elõzõ rész
Helyi riválisok
Ebben azért más tényezõk is szerepet játszottak. A nyolcvanas évek közepe felé ugyanis - a "szocialista demokrácia" tézis térnyerésének következtében a helyi, vidéki állami szervezeteknek a központ/Budapest - az addigiaknál nagyobb önállóságot kívánt adni. A helyi problémák helyben születnek - szólt az irányelv, - ott kell megfogalmazni, és egyetértésünkkel megoldani õket. A reform kommunista káderek szaporán bólogattak is hozzá.
A politikai derengéshez a lakótelepek kábelhálózatainak összekötése általi technikai adottságok párosultak. A nagyközösségi kábelrendszerek központi antennájára csatlakozó kezdetleges stúdiók lehetõvé tették a helybéli, többnyire városi televíziók létrejöttét. A helybéli államhatalom megengedte /eltürte /támogatta ezeket - fõként abból a felismerésbõl, hogy a helybéli kis hatalmasságok sem kisebbek a maguk portáján, mint az országosak a fõvárosban. Ennek köszönhetõen - lassan, nehézkesen, számos ellenkezést legyûrve, de egyre jobban elerjedt a helyi televíziózás "mozgalma".
Amolyan fél legális, "tûrt" kategória lett a helyi televízió, mint sajtóforma - már ami a központi pártirányítást illette. Szinte divat lett a tehetõsebb városi-, megyei pártbizottságok részérõl, akkori nevén kábeltelevíziós stúdiót alapítani. Mert ugye, ha már szomszéd megyeszékhelyen már mûködik, miért ne lehetne saját tévénk nekünk is? Még az olyan erõsen konzervatív megyékben is pártolták a saját televízió stúdió létrehozását, mint amilyen Csongrád megye volt. Ezért alakulhatott meg a Feketesas utcában - a körzeti televíziós kollégák enyhe lenézésétõl kísért - Szegedi VTV.
A múlt század nyolcvanas évek elejének belpolitikai helyzetérõl elmélkedve ma már közhely, hogy a regionális, helyi politikai szerepkörök növekvõ súlya és önállósági törekvései jelentõsen bomlasztották a centrális hatalmat.
Ehhez pedig a helyi médiumok megalakulása praktikus, a rendszerváltáshoz vezetõ szellemi erjedés során jól használható eszközöket szolgáltatott.
Eredményeképpen pedig gyakorlatilag minden elõzmény nélkül létrejövõ, kezdetleges technikai adottságokkal felszerelt helyi, városi kábeltévés stúdiókban kitermelõdött egy akkoriban senki által el nem ismert szakma: a helyi televíziósoké.
Képviselõi, mûvelõi érdekes módon hasonlítottak napjaink kereskedelmi televíziós sztárjaihoz: nem voltak ugyanis képzettek. Nem vettek részt az akkori kontraszelekciós rendszerben, amely a magyar televíziózás minden munkatársára kötelezõ volt. A helyiekrõl így egyszer csak kiderült, - viszonylag gyorsan, minden elõzetes gyakorlat nélkül - hogy tudnak viselkedni, kérdezni, beszélgetni a kamerák teremtette társadalmi nyilvánosság terében. Ebben csak a nézõik ellenõrizték õket, és azt a hivatás-, és küldetéstudatot, amely ezt valóban "alulról indult" országos mozgalmat jellemezte a rendszerváltást megelõzõ években.
E fiatal televíziós mûsorkészítõk, Gyõrtõl, Pécsen át Miskolcig, Debrecenig és a kisebb városokig, évrõl évre összegyûltek, többnyire Siófokon, a Dunaferr, alias Dunai Vasmû üdülõjében. Itt az újdonsült "kommunikátorok" arról cseréltek gondolatokat, hogy az a fajta televíziózás, amit ez a hagyományoktól, tradícióktól, kötõdésektõl nem befolyásolt újszülött kommunikációs eszközrendszer próbál megvalósítani, mélyen közösségi eredetû, civil beágyazottságú kommunikációs forma. Nemcsak a szocialista közösségben, de érdekes módon Európában is. Körvonalazódott, hogy szellemiségében, gyakorlatában, üzeneteiben, társadalmi mikro- és makro- környezetében, valóságosan új kihívások elé állítja a benne ténykedõ, elsõsorban nem a szakma hagyományainak, hanem a társadalom általi kiivásoknak megfelelni kívánó újságírókat.
Az éppen ezekben az években formálódó és hangadóvá vált helyi médiumok szerepkörének fontosságát és a társadalmi véleményalkotásban betöltött szabadságukat érthetõvé teszi az egyes adások egyediségének, egyszeriségének ténye. A vidéki újságok pártközponti ellenõrizhetõségével ellentétben az elektronikus médiát csak helyben, az adásokkal közel azonos idõben lehetett kontrollálni. A lapokat, ugyanis ha késve is, de átolvashatták, és rendszeresen át is olvasták a pártközpont illetékesei. A nézõkhöz kábelcsatornákon továbbított helyi mûsort viszont, már csak a technika fejletlensége következtében sem tudta figyelemmel kísérni a központi hatalom.
A történelem így szaladt túl a Magyar Királyi Televíziózás körzeti stúdióinak fanyalgó szerkesztõségein. Látható lett ugyanis, hogy amazok, a központi költségvetésbõl nem támogatott szegény kezdõk, független újoncok bizony sok tekintetben radikálisabbak, újszerûbbek a "fontolva haladóknál".
Pavlovits Miklós írásának folytatását február 13-án a befejezõ résszel folytatjuk.
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!