, aki az élet minden keserűségét, borzalmát beépíti a plasztikáiba. Más inkább pajzsot vonva maga köré megpróbálja az emberhez közel álló szépséget ábrázolni. Bármennyire kaotikus is ez a világ, én a szebbik, humánusabb oldalát szeretném megmutatni, azt, amiért érdemes élni.
Kép és szöveg: Hollósi Zsolt
2000. október 27.
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!