Bizonyára ismeretes, hogy hazánkban nem volt mindig ennyi televíziós mûsorszolgáltató vállalkozás, mint napjainkban, amikor csak Szegeden mintegy két tucat magyar nyelvû televíziós mûsor kínálata közül válogathatnak a kábeltévés elõfizetõk. És akkor még nem beszéltünk az idegen nyelvû produkciók másik kéttucatnyi kínálatáról a hálózaton.
![]("/szeged/2004/Tvhistoria_PavlovitsM/tv3.jpg")
Pedig, voltak évek, amikor hétfõn esténként a hazai képernyõkön egyáltalán nem jelent meg televíziós mûsor a dolgozó nép szolgálatában. A hét elsõ munkanapján a családoknak a magyar demográfia pozitív adatainak megteremtésén kellett fáradozniuk. Csupán itt, a délvidéken lehetett hétfõ este magyar nyelvû televíziós mûsort nézni - éppen az Újvidéki Televízió stúdió nemzetiségi adásai révén. S micsoda izgalmas dolog volt az akkor valóban szókimondó hangvételû magazinokat követni.
A rendszer lassú felpuhulása során azonban lassacskán megszûnt ez az Európában egyedülálló képtelenség, sõt a párt média politikusai más meglepetéseket is elõvarázsoltak határozataik közül. A hetvenes évek második felében az ancien régime "királyi" televíziója (eljátszhatunk a gondolattal, mennyit változott vajon ez a szervezet azóta, hogy mondhatnók actuale regime-t jegyzünk), bizonyos "demokratikus" reformgondolatokkal ihletõdött át pártközponti utasításra/ egyetértésre/ ugyanis elhatározta, hogy a fõváros = Magyarország tévés gondolkodás túlsúlyának enyhítésére, a vidéken is létrehoz stúdiókat. A tervezett ötbõl, a már akkor is mértéket szabó pénzhiány következtében, csak kettõ valósult meg - Pécsen és Szegeden. Ez a történeti esemény jelentette az egy párt - egy televízió (igaz, napjainkban mintha reneszánszát élõ) gondolkodás erodálásának kezdetét.
A sport csarnokában
Szóval, így esett meg a Tisza partján is, hogy nem kevésbé méltó helyen, mint a sport újszegedi csarnokának alagsori edzõtermeiben, központi és helyi párt-, illetve tanácsi határozatoktól körülbástyázottan megalakult az MTV Szegedi Körzeti Stúdiója. Hosszas fontolgatás, elõkészítést és szervezést követõen a "levezényelt" fõvárosi-, illetve helyi, környékbéli illetõségû, viszonylag fiatalabb, kezdõnek ítélt szakemberekbõl kialakult egy népes csapat, amely elkészítette a stúdió elsõ, nagyjelentõségû "bemutatkozó mûsorát", - amely természetesen nyomban a pécsiekével mérettetett össze.
A bemutatkozás sajnálatos módon Szeged számára nem túl jól sikeredett. Az elsõ adás mondhatnók dilettánsan bonyolult, amatõrösen sokat akaró volt. A helyi káderállományból kinevezett stúdióvezetõ pedig annyira alkalmatlannak bizonyult az újszülött szerkesztõség életének irányítására, hogy néhány hónap elteltével a pesti központ elzavarta. Néhány hónapig csendes botrányok övezték a szegedi stúdió mûködését, s talán ezért is lett, hogy irányítását ezt követõen évtizedekre csak pestrõl "leereszkedõ" káderek kapták meg, szinte hitbizományként - jutalomból, büntetésbõl, esete válogatta.
Ez viszont gondolkodásukat, szemléletüket alapvetõen meghatározta.
![]("/szeged/2004/Tvhistoria_PavlovitsM/tv2.jpg")
A kérdés, amelyet ugyanakkor a körzeti televíziózás meghonosítása Szegeden és Pécsett is fölvetett, az volt, vajon az alakuló regionális szerkesztõségek szerkesztõk, riporterek, mûsorkészítõk, lekopírozzák-e a "királyi televíziózás" legkonzervatívabb hagyományait - avagy szemléletükben, gondolkodásukban próbálkoznak-e valami újjal a hétköznapi televíziózás a pártközponti kötöttségektõl is szabadabb gyakorlatában?
A helyi és az MTV-s pártvezetés, mondhatnók a kormányzat által ellenõrzött személyzeti politika következtében mindkét szerkesztõség fiatal (s mindig erõteljesen hangsúlyozott: tapasztalatlan, kezdõ, vidéki stb.) alkotói garanciát kaptak, hogy megtudják: a fõnökség a Szabadság téren, illetve a helyi pártirodákon székel. Ez azt is jelentette, hogy az akkori "Híradós" hagyományoknak kell alkotniuk a követendõ mintákat mind tartalmi, mind formai tekintetben.
Lám, ez a felfogás -történhetett hazánkban bármiféle rendszerváltás- mintha az óta is töretlenül hagyományozódna tovább.
Ennek ellenére mégis messze volt a fõváros és így a kötõdésektõl szabadabb szellemi légkör kezdett lengedezni a sportcsarnoki, majd az akkori Úttörõ téri stúdió falai között. A vidéki televíziózás friss gondolatokat hozott. Talán azért, mert az itt dolgozók alkotói közelségben éltek az Alföld múltbéli és akkori valóságával. Az itt forgatott riport- és dokumentumfilmek, a fõvárosi pártközpont viszonylagos távolságát kihasználó kamerákkal és mikrofonokkal írt/fényképezett tényfeltáró rövid- és hosszabb filmek, stúdiómûsorok egy újfajta, valóságközei szemlélet megvalósítását hozták.
Ennek köszönhetõen néhány év alatt lassan a tévés szakma elismert egy "nagykorú", saját arculatú, önálló gondolkodású szegedi televíziós alkotómûhelyt.
Ezt, ha kellõ gondossággal óvják stúdióvezetõi, - és természetesen maga a város, - úgy kiteljesedett volna, mint mondjuk az immár világszerte elismert kecskeméti animációs stúdió.
Ám, mint tudjuk, nem így történt.
Pavlovits Miklós írásának folytatását február 11-én a "Helyi riválisok"-kal folytatjuk.
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!