(MTI) - Ukrajnának az Európai Unió felé tett közeledése, majd Viktor Janukovics elnök hirtelen pálfordulása Moszkva irányába volt a meghatározója az idei év történéseinek a kelet-európai országban.
Kijev egyszerre akart az Európai Unió társult tagjává válni, és közben szoros kapcsolatokat ápolni a Moszkva irányította orosz-fehérorosz-kazah vámszövetséggel. Ugyanakkor mindkét oldalról folyamatosan kapta a jelzéseket, hogy nem folytathatja tovább "kétutas" politikáját - egyszerre nem lehet tagja két szabadkereskedelmi övezetnek -, azaz választania kell Moszkva és Brüsszel között.
Moszkvától kecsegtetõ ígérteket kapott a vámunióhoz való csatlakozásért cserébe, például a gázár jelentõs csökkentését helyezte a Kreml kilátásba. Kijev azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem kíván a vámszövetség teljes jogú tagjává válni, csupán megfigyelõi státust, és a tagállamokkal való szoros gazdasági együttmûködést szeretne.
Mivel Moszkva a csatlakozás nélkül hajthatatlan volt az érvényben lévõ orosz-ukrán gázmegállapodás felülvizsgálatára, Kijev igyekezett az orosz gázfüggõségtõl szabadulni. A német RWE vállalattól vásárolt - valójában Oroszországból származó - földgázt kedvezõbb áron. A reverz gázszállításba Mikola Azarov ukrán miniszterelnök március végi budapesti látogatása után áprilistól Magyarország is bekapcsolódott, így Lengyelország mellett már két európai uniós tagállam csõvezetékein keresztül importált földgázt Ukrajna. Csökkentette közben az orosz gázimportot, ami Moszkva nemtetszését váltotta ki.
Már január végén benyújtotta Moszkva a számlát: hét milliárd dollár kártérítést követelt a Gazprom orosz gázvállalat az ukrán Naftohaz állami cégtõl szerzõdésszegésért, amiért az elõzõ évben a megállapodásban foglalt mennyiségnél mintegy 16 milliárd köbméterrel kevesebb földgázt vásárolt tõle.
Az év elejétõl felújította a hiteltárgyalásokat a Nemzetközi Valutalap (IMF) Kijevvel. Ukrajna mintegy 15 milliárd dollár hitelt szeretett volna felvenni, ám az IMF szigorú reformokat szabott feltételül, amelyek közül a lakossági gázár piaci szintre emelését Kijev továbbra sem volt hajlandó meglépni, ezért áprilisban megszakadtak a tárgyalások.
Moszkva újabb lépést tett, hogy Kijevet az Európai Unió helyett az általa irányított vámunióba kényszerítse: augusztusban kivétel nélkül minden ukrán beszállítót "kockázatosnak" minõsített, és egyéb exportkorlátozásokat vezetett be Ukrajnával szemben.
Ezek után úgy tûnt, Janukovics elnök döntött, és Moszkva "barátságtalan viselkedése" miatt az uniós társulást választotta. Szeptember elején a parlamentben felszólalva arra kérte a képviselõket, hogy mihamarabb fogadják el az unióval való társulási megállapodás aláírásához szükséges törvényjavaslatokat. Innentõl felgyorsultak az események. Szeptember 18-án a kormány jóváhagyta az Európai Unió és Ukrajna közötti társulási megállapodás tervezetét, a parlamentben pedig - miután az ellenzék "ideiglenes tûzszünetet" kötött a kormányzó Régiók Pártjával -, sorra fogadták el az EU-integrációt célzó jogszabályokat.
Egyedül Julija Timosenko bebörtönzött volt kormányfõ sorsának rendezése maradt függõben. Janukovics eleve nem volt hajlandó kegyelemben részesíteni politikai ellenfelét, ezért a parlament hatáskörébe utalta, hogy hozzon jogszabályt, amely lehetõvé teszi a megroppant egészségi állapotú politikus külföldi gyógykezelését. Az ellenzék és a kormányoldal azonban képtelen volt kompromisszumos megállapodásra jutni ebben a kérdésben.
Eközben Moszkva tovább fenyegette Kijevet az EU-társulás negatív következményeivel. Kilátásba helyezte például a határátlépés szigorítását, védõvámokat és egyéb korlátozásokat az Ukrajnából érkezõ "ellenõrizhetetlen származású" termékekkel szemben, majd újabb gázvita robbant ki: a Gazprom nyilvánosságra hozta, hogy Ukrajna nem fizetett az augusztusi és az októberi szállítmányokért, amivel összesen mintegy 1,3 milliárd dollár adósságot halmozott fel.
Janukovics elnök október végén és november 9-én a nyilvánosság kizárásával "titkos" megbeszéléseket folytatott Vlagyimir Putyin orosz államfõvel. Ezután november 21-én Mikola Azarov miniszterelnök váratlanul kormányrendeletet adott ki, amelyben leállította az EU-társulási felkészülési folyamatát, mindössze egy héttel az unió vilniusi keleti partnerségi csúcsértekezlete elõtt, amelynek fénypontja lett volna a Kijevvel való megállapodás aláírása.
Brüsszel értetlenséggel fogadta a döntést, az ukrán lakosság EU-párti része azonnal utcára vonult. Azarov közben igyekezett megmagyarázni, azt hangoztatva, hogy ez nem jelenti Ukrajna irányváltását, pusztán az ország gazdasági, szociális helyzetére való tekintettel halasztották el a megállapodás aláírását. Késõbb ugyanezt mondta Janukovics elnök is.
A civil kezdeményezésre indult EU-párti demonstrációkon többször összecsaptak tüntetõk, provokátorok és rohamrendõrök. A néhány tízezres tüntetések azután váltak több százezresekké Kijevben, miután november 30-a hajnalán békés, pártsemleges diákok tüntetését brutálisan szétkergették a rohamrendõrök. Ezután az ellenzéki pártok álltak a tüntetéssorozat élére, amely egyre inkább a hatalomváltást tette fõ törekvésévé. Nem sikerült viszont az ellenzéknek decemberben elérnie, hogy a parlament menessze a kormányt. A hónap közepén viszont Janukovics elnök ismét Moszkvába utazott, ahol a gáz árából komoly engedményt, továbbá 15 milliárd hitelt kapott Oroszországtól.
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!