...és tele búval, bajjal, meg sokaknak bizonyára örömmel is, mögénk került. Ezután majd beszélgetéseinkben egy darabig még eltévesztjük, és azt mondjuk, 2003. De azután észbe kapunk, valaki kijavítja, és már helyesen mondjuk: 2004! Az egymásra következõ évek túlságosan egybeforrnak, nem engedik, hogy minden január 1.-én mindent, gyökerestül újra kezdjünk.
Ami volt, megvolt, mögénk került, ám el nem feledhetjük teljesen. Visszük magunkkal rossz szokásainkat, cipeljük be nem vallott vágyainkat, félbehagyott munkáink is nyomasztanak tovább, el nem kezdett beszélgetéseink, be nem fejezett mondataink, velünk maradnak mind, mint megannyi horgony a múltba. Mozdíthatatlan nehezékek, hogy föl ne röpülj, az Újévvel szárnyalón, mert itt vagyunk még mi is, súgják majd sokáig, e múltbéli kövek. És lelkünkben õrizzük majd az elmúlt év örömeit is, mint megannyi tüzecskét, melyeknél még melegszünk egy darabig, míg lángjuk elhamvad, parazsuk fénye sötétedik.
A mögénk került esztendõ bilincsei szorítanak. De az új varázsa is hív, szivárványos ígéretei csábítanak, hiszen lehet belõled, történhet veled ez, meg amaz, megannyi meseszép, mesekép... Így õrlõdünk még egy darabon, múlt és jövõ között, amire megszokjuk az újévet, csábításait és reményeit
beillesztjük kihívásaink közé, s marad minden úgy - és mégsem úgy - mint megszokott.
Mennyire kísértõ az emberélet. Soha nem egyértelmû, mindig csak nyílik, mindig csak zárul. Mire észbe kapnál, mire megszoknád a jót, már új fejezet kezdõdik körülötted s benned megint. Fordulnál is új irányba meg nem is, de már késõ, kihívásod káprázat volt csupán, álmaid elragadtak.
Nehéz is, meg könnyû is a reményt ébren tartani évkezdetek idején. Könnyebb okos mosollyal legyinteni, félreállni, hátrálni a reménykedõk elõl. Pedig a Csoda megtörténhet, a képzelhetetlen felénk jöhet! Most még elgondolni is lehetetlen, csak titkos éji órán merészled megidézni... És ha ebben nem, hát egy másik életben? Ott megtörténhet veled! Készen állsz erre? Legalább készülsz rá Barátom?
Az európai kultúra szerint, az Idõ végtelen folyamát egységekre bontják, s percekre, órákra, évekre szaggatják Életidejüket az itt lakók. Több jut-e ettõl nekünk, vagy csak úgy tûnik - számunkra már örökre Titok marad. A Paradicsomban, Ádám apánk, Éva anyánk idején, ott bezzeg nem így telt-múlt az Idõ! Odaát másként lesz ismét? Hiába minden vágyódás, nekünk ez adatott, és az évenkénti megújulás reménye, hátha ez után másként lesz.
Kezdjük hát reménységgel, eleinktõl örökül kapott bizakodással, az Úr 2004-es esztendejét.
(Tráser)
2004. január 2.
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!