Mikola szerint az egészségügyi mûködõképesség azért maradt csak fenn, mert a zárszámadásban 58,5 milliárd forintot juttatott a kormány az egészségügynek, és ezzel elégedett is a miniszter. E kijelentését a parlamenti egészségügyi bizottsági meghallgatása alkalmával tette. Arról is szólt, hogy az egészségügyi minisztérium 10 éves népegészségügyi programot készített, amely más tárcák közremûködését is igényli, s e koordinációs felelõsséget az illetékesek el is vállalják. A miniszter szeretné, ha az „anyag” más országoknak jó példaként szolgálna. S vélte, hogy az Egészségügyi Világszervezet így is tekint a programra. Kiváltképpen fontosnak tartotta, hogy a népegészségügyi programmal kapcsolatban nem hangzottak el ellenzõ politikai vélemények. Sõt a nem kormányzati szervezetek is egyetértésüket fejezték ki, Mikola szerint. A miniszter hivatkozott a Világbank azon figyelmeztetésére, hogy nincs gazdasági fellendülés, ha az emberek betegesek, vagy egészségük gyenge. A privatizációhoz érve, próbálta „eladni” törvényjavaslatukat, s azt hangsúlyozta, hogy a vad privatizáció szabályosabb keretekbe terelõdne. Az „eredményben érdekelt” kórházi munkához gondolta fontosnak a törvény elfogadtatását, akkor is, ha nem alakítják át az intézményeket. Mikola szerint „megtörtént” a gyógyszerpiac átalakítása. Továbbá a bizottság tagjai megtudhatták, hogy „a gyógyszer-nagykereskedõkért nem tud krokodilkönnyeket hullatni”, mert a kórházi tartozások nem indítottak el közöttük csõdlavinát. És, hogy a gyógyszerárak annyira nem emelkedtek, mint emelkedhettek volna, ha nem állapodnak meg a gyártókkal. Azt is kijelentette, hogy „üzeni a nagykereskedõknek, csökkentsék az árakat”. Kilátásba helyezte, hogy a társadalombiztosítás által 100 %-ban és a 90 %-ban támogatott gyógyszerek listáját is felülvizsgálják! És olcsóbb gyógyszerek kerülhetnek a listákra. Szerinte ezekkel is ugyanolyan gyógyító hatás érhetõ el, mint drágább társaikkal. Bejelentette a miniszter e fórumon, hogy már dolgoznak a kórházi minõségügyi rendszeren, amire azért van szükség, hogy az „amortizáció” elszámolható legyen az ágazatban, s ezt követõen a konszolidáció végrehajtható legyen. Szó volt arról is, hogy a minisztérium felülvizsgálja a járóbeteg-szakellátás (rendelõintézeti ellátás) pénzügyi rendjét, hogy a betegeket ne utalják be indokolatlanul a kórházba. Azt is szeretné végül a miniszter, hogy az egészségbiztosítási pénztár majd a „legolcsóbb” intézményekkel kössön betegellátási szerzõdést.