folytatás Hogyan teltek az egyetemista évek? Az egyetemi évek alatt két nagyon fontos, a pályámat meghatározó momentum volt. Az egyik az, hogy korábban csak a nyelveket szerettem, és az egyetem alatt szerettem meg a nyelvek történetét. Meghatározó volt számomra az, hogy H. Tóth tanár úr órájára járhattam, és történeti szlavisztikát, ószlávot, óoroszt lehetett nála tanulni. Bevett a diákkörbe, egy idõ után a diákkör titkára voltam, országos diákköri konferencián dolgozatokkal szerepeltem. Ezt õ nagyon támogatta. Hosszú ideig úgy volt, hogy szlavista leszek. Ha nem találkozóm azzal a meghatározó professzorral, aki aztán nekem a mesterem lett, Róna Tas Andrással, akkor biztos, hogy szlavista lettem volna. Biztosan nem értem volna el ennyit, amennyit sikerült elérnem. Nem tudtam volna ennyire haladni a pályán.
![]("arckep/kepek/berta_1.jpg")
Hogyan került kapcsolatba az altajisztikával? Német - orosz szakon kezdtem el a tanulmányokat, és fejeztem be 1975 – ben. Kaptam egy középiskolai tanári diplomát ebbõl a két nyelvbõl, de amikor ezt a diplomát megkaptam, akkor elsõ éves hallgató voltam ugyanitt a bölcsészkaron. 1974 - ben indult egy szak, és ez volt az a sorsfordító vargabetû, ami meghatározta az életemet, mert akkor elkezdtem az altajisztika szakot. Ezt 1979 - ben be is fejeztem kitüntetéses oklevéllel. Azóta ez a szakmám. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy beszélek angolul, németül, oroszul, mert ez a szak mûveléséhez kell. Tehát nem elég, ha a török nyelveket ismeri az ember, az angol és a német nyelv feltétlenül szükséges hozzá, mert a szakirodalom ezeken a nyelveken van, a konferenciákon így tudom megértetni magamat. Ezenkívül az orosz volt nekem fontos, mert nagyon sokat voltam terepen, különösen az egykori Szovjetunió török köztársaságaiban. Nyilván Türkmenisztánban nem türkménül beszéltem az emberekkel, vagy Kazahsztánban nem kazahul, hanem oroszul. Tatárul elég jól megtanultam, mert amikor egyetemista voltam altajisztika szakon, akkor ott töltöttem a részképzést Kazányban a Kazányi Egyetemen. Tulajdonképpen 27 – 28 éves voltam akkor, amikor az altajisztika szakot befejeztem. Nekem akkor indult a pályám. Azt hiszem egyedül voltam, aki két doktorátust is szerzett, mind a kettõ bölcsészdoktori. 1978 – ban szlavisztikából, 1982 – ben pedig turkológiából. Ezek azért valahol össze is függtek. Mind a kettõ esetben nyelvtörténetrõl volt szó. Aztán úgy elindult a dolog. Kandidáltam 1986 – ban, 1994 – ben már kész voltam az akadémiai doktori értekezéssel, ezt 1996 – ban védtem meg. Ez egyébként egy páratlan év volt nekem, mert akkor védtem meg a nagydoktorit, akkor neveztek ki egyetemi tanárnak. Talán még fontosabb volt számomra, hogy én voltam az elnöke a szakma legnagyobb tudományos seregszemléjének, ami azért volt, mert itt tartottuk Szegeden, és mindig a helyi elnököl. Volt még egy elõnye a dolognak: itt az a tradíció, hogy az elõzõ évi elnököt ingyen meghívják a következõ konferenciára. Kicsit gondolkodtam, hogy vajon hol lesz a következõ konferencia. Többen a barátaim közül viccelõdtek, hogy amilyen szerencsém van biztos, hogy Szlovákiában, vagy Romániában lesz, ezzel szemben Amerikában volt, és akkor voltam elõször Amerikában.
Szabadidejében mit csinál? Horgászom. A horgászat a gyerekkoromban is megvolt. Mogyorófa vesszõ meg vékony zsinór, kampóra hajlított tû. Piros rongy a végére és mentünk békázni az öcsémmel. De komolyabb horgászatot nem mûveltem évekig. Ugyanakkor nagy nosztalgiám volt iránta hosszú ideig, de nem volt nemhogy személyautóm, de motorom vagy kerékpárom se, és azért az mégis kell hozzá. Négy éve van autóm, és azon a napon, amikor megvettem az autót, akkor bementem a horgászegyesülethez, és mondtam, hogy szeretnék horgászni. Nagyon elcsodálkoztam, mert mondták, hogy akkor vizsgáznom kell. Aranyos volt a Hermann Ottó Egyesület vezetõje, mert végignézett rajtam, és odaadott egy kilencven oldalas kis brossurát, és azt mondta, hogy azért ezt maga háromszor olvassa át! Elolvastam háromszor, levizsgáztam, vettem botokat, és megismerkedtem egy azóta nagyon jó barátommal, Haskó Zsolttal, aki az elsõ horgom felkötötte, és megmutatta, hogyan kell az orsót használni. Azóta úgy érzem, hogy a horgászat percei azok, amelyek igazán fontosak. Ez a kikapcsolódás tökéletes módja. Ez a hobbi rendesen meghatározza az ember életét, mert ha nincs valami nagyon komoly ok, és az nem teszi lehetetlenné, akkor hétvégén egy napot vízparton töltök. Annyira várom ezeket az alkalmakat, hogy alig tudok aludni elõtte. Az idõben lefekvés nálam éjfél körül van, mert egyébként olyan egyig szoktam fent lenni, és hétkor már fel kell kelnem. Ez olyan hat óra alvás, de ez elég. Nincsen semmi gond, ha rendszeresen megvan. Persze, ha horgászni megy az ember, akkor nagyon korán fel kell kelni. Fel kell kelni négykor, hogy ötkor lehessen indulni. Jó kiérni akkor, amikor felkel a nap. Az nagyon szép! Amikor még csak dereng, és amikor az ember bedobja a botot, és éppen jön fel a nap, az nagyon szép!
Sosem szokott fáradt lenni? Dehogynem! Általában akkor vagyok fáradt, amikor nem a szakmát csinálom, hanem amikor értekezletekre kell járnom, Pestre kell utaznom. Amikor megadatik az, hogy szakmával foglalkozzam az nagyon jó, azt nagyon szeretem. Ez a harmadik évem dékánként, és azt szeretném, hogy ha nem látszana meg a szakmában az, hogy dékán voltam. Úgy érzem, hogy az eddig elmúlt három évben is annyit írtam, amennyit szoktam. Viszont a tanszéken meglátszik. A tanszéket sokkal aktívabban irányítottam. A munkatársaim sokat segítenek, és ezért hálás is vagyok nekik. A dékánság meg egy fontos feladat. Ez egy nagy kar, tele színes egyéniségekkel. Úgy szeretnék itt dékán lenni, hogy amikor már nem vagyok dékán, akkor ne kelljen a folyosón elfordítanom a tekintetem, vagy ne lássak olyat, hogy nem szívesen vesznek észre. Azt hiszem, hogy most már annyira megismertem a kart, hogy talán ettõl nem kell tartanom. Nem tudom, hogy lehet – e az ember mindenki dékánja, de nem hiszem. Vannak viszont elképzeléseim, hogy milyen irányba kell mennem. Sõt, még óriási terveim vannak.
Tanítani szeret? Tanítani nagyon szeretek. Nem biztos, hogy helyes így, de az utóbbi idõben legszívesebben a doktori kurzusokon. Ugyanis ott tapasztalok igazán érdeklõdést. Azt nem szeretem, amikor bemegyek egy órára, és esetleg idézõjelben Nobel díjas gondolatokat közlök, vagy valami nagyon buta dologról értesítem a hallgatóságot, és ugyanaz a tekintet fogad. Ez nagyon rossz. Úgy gondolom, hogy a doktori képzésen azért olyanok vannak, akik tényleg érdeklõdnek. Számomra rejtély, hogy miért van ez a visszaesés. Sokszor döbbenten ülök a felvételi bizottságban. Bejön valaki hozzánk felvételizni úgy, hogy masszív kettese volt valami szakközépiskolában. Magyarból, történelembõl, matematikából, fizikából kettes, és altajisztika szakra akar járni. Nem értem. Természetesen nem mondhatom neki, hogy maga ne jöjjön hozzánk. Még az is lehet, hogy felvesszük. De érdeklõdést nem tapasztalok, és október végén már nincs nálunk. Úgy gondolom, hogy ez egy tudós szak kellene hogy legyen, illetve olyan embereknek kellene végezniük ezt a szakot, akik valamilyen cégnél gazdasági levelezõk szeretnének lenni, vagy az üzleti életben szeretnének valahol elhelyezkedni. Meg akarnak tanulni jól törökül, meg akarnak tanulni mongolul, kazahul. Ez is lehet egy életcél. De ha abszolút antitalentum a nyelvtanulásban valaki, tudományos érdeklõdése nincs, akkor nem értem, mit keres itt.
Azért biztos vannak szép emlékei is a tanítványairól! Rengeteg! A legjobb az, hogy úgy gondolom, van olyan tanítványom, aki utánpótlásként figyelembe vehetõ. Én körülbelül tudom, hogy ki lesz az. Ezt õ még nem tudja, és még nem is fogja egy ideig tudni. De egy olyan tehetséges évfolyam van éppen a kezeim között, ahonnan azt hiszem, tudok majd választani. És ez nagyon jó!
Árvai Mara
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!