FÊl percre tån, amíg az autó elhalad elþtte: a gyermekkori håz. A kapu sokszínÝ ßvegberakåsa,az ablakok, amelyek mÜgÜtt Êltßnk. Az emlÊkezetben þrzÜtthÜz kÊpest termÊszetesen Üsszement. Akkor tån nÊgy csalåd lakott a håzban, melynek udvaråba azóta sem lÊptem. 

Sarki ház, ha az égre nézett, látta amint 1944 nyarán karcsú, ezüst testû repülõk szálltak a magasban és kecsesen bombázták a Nagyállomást, a hidat. Látta, amint néhány héttel késõbb, októberi szürkületben settenkedve, valamiért görnyedt tartással, kezükben puskával, a házfalakhoz simulva bejöttek az oroszok. Nem költöztek be hozzánk, csak egy rövid idõre a nagyszobában valami tanácskozást tartottak. Nekem, beteg kisfiú, fehér kockacukrot adtak. Talán 1947-ben egy széles szalagot feszítettek ki az utcában, Éljen a hároméves terv felirattal. Ezt már el tudtam olvasni. Apám egy alkalommal a kerítésekbe kapaszkodva jött haza, akkora víz öntötte el a Móra utcát. Ha csak fél percre is, amíg az autó elhaladt, láttam a Házat.