(MTI) - Szerencséjük volt, hogy olyan darabot találtak a szibériai Cseljabinszknál felrobbant meteoritból, amelynek révén rekordidõ alatt vették nyilvántartásba az égitestet - nyilatkozta a Nature brit tudományos folyóirat által az év tíz legbefolyásosabb tudósa között megnevezett Viktor Grohovszkij, az Uráli Szövetségi Egyetem professzora.
A meteoritvadász, ahogy az egyetemi docenst kollégái elnevezték és a tekintélyes brit tudományos folyóirat is említi õt, társaival együtt a becsapódást követõ második napon megtalálta a cseljabinszki meteorit elsõ darabjait. Összesen több mint 100 kutatóutat szervezett, amelyeken a szakemberek mintegy 700 meteoritdarabot leltek fel. Õ szervezte meg azt is, hogy élõben közvetítették az orosz televíziók októberben az égitest mintegy 6,5 tonnás maradványának a Csebarkul tóból való kiemelését.
A Jekatyerinburgban lévõ Uráli Szövetségi Egyetemen nemrég járt külföldi újságíró-küldöttséget fogadó szakemberek között volt Viktor Grohovszkij, a Nature magazin által most elismert orosz tudós is. A Fizikai-Mûszaki Intézet nanotechnológiai központjának a vezetõje nem kis büszkeséggel számolt be a arról, hogyan is találkoztak elõször a február 15-én elõbb a cseljabinszki lakosokra ráijesztõ, majd a tudósokat is lázba hozó meteorittal.
A szibériai városban az égitest szétrobbanásakor több ezer ablaküveg betört, sokan megsérültek a szilánkoktól. A kutatók nyomban a lezuhant meteorit maradványai után eredtek.
"Ezeket a kis darabokat február 17-én találta meg az expedíciónk a Csebarkul-tónál, és aznap éjjel már meg is vizsgáltuk õket" - mutatta a tudós a néhány centiméter átmérõjû kövecskéket, amelyeket az újságírók - köztük az MTI tudósítója - meg is érinthettek. "Nem hibáztunk, amikor elõször Csebarkul városról neveztük el az égitestet, hiszen a lelõhelyhez legközelebb lévõ település nevét szokták adni, de két nap elteltével világossá vált, hogy mégsem az lesz a neve, ugyanis Csebarkultól távolabb is tömegével találtunk darabokat. Ez egy nagy meteoritesõ volt" - folytatta Grohovszkij. Hozzátette, hogy a meteoritvadászat történetében nem volt még ilyen különleges a gyûjtés, mert a darabokat a megfagyott hóból kellett kiemelni. A kutató az MTI-nek elmondta, hogy 1984 óta tagja a nemzetközi meteorit társaságnak.
Az Urál-hegység lábánál élõ és dolgozó kutató szerényen úgy fogalmazott: szerencséjük volt, mert rögtön olyan cseljabinszki meteoritdarab került a kezükbe, amelyrõl a vizsgálatkor kiderült, hogy rezet és nagyon sok vasat tartalmaz. Azzal büszkélkedett, hogy ilyen darabot azóta sem sikerült senkinek találnia a cseljabinszki meteoritból. Azt is elmondta, hogy az orosz tudományos akadémia geokémiai és elemzõ kémiai intézete rövid idõn belül megerõsítette megállapításaikat, majd az illetékes bizottság, amelynek tagjai az akadémia intézetben is megtalálhatóak, két hét alatt nyilvántartásba vette a meteoritot, igaz, azon vitatkoztak egy ideig, hogy nevezzék azt el. A regisztráció elõször történt meg ez ilyen gyorsan - Grohovszkijnak és munkatársainak köszönhetõen - és ilyen típusú, általános kondritból álló kõmeteorit elõször zuhant le Oroszország területén.
Az orosz tudós sajnálattal jegyezte meg, hogy mivel lakott terület felett történt a becsapódás, az égitest szétrobbanásából maradt darabok 90 százaléka nem jutott el a szakemberekhez, hanem a Cseljabinszki területen élõk "zsebében kötött ki", vagyis az amatõr meteoritvadászok gyûjtötték össze azokat.
,
Hírközpont
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!